Szabad szelleműnek vallom magam, olyannak, aki közben tiszteletben tartja mások értékrendjét is. Éppen ezért, nem értem – lehet persze, hogy bennem van a hiba -, hogy miért hír az, hogy ha otthon született babát kell végül ellátni kórházban, és miért nem hír az, hogy ha kórházban született babát kell ellátni, intenzív körülmények között. Talán azért, mert ez utóbbi megszokott? Az előbbi meg egyenesen bűncselekmény következménye?

Nincs olyan ember a Földön, akinek ne lennének előítéletei, nemrég, egy baráti bográcsozás közben, arról meséltem a fórumos lányoknak, hogy bizony nekem is vannak előítéleteim: az előítélettel gondolkodókkal szemben. Ezt nevezi a szakirodalom ugyebár róka fogta csukának :).

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Két gyereket szültem, mindkettőt kórházban. Az elsőt azért, mert még az apás szülés is kuriózumnak számított abban az időben, és a kórházon kívül más szóba sem kerülhetett (1993).

2006-ban már más volt a helyzet, felmerült az itthon szülés lehetősége bennem. Igazság szerint bennem minden felmerült az alatt a terhesség alatt, gondolatban, mert elmélkedni aztán bőven volt időm (4 hónap fekvés). Kicsit nyomozgattam az otthonszülés ügyében, videókat néztem, elolvastam mindent, amit lehet, aztán mikor mindent tudtam, amit akartam, akkor elmúlt bennem az otthonszülés iránti igényem, és rájöttem, a kórházban nagyobb biztonságban érezném magam. Ilyen vagyok, így éreztem, kész. Kórházban szültem, gyorsan, könnyen, csodálatos környezetben.

Mindketten kórházban születtek, de születhettek volna akár itthon is
Mindketten kórházban születtek, de születhettek volna akár itthon is

De nem ítélem el az otthonszülő nőket, sőt, csodálattal adózom nekik. Szerintem, aki szült már gyereket, az tudja, hogy a kórházban levetjük a felelősséget magunkról, ahogy a jogaink nagy részét is. (Akkor is tudja ezt, ha otthon szült.) Otthon szülve megmaradnak a jogok, és bizony a felelősség is. Én ezt egy szóval tudnám jellemezni: bátorság.

A bátorságot meg mióta szoktuk elítélni?!

Fogalmam sincs, miért vagyunk ebben (is) elmaradva a “nyugattól”, hogy még egy nyavalyás szabályozást sem bírnak összerakni otthonszülés témakörben, hogy legyen mihez igazodni, vagy legyen mi ellen tüntetni.

Azt végképp nonszensznek tartom, hogy az otthonszülés legismertebb arcát, Geréb Ágnest rendre meghurcolják, holott minden nő hallott már legalább egy olyan kórházi szülészorvosról, akitől a kismamák úgy félnek, mint a tűztől, mert annyira rossz híre, vagy annyira rossz statisztikája van… Őket valahogy nem hurcolják meg, ha mégis felbukkan egy-egy hír, a név valahogy nem kerül elő – személyiségi jogok miatt.

Most kibújik belőlem a feminista énem: vajon Geréb Ágnessel akkor is így bánnának, ha férfi lenne? (Oké, ezen ne is vitatkozzunk, a magyar média nagyon erős a meghurcolásban, akár férfiről, akár nőről van szó…)

Másik kérdés, ami felmerült bennem: vajon ezzel a parlamentben jelenlévő női létszámmal lesz valaha szabályozva ez a kérdés?

Nem adok rá sok esélyt.

Mi tehetünk mi?

Lehetünk toleránsabbak a másképp vélekedőkkel. Még az előítéletesekkel is :).

Üzenetem innen, a tényszerűen kórházban szülők táborából: élni és élni hagyni annyit is tesz, mint szülni, és szülni hagyni… Szüljön mindenki úgy, ahogy szeretne, és szülessen mindenki úgy, ahogy szeretne, és hagyják az elhivatott embereket végre, hogy segíthessenek másoknak! Akár kórházi környezetben, akár az otthon melegében!

Vidi Rita

16 thoughts on “Az otthonszülésről”

  1. Rita,
    köszönöm ezeket a szavakat az otthonszülők táborából 🙂

  2. Én is néztem tegnap híradót (általában nem nézem), és ugyanezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem. Nem kezdek el károgni, és rémtörténeteket mesélni, de tényleg sok emberélet forog kockán a kórházakban, egyértelműen emberi mulasztások miatt. Ez egyben szomorú, és végtelenül felháborító is. Csak a kórházi tragédiákat talán az orvosokat körülvevő mítikus lila köd miatt lenyeljük, és nem tesszük szóvá…

  3. Én a neten olvastam, híradót elvből nem nézek 🙂

    Született már jó pár könyv orvosi műhibákról is, de nekem az tűnt fel, hogy Geréb Ágnes nevét már automatikusan mondják, az orvosilag mulasztókét pedig valahogy sosem.
    Valahogy az igazság ebben a kérdéskörben nagyon odaát van…

  4. Vicc, ami Magyarországon otthonszülés témájában megy. Hallottam egy statisztikát mely szerint a magyar kórházi körülmények között születettek és az otthonszületettek esetében hasonlóak a baleseti, halálozási számok. Amikor a kórházban van baj, az valahogy ritkán kerül a Híradóba, az orvosok meg egymást védve farolnak ki a felelősség alól. Barátnőm Hollandiában szült, ott nem viszik ennyire túlzásba a szülés medikalizálását, mint itthon – rendszeres vizsgálatok + kapott egy csomagot gumilepedővel meg egyéb kellékekkel, hogy na akkor ezzel tessék otthon szülni. Ő inkább kórházban szült végül, de választhatta volna azt is, hogy otthon szül. Tessék már felismerni kérem, hogy otthonszülésre van igény, és tessék már hagyni hogy egy terhes nő eldönthesse, mit szeretne. (Természetesen előzetes orvosi vizsgálatok stb. alapján). A boszorkányégetés helyett talán megfelelő szabályozás kellene – mire jók a külföldi tanulmányutak? 😛

  5. Teljesen igazad van. Én az elsőt kórházban, a másodikat már itthon szültem, és ha lesz még gyerekünk, őt is itthon szeretném megszülni! A kórházban túlságosan ki vannak szolgáltatva a kismamák, pedig “alternatív” szobában szültem – vagyis ott kezdtük, aztán átvittek a hagyományos kengyeles szülőágyra, amikor már nem tudtam ellent mondani, baba-mama szobába kerültünk, fürdetéskor mégis kivitték és folyó víz alatt mosdatták – pedig volt babakád a szobában, és csak úgy véletlenül meg is itatták közben… A szülés utáni babakínzásról már nem is beszélve, utána pedig elvitték két órára inkubátorba! Mindez egy bababarát kórházban.
    Itthon pedig nyugodtan, háborítatlanul születhetett meg a második 🙂

  6. Egyetértek az előttem szólókkal. 😉
    1. Nincs rendes szabályozás
    2. Akkor meg tulképpen mi alapján, hogyan és miért ítélkeznek. (Elavult törvények, stb.)
    3. És ez kicsit további téma: miért néz ki a terhesgondozás jó része úgy, hogy: a) a terhes nő hülye, és nem vigyáz se magára, se a gyerekére b) keressünk már rajta valami hibát c) ha véletlenül mégse találunk hibát, akkor is hivatkozzunk valamire, amivel megkönnyíthetjük az orvosok dolgát, DE d) elsősorban ne a leendő gyermek, vagy az anya legyen a központban, hanem az orvosok, kórházak biztonsága.
    És mindezt jóindulatból teszik: nem láttak még olyat, hogy hagyják a nőt szülni, és megszületik a gyerek!!! A legtöbb orvosnak csak arra van gyakorlata (itt, M.o.-n), hogy hogyan lehet maximálisan beavatkozni egy szülésbe. Pl.: oxytocin, hanyatt fekve szülés, hasba könyöklés, gátmetszés… És ezek csak a leges-legenyhébb, általánosan elfogadott, “mamabarát”-nak kikiáltott eljárások. DE a dokiknak csak erről van tapasztalatuk, plusz le akarják védeni magukat, még csak nem is rosszindulatból teszik, amit tesznek, egyszerűen nincs előttük más példa, lehetőség, gyakorlat (köti őket a kórházi protokoll is!).
    Hű, ez egy nagyon, nagyon hosszú téma!
    Remélem, előbb-utóbb rádöbben az egész társadalom, és végül tesz is azért, hogy ez ne így legyen.

  7. Igen, a törvények is elavultak, meg a szemlélet is elavult, össztársadalmi és egyéni szinten is.
    Én mindig úgy vagyok az ilyen dolgokkal, hogy alulról kell elindulnia a változásnak, aztán figyelni, mennyire válik be, és azt jóváhagyni törvényi szinten is.

    Mint mikor úgy csinálunk utat, hogy előtte megnézzük, merre tapossuk ki önkéntelenül is az ösvényt…

    Úgy látom, hogy az ösvény egyre élesebben kirajzolódik, sokan tapossák már, de valahol baromi nagy falakba ütközik a “legalizálás”. Az út nem akar elkészülni… De az ösvény azért hála az égnek, járható 🙂

  8. En mar mindent leirtam a honlapomon (www.anyaigazdagsag.hu), amit az otthonszulessel kapcsolatban tapasztaltam. Szultem en is otthon is ketszer. A masodik otthonszules utan viszont ugy dontottem, hogy bemegyek a korhazba es ott azt mondom, veletlen szultem otthon, csak hogy kivedjem a – problemamentes otthonszules eseten is fennallo – uldoztetest, kotelezo vizsgalatok el nem vegzeset, kotelzendoen beadando szerek (esetemben RH osszeferhetetlenseg miatt esetleg anti D).
    Most ugyan nem tervezunk tobb gyereket, viszont latva a szulok, babak uldozeset, en felteszem magamnak a kerdest, ha ujra gyereket vallanek, vajon hol szulnek? Hova tudnek elbujdokolni, ahol beken hagynanak es elismernek hogz szulokent en es a parom vagyunk feleosek a gyermekunk eleteert?
    Szamomra ez a korhazi hercehurca – meg problemamentes szules eseten is/ feler egy kinzassal, rettegek tole. De ugyancsak felelmetes mar a rendorsegi eljarasok, perek elharapodzasa is. Allitom, hogy konnyebb megszulni egy gyereket, mint megelni a negativ diszkriminacio es kollektiv balitelet hulyesegeit.

  9. A férjem nagymamája nagy kerek szemekkel csodálkozott rám, amikor meséltem, hogy várandósan hányszor, és milyen vizsgálatra kell menni. Ő csak annyit mondott, hogy várandósak lettünk, eljött az ideje, és megszültük a gyereket.
    Gyakorlatilag 2 hetente jártam valamilyen egészségügyi intézménybe: védőnő, nőgyógyász, vérvétel, stb. A várandósság a pozitív terhességi teszttől kezdve betegségként van kezelve, amivel orvoshoz kell járni. Az én fejemben anno meg sem fordult, hogy szülni orvos jelenléte nélkül is lehetne. Most már másképp gondolom. Ez az oldal billentett át: http://www.unassistedchildbirth.com/

  10. Persze e tekintetben is keruletrol, keruletre, varosrol varosra, korhazrol korhazra valtozik a helyzet. Sajnos volt alkalmam olyan megyeben is otthonszulni, ahol a kotelezoen beadando szereket se adjak be. Ez a mondat maradt felbe fentebb: a kotelezoen beadando szerek be nem adasa…:-)

  11. Meg annyit, hogy az otthonszulessel kapcsolatos torvenyi szabalyozas mas orszagokban (USA, Anglia) is szintiszta politika.
    Mert mi lenne a nogyogyaszokkal ha a varandossag nem volna “betegseg”?
    Es ugyanez nagyban, mi lenne az orvosokkal, ha a jonep egyszeruen, holisztikus szemlelettel “kikezelne magat” es meggyogyulna?

  12. Szerintem előbb-utóbb össze fog omlani a rendszer nélkülünk is, hiszen hamis állításokon (hogy a szülés abnormális, életellenes dolog) nyugszik. És ami azon nyugszik, az gyenguci, törékeny. Egy ideig fent lehet tartani és hazugságokkal védeni, de a sorsa meg van pecsételve.

  13. Lányok, csak halkan jegyezném meg, hogy én azért nem szeretném, ha összeomlana a rendszer. Én az a fajta vagyok, aki mindenképp kórházban szülne, ha kell, külföldön, de orvossal, anesztessel, műtőtől kettő lépésre. A világért sem kötekedni akarok veletek, csak azért írtam, hogy ne lendüljünk át a ló másik oldalára – szerintem nem az éenne a pozitív végkifejlet, ha összeomlana a rendszer, hanem az, ha _valóban_ mindenki úgy szülhetne, ahogy akar (de akkor ebbe férjen bele az is, ha valaki epidurállal, ne adj’ isten császárral szeretne szülni).

  14. Kyra, a jelenlegi egészségügyi rendszer összeomlására utaltunk – ha mindenki maga dönthetne, és tevékenyen részt vehetne a saját testével és életével kapcsolatos folyamatokban -, nem pedig arra, hogy ne lehetne kórházakban (szülőházakban, orvosi felügyelettel, sebészeti felkészültséggel szülni.

    De kórházban beteg vagy, akkor is, ha simán, könnyen szülni mész. Ez a kiindulási pont. Nem te választasz. Na, ezen érdemes lenne változtani. Ugyanis az csak a látszat, hogy az orvos jobban ért hozzá. Az orvos jobban ért a betegséghez és a kezeléshez, de nem hozzád. Magadhoz te értesz a legjobban. Ebben viszont nem partnerek (nem is tehetnék most meg, mert akkor meg szakmai vétség, stb…)

    Szóval, van még itt min dolgozni, a szabad választás lehetőségén is.

  15. Rita írta: “a kórházban levetjük a felelősséget magunkról, ahogy a jogaink nagy részét is”

    Tudjátok, mi a borzasztó, hogy nem levetjük, hanem erőszakkal levetetik velünk. Az első gyerekem jónevű kórházban és nagyon profi szülésszel és bábával szültem. De a nagy közbeavatkozás vége az lett, hogy leálltak a fájások, úgy paszíroztuk ki négyen a gyereket. A császártól annyi mentett meg, hogy épp foglat volt a műtő.

    No ezzel az előélettel + egy kis terhességi cukor pozitív rásegítéssel 😉 vártam a másodikat. Ez azt jelenti, hiába akartam volna otthon szülni, nem tehettem volna meg a gyerek érdekében, lévén, a cukorbetegség miatt ő veszélyhelyzetbe született.
    Viszont annyira nem akartam megismételni azt, hogy nincs döntésem, hogy azt a döntést hoztam, akkor megyek be, amikor már majdnem kint van a gyerek.

    A második gyerek 30 perccel a kórházba érkezés után született. A harmadik is egy órán belül, nyelvet öltve a világra. (Csak a fejecskéje volt kint, hátravolt egy tolófájás, hogy teljesen megszülessen, ő meg kiöltötte a nyelvét. Sajnos nem tudtuk lefotózni.)

    De nem irigylem a férjem, aki bevitt és így utólag magamat sem, aki mindezt megelőzően majdnem egy-egy napot vajúdott otthon, gyakorlatilag egyedül.

    De mint tudjuk:
    “Ami nem öl meg, az megerősít” Nietzsche
    😛

Comments are closed.