Olvasni arany!

Miért nincsenek gyermek könyvesboltok?

Elgondolkoztunk már ezen? Már létezik, gyerekmenü az éttermekben, gyereknapszemüveg, gyerek mobiltelefon, gyerek fotel…. (a teljesség igénye nélkül), azonban olyan hogy gyermek könyvesbolt nem létezik. Persze minden könyvesboltban vannak gyermek részlegek, hol kisebb, hol nagyobb, de alapjába véve ahol korosztályonként, mi több műfajonként, lányos/fiús könyvként, témakörönként lehetne válogatni –hangsúlyozom csak gyerekek számára – nemigen létezik.

---***---

Vállalkoznál, de hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések a fejedben?

IRÁNYTŰ - Töltsd le MOST és AZONNAL felkészültebb leszel:

Iránytű 2021 - katt ide most!>>

---***---

A mai magyar társadalomban bevett szokás, hogy a gyereket az iskolából, óvodából hazajövet „beültetik” a tévé elé és vacsoráig ott is marad, vagy tanulás után, ha marad idő és a szülők megengedik irány a számítógép, az internet, a közösségi portálok, játékok. A mai gyerekek – tisztelet a kivételnek- már csak kényszerből, kötelező jelleggel olvasnak. Hol vannak a régi szép idők, amikor nem győzték a pöttyös könyveket venni szüleink mi pedig olvasni?

Pedig az olvasás sok hasznos dolgot rejt magában:

– fejleszti a szókincset,

– a képzelő erőt,

– a történeteket elképzeli, ha visszakérdezünk, belőle saját szavaival el tudja mondani,

– gondolkodásra tanítja.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Igaz ez mind a kis kétévesre és ugyanígy a kamaszra is, csak megfelelő könyv kell a kezébe. Ma már valljuk be, nyűg a gyerekek számára az olvasás, pedig ahogy változunk, úgy változik ízlésünk is és ez a könyvek világára is igaz, ezáltal mindig bukkanhatunk érdekes, számunkra izgalmas könyvre.

Persze a kétévesek nem tudnak olvasni, viszont:

– a vizuális képességüket,

– a színek felismerését,

– a formákat,

– a térbeli elemeket, sőt akár a számokat is gyakorolhatják a számukra kifejlesztett könyvecskékből.

Egyszer az unokanővéremnek jelezték az oviban, hogy a gyereket valószínűleg majd logopédushoz kell járatni, mert nem mondja ki helyesen a szavakat. A bögrére azt mondta göbre, a görbére, meg hogy börge és valahogy minden szóban összekevert egy-egy betűt.

Mivel még csak akkor kezdte el a nagycsoportot volt idő. Unokanővérem nem nyugodott, a lányának nem szólt semmit, csak vettek egy pár könyvet (célirányosan! együtt!), amikben szavak,betűk, képek voltak, illetve az otthoni régi könyveket is elővették.

Minden este leültek egy kicsit gyakorolni, ami aztán egy idő után unalmassá vált kislánya számára. Ekkor született az ötletünk, hogy játszunk szóláncot. Attól kezdve bárki vendégségbe ment hozzájuk úgy nem ment haza, hogy ne legyen egy hatalmas szólánc parti.

Később megspékelték a dolgokat: pl. csak gyümölcsökre, állatnevekre, tulajdonnevekre stb… specializálódtak.

Mire elvégezte a nagycsoportot az évzárón, már ő mondta hibátlan kiejtéssel az egyik verset.

Aztán „kellemeset a hasznossal” ugyanezen könyvek az első osztályban is előkerültek, hiszen benne voltak a betűk! Letakarták őket és a képen látható szónak kellett leírni a kezdőbetűjét. Mikor még nagyobb lett ezt a játékot is megspékelték. Már nem a kezdőbetűt kellett leírnia, hanem pl.: a negyedik vagy ötödik betűt.

Tehát volt olyan  könyv amit háromszor (!) használtak fel, három célra, három életkorban:

–          egyszer kb. hároméves korában, csak úgy nézegetés céljára, hogy felismerje melyik a kacsa, a nyuszi, a ló…

–          másodsorban hatévesen mikor összekeverte a betűket ebből gyakorlotak

–          aztán harmadjára, már iskolás korában mikor írni tanult

Azon, a felfogáson, hogy „nyűg” az olvasás, csak a szülők tudnak változtatni, a gyerek nem.

„Szerencsémre nyitva volt,

útközben egy mesebolt.

Jöttek elém tündérek,

megkérdezték mit kérek”

„S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.”

(Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?)

Mi felnőttek, tudjuk, hogy se meseország, se mesefa sajnos nem létezik, de a gyerekeket még jó lenne ha meghagynánk ebben a hitben, s próbálnánk nekik meseországot teremteni a könyvekkel, s a mesefáról (könyvesboltból) „szüretelnénk” nekik.

A televízióban halomszámra megy a „harcos, karatézós, nem ritka esetben öldöklős mese”.

Nem jobb lenne megnézni egy olyan filmet, amit már olvasott gyermekünk?

Én húsz éves fejjel láttam egy gyerekkori könyvem filmes változatát, a titkos kertet. Még élénken élt fejemben az a verzió, amit gyerekként elképzeltem, mosolyogva néztem végig, s azóta is várom, talán egyszer újravetítik.

A gyerek magától nem fog bemenni egy könyvesboltba, vásárolni, hazarohanni és olvasni, de ha együtt megyünk be, együtt választunk, megkérdezzük, mi érdekli, talán ő is szívesebben fogja forgatni.

De mondok egy konkrét példát:

Kamasz gyerek szüleiként voltunk már bajban szexuális felvilágosításkor? Mit mondjunk, hogyan mondjam el? Hogy fogjak hozzá? Napokig gondolkoztunk, aztán kicsit feszengve ültünk mi magunk is a gyerek előtt.

Elkelt volna egy kis segítség? Talán egy színes illusztrációkkal, magyarázatokkal ellátott könyv, amit a gyerek a beszélgetés előtt megnéz / együtt megnézünk és felteszi a kérdéseit?

Minden gyereknek vannak érdeklődési körei, mi felnőttek pedig tudunk segíteni a döntésben, azonban mára már sajnos fogalommá vált a „válság van, nincs pénzem” kifejezés, holott így is-úgyis veszünk ajándékot, ha más nem névnapra, szülinapra, karácsonyra, bármilyen ünnepre, eseményre a másiknak. Ha hasznos dolgot veszünk, talán sikerülne a rohanó világunkba egy kis normalitást vinni már gyerekkorban.

Egy könyvben (mily csoda) azt olvastam, hogy a betegség, mint fogalom nem létezik, mert minden szervezetünkben kialakult problémát valaminek a hiánya okozza, csak nem tudunk róla mi az, ami hiányzik a szervezetünk számára. Talán így van ez a könyvekkel is. Ha egyet sem olvasunk el vagy csak nagyon keveset, nem tudjuk, hogy ez hiányzik a szervezetünknek, az agyunknak, a lelkünknek, pedig azért a kínálat bőséges, csak szét kellene nézni. Akár az internet segítségét igénybe venni, nem szégyellni, bemenni antikváriumba, esetleg egy régi könyvet a gyerek kezébe adni.

Igaz, hogy konkrét gyerek könyvesboltok nincsenek, de ha jól szétnézünk és figyelembe vesszük a gyerek érdeklődési körét, korát, ismereteit biztosan megtaláljuk a megfelelőt.

Talán a következő vásárlásnál eszébe jutnak ezek a mondatok és a következő babát, macit, kisautót, kismotort, amiből már van, egy szobányi felcseréli a kedves olvasó egy gyerekkönyvre? Nem tudhatom a választ, de bízom benne, hogy mindenki egyetért legalább azzal a mondássommal miszerint: olvasni arany!

Elisa Dicke

---***---

Vállalkoznál, de hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések a fejedben?

IRÁNYTŰ - Töltsd le MOST és AZONNAL felkészültebb leszel:

Iránytű 2021 instant infócsomag vállalkozásról>>

---***---

8 thoughts on “Olvasni arany!”

  1. Igazad van!
    De akadnak azért jóérzésű próbálkozások.
    Például a Pagony Könyvkiadó. Kifejezetten gyerekkönyvekre szakosodott kiadó. Egyik fő célja a külföldi és magyar “hiánypótlás”.
    Ott van még a Naphegy Kiadó, aki ezt írják a honlapjukon: “Hisszük, hogy könyveink felnyitják gyermekeink szemét a szépre, kitárják szívüket az igazra, és megnyitják elméjüket a szellemi kalandokra.”

  2. Az olvasás nekem is a szívügyem 🙂 Mint háromgyermekes anya, ha valamire, erre nem sajnáltam, és a mai napig nem sajnálom az energiát. Gyakorlatilag születésüktől napi átlag másfél órát olvasunk nekik a férjemmel. Megéri. Elképesztő szókincse van mind a 4 évesnek, mind a 2,5 évesnek (a 10 hónaposnak értelemszerűen még nem :)), és imádják a könyveket.
    Mi nagyrészt “hozott anyagból” dolgozunk, mindkettőnknek nagyon jó könyvei voltak, amelyeket most nagyon nagy élvezettel újra olvasunk nekik. Aztán ezeket szépen folyamatosan kiegészítjük új és antikvár könyvekkel is.
    A tévé nálunk eltűnt a gyerekek születésével; nem így terveztük, először egyszerűen nem volt rá időnk, aztán meg nem hiányzott. (Rajzfilmek, mesék azért vannak DVD-n.)Viszont újra megnyílt a világ a könyvek felé! Remélem, ennek az örömét át tudom adni a gyerekeknek!
    Könyvesboltban viszont elég ritkán járok, szinte mindent interneten vásárolok…

  3. Több évig dolgoztam könyvesboltban és mondhatom, hogy a forgalom jó nagy részét a gyerekkönyvek tették ki. A könyvesbolt környékén nagyon sok volt a kisgyermekes család,de azt gondolom a gyermekek számára azért alapozni nem lehet, hiszen ez múlandó ill. változó.
    Az a szülő aki a gyermekének könyvet vesz önmaga is szívesen olvas, és a mai világban ahol már mindent egy helyen szeretünk megvenni nem biztos, hogy értékelnék a csak gyermek könyvesboltot. Egy könyvesboltnak nagyon felkészültnek kell lennie mind a könyvek mennyiségében mindt az igényekben ill az újdonságokban. Nagyon könnyen kicsúszott anyukák száján az a mondat ha nem volt az a könyv “ha nincs akkor majd megrendelem az interneten” 🙁 Az interneten ahol még az is lehet, hogy olcsóbb a könyv és egy bizonyos összeg felett nincs postaköltség, de a könyvbe nem tudsz belenézni, nem tudod megtapintani. Pedig a könyveket szűrni kell, iszonyatos mennyiségű “használhatatlan” könyv jelenik meg. Az csak egy aprócska szempont, hogy milyen tapintású a könyv hiszen szívesebben veszi a gyermek kézbe a számára kellemes texturájú lapokat.

  4. Andikertje!

    Ez a cikk azért született, hogy népszerűsítse az olvasást és hogy az itt “szörföző” anyukák, akik talán elolvassák ezt a cikket mielőtt “berakják a gyereket” a tévé elé elgondolkozzanak.
    Természetesen vannak nagyon jó könyvesboltok és nagyon jó gyerekkönyvek is.
    A célom az elgondolkoztatás volt!
    Igazad van abban, hogy szeretünk mindent egy helyen megvásárolni, és amelyik anyuka akar, az úgyis vesz a gyerekének könyvet, amelyik nem akar -nyilvánvalóan- nem fog.
    Köszönöm a te hozzászólásodat is, örülök, hogy foglalkoztat a téma!

  5. Amúgy magamon is tapasztaltam, hogy amikor ritkán elolvasok egy-egy könyvet utána sokkal választékosabban fejezem ki magam. Ez nagyon pozitív.

  6. Ha másra nem is, de a választékos szóhasználatra nagyok jók a könyvek, de ezt csak szigorúan zárójelbe tenném. Sose szerettem a könyveket, de ahogy belebotlottam egy olyan témába ami közelebb állt hozzám, teljesen megváltoztatta a véleményem az olvasásról.

  7. Sok igazság van abban, amit írtál. Nagyon fontos a könyvek szerepe. Bár a könyvesbolt problematikájából indul ki, mégsem ez a legfőbb pozitívuma.
    Pici korban kell elkezdeni a könyvek megszerettetését. Jól megválogatott, életkornak és fejlettségi szintnek megfelelő, jó minőségű könyvek kiválasztásával.
    Nemcsak vásárolni lehet, bár az új könyvnek fantasztikus illata van. Valahogy kimaradt a könyvtár lehetősége. Ma már hihetetlenül jó kezdeményezések vannak a baba- mama olvasóprogramok keretében. Érdeklődj a közeli városi könyvtárban!
    Mindenkinek vannak régi gyerekkori kincsei, amiket megőrzött. Ezek jórésze ma megkapható utánnyomással, változatlanul, borsos áron.
    Lehet cserélgetni, barátoktól kölcsön kérni, antikváriumban keresgélni, és persze neten is.
    Egyes könyvesboltok berendeztek játszó sarkot a gyerekeknek, ahol könyvet nézegetni, rajzolni is lehet.
    Hogy mi mindenre jó a könyv, arról még rengeteget lehet írni azon kívül, ami itt már felmerült. Mad egyszer talán írok róla…

Comments are closed.