Ha tegnap este, a kommunikációról szóló cikk felrakásakor megkérdeztél volna arról, hogy “Rita, mire számítasz a bejegyzéssel kapcsolatban? Mik lesznek a reakciók?”, akkor azt mondtam volna: A panaszkodókról szóló beszélgetés irányába mennek el a kommentek.

Hogy is szokták mondani? Így legyen ötösöm a lottón!

Nyílt üzenet mindenkinek, aki úgy érzi, hogy lelki szemetesládának használják:

Te vagy a felelős! Duplán is. Az egyik felelősséged az, hogy helyesen hallgass! Ha lelki szemetesládának használnak, akkor nem hallgatsz helyesen! A másik pedig az, hogy netán pisztolyt tart valaki a fejedhez, hogy téged kihasználhassanak az emberek? Ugye nem?

Na, akkor menjünk egyesével!

Olvasd el újra a kommunikációról szóló bejegyzést! A tipikus hibák között bizony ott van az, hogy: “Előítéleteid vannak a beszélővel vagy a témájával kapcsolatban.”

Előítélet például: na, ez már megint csak panaszkodni akar, jobb, ha úgy csinálok, mintha figyelnék, közben fejben abszolút nem itt vagyok.

Ezzel többszörösen is valóra váltod a rossz, nem megfelelő odafigyelés klasszikus “módszereit”: Előítéleteid vannak, és nem is figyelsz oda rendesen. Persze, mondhatnád, hogy ez a tapasztalatod következménye, de neked sem azt írta fel az orvos, ugye, hogy soha ne változtass semmin az életben?

Másik példa: na, anyós/após/barátnőm/szomszédasszonyom már megint kezdi a litániát, megint nem fogja észrevenni, hogy nekem is lenne mondanivalóm.

Ez egy tipikus játszmába ragadás: ő mondja, te hallgatod, senkinek sem jó ez az egyoldalú információ áramlás, de nem léptek ki belőle. (Nyilván ilyenkor a másik fél van kicsit kedvezőbb helyzetben, de láttam már olyan litániázót, aki tulajdonképpen minden mondatával odadobta a labdát a másik félnek, hogy az végre felvegye a kommunikáció fonalát, csak éppen az sosem figyelt…)

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Rossz hír: játékszabály módosításra van szükség. A kreativitásodra bízom, hogy ha efféle helyzetben vagy sorozatosan, és nem tetszik, és tényleg változtatni akarsz (nem csak dohogsz magadban), akkor találj ki valamit, amivel megakasztod a litániát, vezess fel valami érdekes témát, amihez te értesz, vagy egyszerűen rázd le az illetőt! Akár anyós, akár szomszéd, akár a gázóra leolvasó.

Ha vannak olyan beszélgető partnereid, sőt, több is, akik lelki szemetes ládának használnak, akkor jobb, ha tőlem tudod meg: ezt te csinálod magadnak! Nem a másik csinálja ezt veled, hanem te csinálod magaddal!

Valószínűleg nem figyelsz oda rendesen – vagy nem figyeltél oda a kezdetek kezdetén -, így beleragadtatok egy hétköznapinak számító játékba, és te a hallgató, Bólogató Jánosné szerepét választottad.
Min múlik, hogy ebből kikerülj? Hát azon, hogy eldöntöd-e végre, hogy elég volt!

Hogy megsértődik a másik? Elnézést, most a HősNők.hu oldalon vagyunk, vagy az áldozatnők.hu oldalon? Az áldozatnők.hu oldalon biztosan a mások kedvére való tevés lenne a téma, de itt az a téma, hogy neked jó legyen.
Minden döntésünknek, lépésünknek következményei vannak, néha kicsik, néha nagyobbak.
Kérdés: ha egy vérszívó energiavámpír megsértődik azért, mert kilépsz a szerepedből, akkor ki jár jobban? Bizony, te, mivel megszűnik a vérszívó szerep is, ellenségek meg tizedannyi energiát sem tudnak rabolni, mint a barátok! Ki lehet lépni úgy, hogy elkerülöd az illetőt, és úgy is, hogy nagyon határozottan kibillented őt a szerepéből: ha örök panaszkodót választottál vérszívódul, akkor kezdj el irányába olyan heves intenzitással panaszkodni, ahogyan ő még azt sosem tette, majd mikor a végére értél, hagyd ott, mondván, fontos dolgod van. Ez nem vérszívás a te részedről, hanem átkapcsolás. Ha első alkalom után nem szokik át, akkor lehet tovább folytatni az programot.

Nyilván úgy is el lehet érni a célt, hogy nagyon apró lépésekben vezetjük rá vérszívó alanyunkat arra, hogy nálunk már hiába kutat friss vér után, először csak félig zárjuk el a csapot, aztán már teljesen. Ez sokkal hosszabb, fárasztóbb, és kétségesebb kimenetelű módszer, mert könnyen visszaesés lehet a vége.

Azt is meg lehet próbálni, hogy maximálisan őszintén feltárod előtte, hogy neked erre nincs időd és energiád, menjen, oldja meg a problémáit, aztán ha készen van, visszajöhet megvitatni az eredményeket, nyitott fülekkel és szívvel várod a beszámolót a megoldásról. Aztán mosolyogj, és nagyon határozottan hagyd ott ahol van, vagy ha telefonon történik, köszönj el és tedd le!

Nekem egy időben, egyszerre két energiaszívóm is akadt, nem tudtam mást csinálni összehoztam őket. Egymásét már érdekes módon nem akarták annyira szívni…
De én kiléptem! Gyorsan.. Lehet mondani azt is, hogy könyörtelenül.

De az időnk sokkal értékesebb, mint gondoljuk. Még pénzben is nagyságrendekkel nagyobb összegben lehet kifejezni, mint ahogy azt első ránézésre megtippelné az ember lánya. Főleg mi nők becsüljük alá az időnk értékét, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ugyan, semmi jelentősége nincs.
Mióta egy kamasz és egy örökmozgó anyukája, és közben vállalkozó és cégvezető vagyok, azóta tudom, hogy az idő nagy kincs. Nincs üresjárat, minden percnek értelme van. Akkor is, ha szórakozással telik.

Hát így figyelj oda arra, hogy kivel és hogyan beszélsz, kire hogyan figyelsz, hogyan kommunikálsz, mert ha megfosztod magad az idődtől és az irányítástól, akkor beragadsz egy semmire sem jó emberi játszmába, de a legvalószínűbb, hogy többe is!

A gazdagság receptje

6 thoughts on “Vérszívóid vannak? Te hívtad őket!”

  1. Nem csak a panaszkodást írtam….
    Azt írtam, h. sok önző ember van.
    Kevés a beleérző ember. Kevés, aki igaz barátod tud lenni….
    Anyóst nem tudom lepattintani, besértődne. Inkább hallgatom. Egyébként mást nem szoktam. Nincs sok barátom, de aki van, az igazi. Azzal tudok jókat beszélgetni.
    Csak azt szerettem volna írni, hogy kevés, aki őszintén érdeklődik feléd. Mert kevés az őszinte, egyenes, nyílt ember…..

  2. Én fordítva működök, engem energiával töltenek fel a panaszkodók, szívesen hallgatom őket, de ha tényleg támad igazi mondanivalóm, azt természetesen elmondom.

  3. Az az érzésem, elég, ha néhány ember őszintén érdeklődik irántad. Ők a barátaid.Most megint olyan életszakaszt élek, hogy négy van ilyen.
    A többi csak “átutazó”, tanácskérő,ismerős vagy csak beszélgetőtárs.De ez most már nem baj.
    Munkámból kifolyólag sokat voltam én is egyoldalúan meghallgató.Ráuntam.Most a leírt módon állunk.
    A panaszkodó-had nem igazán örült a rövidre zárásnak…

  4. Rita talán ebben a témában is aktuális lenne Pozsgai Nikoletta kineziológus segítsége, várnám továbbra is az elérhetési lehetőségét..

  5. Úgy gondolom, hogy aki mindig meghallgatja a notórius panaszkodókat (akik nem azért panaszkodnak, hogy megoldjanak valamit, hanem mert jólesik nekik, és mindig ugyanazt a panaszt mondják), annak valószínűleg az a lemez megy a fejében, hogy csak akkor értékes ember, ha magára veszi a mások megmentője pózt.
    Lehet, hogy például olyan szülei voltak, akiket folyton pátyolgatni kellett (ahelyett, hogy a szülők pátyolgatták volna őt), és nem bírja levetni ezt a szerepet.
    Ha levetné, akkor ott maradna egy tenger idővel, amivel nem tudna mit kezdeni.
    Kell valami hasznos tevékenységet találni magának, és máris nem fogja annyira élvezi a panaszkodók meghallgatását!

Comments are closed.