A gazdagság receptje
Tetszett? Adnál egy 5-öst? Köszönjük!
A házasság jegyében
A házasság jegyében

Soha nem volt ennyi tanult, iskolázott nő a magyar társadalomban, mint napjainkban.

Soha nem éltek  még ennyien független, felnőtt életet. Soha nem volt ilyen magas a válások száma. Soha nem nevelt még ennyi nő egyedül gyereket/gyerekeket. Soha nem kellett a nőknek (vagy önszántukból vagy kényszerből) ilyen magas szinten menedzselniük saját életüket.

Úgy gondolnám, hogy ilyen körülmények között a nők önállósága, önjogúsága egyre jobban fejlődik az élet minden területén: pl. önfenntartás, tanulás, szabadidő eltöltése, anyagi helyzetük kézben tartása stb.

De sajnos feltételes módban kell írnom, mert az alapoknál is súlyos hibákat látok.

Vegyünk mindjárt két esetet.

Az egyik az információ szerzés és -tartás az internet segítségével. Magyarul: a számítógéphez való hozzáférés és a levelezés.

Természetesen nem várom, hogy mindenki azonnal válaszoljon a leveleimre. Pár nap múlva már kicsit gyanús az ügy. Ha pedig hetek múlva kapok választ, akkor felvonom a szemöldököm. Milyen fontos információról maradhat le az, aki nem olvassa rendszeresen az e-mailjeit? Akkor ne csodálkozzon, hogy az élet és a lehetőségek elmennek mellette. De a legjobban akkor lepődök meg, amikor azzal kezdik a levélben, hogy bocsánat, csak most kerültem gép elé. Amikor azt is hozzá teszik, hogy tudod, én csak akkor használhatom a gépet, ha a család többi tagjának nem kell, kinyílik a bicska a zsebemben. Tulajdonképpen nem is a férjet és a gyereket okolom, hanem a nőt. Ugyanaz a helyzet, amikor a parasztasszonyok nem ültek az asztalhoz, hanem állva ettek a konyhában, hogy a családfő ki legyen szolgálva ebéd közben.

De tudom fokozni. Nincs a nőnek saját e-mail címe. Igen, jól olvastátok. Amikor 10 másodperc alatt nyitok egy ingyenes e-mail címet bárhol. kovácsék(kukac)valami.hu, kovács.péter(kukac)valami.hu, kovács_család(kukac)valami.hu címeken levelezgetek számos nővel.

De amitől ténylegesen a középkorban érzem magam, amikor azt tapasztalom, hogy női tréningre jelentkező női ügyfél részvételi díja egy férfi nevét viselő számlaszámról érkezik. Nem egy, nem két esetben, hanem tömegesen.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Nem értem. Nincs a nőnek saját számlája? 2010-ben?A fizetését is a férje/élettársa bankjába utalják? Nem rendelkezik a saját pénze felett?

Ugye tudjátok, hogy ez a világ számos fejlett országában elképzelhetetlen?

Ez már nem is a konyha esete, hanem a guillotine-é.

Mindig elmondom, hogy nálam optimistább ember nem él a Földön. De órákat tudnék mesélni válás után egyedül maradt, kisemmizett, nincstelen nőkről, akiket személyesen ismerek.

Ja, és mindegyik diplomás, művelt, intelligens volt.

A fenti példák számomra azt mutatják, számos területen nincs a nőknek önálló élete. Hogy mennyiben hibásak ebben a férjek, nem tudom, de hogy felelősség terheli a nőket is, abban biztos vagyok.

9 thoughts on “A férjek nevében”

  1. Érdekes cikk. Az email címek nagyon zavarók tudnak lenni, pláne, ha a közös email cím valahogyan belekeveredik egy üzleti levelezésbe. Nem túl profi.
    A bankszámlával kapcsolatban megértem az ellenérzéseidet, hiszen a válási statisztikák nem adnak okot semmilyen optimizmusra. Én pont a másik oldaláról látom ezt a dolgot. Egy normális kapcsolatban nem szabadna, hogy “enyém” és “tiéd” legyen. Ez szerintem bizalmatlanságot szül, és csak rontja a statisztikákat. Inkább lenne minden a “miénk”. Nem alá- és fölérendeltségnek kellene lenni, hanem egységnek. Egy bankszámla is lehet közös néven, egyenlő jogokat adva a tulajdonosoknak. Nem?

  2. Kritikus vagy, a legtöbb pontban egyet is értek, elgondolkodtató a cikk.

    Csak a bankszámlához: nálunk is előfordul ilyesmi, de inkább azért, mert “mindegy ki utalja” egy közös háztartásban, aki éppen gép előtt van, amikor eszünkbe jut egy rendhagyó utalandó.:-) De pl. a rezsiszámlák a férjem nevére jönnek, de mostanában éppen én utalom mindig a saját számlámról – pedig esküszöm, van neki is sajátja…:-D Arról meg egyéb nagy kiadások mennek. Magyarul mindig nagyjából elosztjuk a kiadásokat, hogy aztán ne kelljen mondjuk zsebpénzt kérni egymástól.

    De ahogy mondtam, tök jogos, amiket írsz. Őszintén remélem, azok is olvassák, akiket érint.

  3. Tina, a bankszámla nálunk is hasonló módon működik 🙂

    Ami még eszembe jutott a cikk kapcsán: az, hogy ennyi tanult, iskolázott nő van ma, az köszönhető annak is, hogy ma Magyarországon jóformán az nem szerez diplomát, aki nem akar. Vagy az akadályok inkább anyagiak, nem tudásbeliek… Magyarán a diplomával nem minden esetben jár együtt az intelligencia is. Pláne, hogy a tananyag nagy része is használhatatlan (két teljesen eltérő irányból van diplomám, tehát erről meggyőződhettem).
    Másrészt: sok helyen tapasztaltam, hogy onnantól kezdve, hogy családja van a nőnek, már úgy gondolja, a saját szabadidőhöz sincs joga! És legtöbb esetben nem a férj rendelkezik így, hanem a nő fejében vannak így összerakva a dolgok!
    Ennyire súlyosak lennének a régi minták?
    Ősszel volt érettségi találkozóm, és teljes megdöbbenést váltottam ki azzal, hogy a férjem egyszer utánam hozta szoptatni az akkor három hónapos legkisebb gyerekemet. Ezután közölték, hogy látszik, hogy nálunk én viselem a nadrágot. Azt nem tudták elképzelni, hogy én ugyanúgy biztosítom a férjem szabadidejét, azzal a különbséggel, hogy utána nem kell vinnem a gyereket 🙂 Igaz, most már utánam se 🙂

  4. Szanita,

    Nem mondtad, hogy ha te viselned a nadragot, akkor nem szoptatnal??? Micsoda ostoba nepseg…

  5. “Ja, és mindegyik diplomás, művelt, intelligens volt.”
    És vérig sértve érezte magát, hogy lecserélték egy takarítónőre 🙂
    Az ember , kutya, macska társas lény, és ezen élet alapja a megtartás képessége, amit nem igazán tanítanak sehol. Minden a megszerzésről szól, ami mára olyan határtalanná nőtt, hogy már szakmává nevezhetjük és ideje lenne felállítani a szakmai korlátokat.
    Üdv

  6. Hős, vagy áldozat? A gyermekét egyedül nevelő anya!

    Úgy érzem ez a cikk szorosan kapcsolódik az elhangzottakhoz!

  7. Hát ez érdekes Szanita, mert mikor ott ültél a tréningemen, és felálltál a vége előtt kicsivel, hogy akkor te most elmész, mert vár a pár hetes picúrod, akkor én nem megdöbbenést éreztem, hanem csodálatot! Hogy a harmadik, még szopizó baba mellett is úgy döntöttél, hogy eljössz. Azóta is sokat gondolok erre a szituációra, mert a tudatos, okos nő iskolapéldája vagy, anélkül, hogy a családban bárkinek az érdekei sérülnének! Le a kalappal! És persze le a kalappal a család előtt is! 🙂

  8. Köszönöm, Rita! 🙂
    A házasságom előtt volt jónéhány szingli évem, amiből nagyon sokat lehetett tanulni. Féltem is egy kicsit, mikor az első gyermekemet vártam, hogy hogy fogom ezt bírni, otthon ülni, mikor eddig folyamatosan pörögtem. Aztán egészen másképp alakult. Az anyaságban a szabadságot éreztem meg, talán azért is, mert ezáltal kerültem kapcsolatba azzal, amit a hivatásomnak nevezhetek, még akkor is, ha még csak “kidolgozás alatt” van…
    De félreértések elkerülése végett: szoptatott baba mellett nem jártam, járok heti rendszerességgel tréningekre és egyéb programokra 🙂 De pl. érettségi találkozó öt évente van, amelyik rendezvényről pedig tudom, hogy valamiért ott kell lennem, ezekre az esetekre megoldjuk a helyzetet.
    És az online kurzusok egészen jól összeegyeztethetők még három gyerekkel is, tehát tudok miből válogatni 🙂
    Azt hiszem, lejárt annak az ideje, hogy a házaspárok szimbiózisban éljenek. Természetesen a család és ami ehhez tartozik, közös vállalás, felelősség, de attól még önálló, autonóm lények is vagyunk.

  9. Nagyon jó ezt olvasni Szanita! Úgy érzem megtaláltad az egyensúlyt a “hagyományos” értékek, és a modern világ között.
    Csak így tovább!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük