Az életed kalandregény

Moziban voltunk a hétvégén és megnéztük a gyerekekkel az Up! című legújabb Pixar mozit. Volt benne egy szuper gondolat, amit nagyjából így lehetne megfogalmazni: a kaland valójában nem az, amit kiszínezel magadnak, amiről álmodozol, hanem maga az egész életed, minden színével, ízével történésével maga a nagybetűs KALAND.

Ha úgy érzed, az életed unalmas és egysíkú, gondolj bele, hányféle szempontból tudjuk értékelni ugyanazt a dolgot: mondjuk az autódat, amivel hazahoztátok az első gyermekedet a kórházból, amivel elmentetek nyaralni, és ami megvédett titeket az esőtől egy kirándulás alkalmával, te egészen másként értékeled, mint a használtatókereskedő, akinek el szeretnéd adni. Számodra eszmei értéke is van az autónak, élmények fűződnek hozzá, míg a kereskedő azt nézi, hol lehetne lealkudni az árból.

Pont így értékeli a sok ember a saját életét is, csak éppen ő a kereskedő… Mintha egy listán pipálná ki, mi minden nem valósult meg az életében, milyen eredményeket nem sikerült elérnie, milyen részek hiányoznak még az életéből, amik szerinte értékesebbé tehetnék azt.

Miközben ott a sok eszmei érték: a családja, a gyerekei, azok az eredmények, amiket már sikerült elérni, azok az élmények, amiket sikerült átélni, azok a tapasztalatok, amiket sikerült megszerezni… De ezeket teljesen elfelejti, amikor értékelni kell.

Pedig hány olyan apró, talán jelentéktelennek tűnő esemény van az életben, ami tele van tanulsággal, értékekkel és izgalommal. Elég csak azt megnézni, ahogy a gyerekeid cseperednek, okosodnak napról napra, ahogyan változnak, nyílik bennük az értelem, majd ahogy fokozatosan felnőtté cseperednek – minden korszakuk rejt kalandokat és tanulnivalókat is a számodra. Velük újra felismerheted az élet egyszerű összefüggéseit és megláthatod, mi miből következik.

Vagy nézd meg a mindennapok apró történéseit! Sokszor az olyan bosszantó dolgokból, mint a sorban állás, vagy a dugóban való várakozás is sokat tanulhatunk. Pár éve például, amikor még alkalmazottként autóval jártam munkába, a dugóban összeismerkedtem egy nagyon kedves koldussal, aki immáron 7 éve ugyanabban a kereszteződésben dolgozik. Példakép ő a számomra, mert mindig mosolygósan köszönti az autósokat, és nem csak ugyanazt a sablonszöveget mondja el, hanem apró szívességeket is tesz a sofőröknek (pl. megrendelésre napilapokat is hoz, így nem kell a kocsiból kiszállni újságot venni), mindenkivel beszélget, kapcsolatokat épít – a mai napig, ha arra járok, mindig veszek tőle valami apróságot. Őt biztosan nem ismertem volna meg, ha nem kellett volna minden reggel negyed órát állnom annál a lámpánál.

De hány és hány élményem kötődik unalmas napokhoz, amikor nem csináltam az égvilágon semmi érdekeset, mégis megmaradt bennem annak a napnak a hangulata és tanulsága, pedig semmi különöset nem csináltam. Számtalan érdekes embert és történetet ismertem meg a postán való sorban állás közben vagy a buszon utazva is (a legérdekesebb embereket azalatt a 2 év alatt ismertem meg, amikor diákként sokat vonatoztam).

Az élet önmagában is egy kaland, csak az a kérdés, hogy hajlandó vagy-e ezt észrevenni. Hajlandó vagy? 🙂