Gluténmentes

Tipikus kérdések a gluténmentes étrendről, és azok a kérdések is, amik mindenkiben fel kellene, hogy merüljenek.

„Mi értelme van a gluténmentes étrendnek? Nem mindenki gluténérzékeny!”

Sajnos de. Nagyon kevesen vannak azok, akiknek emésztési panaszai vannak a gluténtől (cöliákia), de gyakorlatilag mindenkinek vannak IDEGRENDSZERI panaszai, mégha azok nem is feltűnőek, vagy azt gondoljuk róluk, hogy az élet természetes velejárói, vagy ezt dobta nekünk a gép.

Dr. David Perlmutter, a Gabonaagy című (Kossuth kiadó) könyvének magyar kiadásának 16. oldalán ezt mondja: „Az agyi rendellenességek a naponta elfogyasztott kenyérszeletekkel kezdődnek, és ezt be is fogom bizonyítani! Még egyszer megismétlem, mert tudom, hogy képtelenségnek tűnik: A modern gabonafélék szép csendben elpusztítják az agyunkat. „Modern” alatt nemcsak a finomított fehér liszteket, tésztákat és rizst értem, amelyeket az elhízás ellen küzdők már jó ideje rendkívül ártalmasnak tartanak, hanem minden gabonát, amelyet legtöbben aggodalom nélkül fogyasztanak, ráadásul az egészség nevében. Tehát idesorolom a teljes kiőrlésű liszteket, a teljes kiőrlésű gabonából készült ételeket, a sokmagvas, hétmagvas, élő magvas, kövön őrölt termékeket, és még hosszan folytathatnám. A helyzet a következő: terroristacsoportnak nevezem a kétségkívül legkedveltebb táplálékainkat, és állítom, hogy legértékesebb szervünket, az agyunkat tartják sakkban.” (Idézet vége)

Gluténmentes
Gluténmentes

Dr. David Perlmutter neurológus és egyben az Amerikai Táplálkozástudományi Kollégium tagja is. Praxisában kifejezetten az agyat érintő betegségekkel, többek között az Alzheimer-kórral foglalkozik, és terápiás eszközei között első helyet a gluténmentes és szénhidrátmentes diéta foglalja el.

Tehát ha ezt most egy csokis croissant elmajszolása közben olvasnád, ne rám haragudj, én csak a hírhozó vagyok.

Javaslom elolvasásra a Gabonaagy című könyvet, nem kell egy netes cikknek hinned, de készülj fel, hogy minden meg fog változni a könyv megismerése után…

„Mennyi idő alatt lehet áttérni a gluténmentes étrendre?”

Azonnal. Ez egy egyszerű döntés kérdése, de általában úgy szokott történni, hogy egy-két hét gluténmentes étrend után végtelen vágyakozást kezdünk érezni a frissen sült kenyér csücske, vagy egy szelet pizza iránt. Nem kell kétségbe esni akkor sem, ha befaltunk egy-két hét gluténmentes diéta után – közben – egy komplett családi pizzát, mert a szervezetünk úgyis jelezni fogja, hogy köszi, de ezt inkább ne… Extrém puffadás, fejfájás, pokoli diszkomfort érzet lép fel, van, akinél már evés közben is. Utána megint vissza lehet térni a gluténmentes étrend favorizálására.

„Most akkor soha többé nem ehetek egy grammnyi glutént sem?”

De igen! De ha néha-néha besikerül egy-egy gluténtartamú étel, az úgyis töredék mennyiséget fog képviselni az eredeti kiindulási állapothoz képest! Nem fogod kenyérrel indítani a napot, és nem is fogod azzal befejezni, ez már egy főnyeremény. Nem eszel tésztát, nem eszel kétpofára még ezek mellé süteményt sem a fincsi piskótás fajtából, így ha mondjuk a nagymama rántott húsának nem tudsz ellenállni, az meg sem fog kottyanni! Ez nem börtön, ez szabadság! A glutén elnyomása alóli felszabadulás. Csak arra kell vigyázni, hogy többé ne hajtson az uralma alá, ne a gluténtartalmú étrend legyen az összes étkezésed alapja, mert sajnos egy átlagember étkezésének 60-70%-át gluténtartalmú étel adja, ez borzalmasan sok!

„Mit lehet enni gluténtartalmú ételek HELYETT?”

Helyettük? Inkább semmit :).
Jobban jársz, ha a „mit helyettesítsek mivel” gondolat helyett arra koncentrálsz, hogy több húst, több halat, több zöldséget, több tejterméket eszel. (Kivéve, ha pl. a tejre allergiás vagy.)

„Oké, de mit egyek a csirkepaprikás mellé?”

Savanyúságot, vagy salátát. A szaftot pedig edd meg kanállal, nem mondom, hogy nem lesz új élmény, de egy-két alkalom után nem fogod tudni, hogy egyáltalán mi szükség volt eddig galuskára, vagy főtt tésztára…

„Mit egyek szendvics helyett?”

A belevalót. Sajtot, sonkát, zöldségárut, vajkrémet bármilyen összeállításban és mennyiségben, ahogy jól esik!

„De nekem muszáj szendvicset ennem, megőrülök ha rágondolok, hogy viszlát kenyér!”

Süss, vagy vegyél gluténmentes kenyeret. Ezek nagyon drágák a gluténtartalmúak helyett, de nem pusztítják a kognitív – agyi – képességeidet, szóval valamit valamiért. Nap mint nap úgysem fogod ezeket enni, és rá fogsz döbbenni, hogy a napi 0.5 – 1 kiló kenyér az a rémálom kategória volt régen… Ha hetente elfogy ennyi majd a gluténmentesből – ami saját sütés esetén még finomabb is, mint egy bolti fehérkenyér, vagy akárhánymagvas kenyér -, az nagy csoda lesz.

„Tészta helyett jó a bulgur?”

Nem. A bulgur búzából készült. Nem magyarázom…

„Mit lehet enni köretként?”

Elsősorban zöldséget, párolva, csőben sütve, zsírban sütve, ezzel-azzal (sajt, tejföl, fűszerek) megbolondítva. Nem kell ízetlennek lennie azért, mert köret!
Továbbá ott van lehetőségként a köles – én utálom, de van, aki szereti -, a rizs (sima fehér rizs, nem a barna, mert annak meg egyéb árnyoldalai vannak), és ha már nagyon ácsingózunk egy kis főtt tésztára, akkor ott vannak a gluténmentes tészták. (Ízük és állaguk messze elmarad a megszokottól, de nálunk pl. a gyerekek nem veszik észre a különbséget.)

„Milyen tünetek utalnak arra, hogy elindultak a glutén miatt a rossz folyamatok? Kik számára a legfontosabb, hogy gyorsan lejöjjenek a gluténről?”

Az alábbi tünetek – gyerekeknél is! – már vészjelek

– Ekcéma
– Asztma
– Hörghurut
– Allergia
– Migrén, vagy gyakori tompa fejfájás
– Viselkedészavarok (hiperaktivitás, autisztikus tünetek)
– Tanulási zavarok (nem megy a számolás vagy írás, vagy bármi)
– Autoimmun betegségek (cukorbetegség, pajzsmirigy betegség, bőrproblémák, amikre szteroidokat akarnak adni)

Mindenki másnak van még ideje leállni a gluténról, de asztmás gyerek családjában például szerintem nincs ok az időhúzásra. És ha már a gyerekeknél tartunk:

„Hogy vigyem át a gluténmentességet a család akaratán?”

Könnyebben fog menni, mint gondolnád. A férjek szoktak leginkább ellenállni, de csak addig, amíg fel nem ismerik a probléma forrását. A Gabonaagy című könyv elolvasása az ő szemüket is fel fogja nyitni, de tapasztalatok szerint elég néhány bekezdést felolvasni nekik. Nem lesznek jókedvűek tőle, de megértik, hogy fontos a változás, főleg, ha bármelyik családtagnak vannak idült tünetei.

A gyerekek meg egyszerűen azt eszik, amit eléjük raksz, és nem eszik meg, ami nincs.
Ezért mielőbb meg kell szabadulni a spájzban felhalmozott:
– kenyerektől
– tésztáktól
– sütiktől, kekszektől
– müzlis cuccoktól
– gabonapelyhektől (kukorica és rizs maradhat)
– lisztektől
– lisztkeverékekből.

Aztán jöhet a „szegény ember vízzel főz” időszak, amikor állandóan azon agyalunk, hogy mit együnk, és durva lesz a szembesülés azzal, hogy milyen iszonyú mennyiségű glutént vittünk be addig a szervezetünkben.
Közben az elme felszabadul – az első pár napban már nagyon érezni – a glutén elnyomása alól, és beindulnak a kreatív folyamatok, ténylegesen jobbak lesznek a kognitív funkciók, mindenki lenyugszik, és eltűnik a rohamevés is a családból.

Ami sokat segít, ha beszerzünk egy csomó húst, zöldséget, meg egy csomó olyan édességet, amiben nincs glutén. Vannak olyan csokoládék, amik sosem láttak glutént – nem a kekszesek -, és ott van egy csomó lehetőség a  joghurtos termékek környékén, és ha hetente egyszer sütsz gluténmentes lisztből  mondjuk muffint, akkor mindenki elégedett lesz, senkinek nem fog hiányozni a glutén. Nálunk nagyon beválik, hogy mindig van tejes és vizes fagyi is a fagyasztóban, egész évben. Ha valakinek édességre fáj a foga, ihat kakaót, ehet fagyit, kanalazhat joghurtot, ehet csokit, szóval nincs megszorításérzés.

„Ha mégis eszünk glutént – pl. pizzázunk -, akkor vége mindennek?”

Nem, dehogy! Ez olyan, mint leszokni a dohányzásról. Ha 15 évig állandóan pöfékeltünk, majd leszoktunk, és évente néhányszor rágyújtunk a barátainkkal, az nem jelenti azt, hogy visszaszoktunk, és kész, elindultunk a lejtőn lefelé. Ha megkívánod, egyed! Csak tartsd kordában, mert a glutén függőséget is okoz az agyban, azért is nagyon nehéz lejönni róla, és ezért túl könnyű rászokni.

„Kisbabákat mostanában néhány hónapos korban már gluténhez szoktatjuk az immunológiai ablak kihasználásával. Akkor ezzel most mi legyen?”

Az orvosok többsége még nem gluténellenes, ami nem véletlen, ez még egy teljesen új irányzat (a komoly kutatások 2013-2014-ben „készültek”, és sok van még folyamatban, és lesz majd egyre több). De ez változni fog, mert ez is a fejlődés része, mint ahogy nemrég rehabilitálták a vajat is a margarin ellenében. Azt gondolom, hogy a gluténhez szoktatás ezen folyamatát is már azért találták így ki az elmúlt évtizedben, mert nagyon durván emelkedik a cöliákiások száma is, és bár az egy tévút hosszú távon, hogy „nembaj, attól még a saját gyerekünknél erőltessük ezt a végtelenül felesleges „tápanyagot”, illetve allergizáló összetevőt”, de ezt mindenkinek az orvosával kell megbeszélnie. Nem lehet hozzászoktatni a szervezetet a gluténhez, mert ez olyan… inkább nem mondok példákat, mert lehet, hogy olyanok is olvassák a cikket, akik nincsenek felkészülve a téma súlyosságára. Szóval szerintem nem mutat előre, ha bárkit is hozzászoktatunk a gluténhoz, mert nem lehet hozzászoktatni. A szervezet védekező reakcióit el lehet nyomni az immunológiai ablakkal való trükközéssel, csak a glutén káros hatásait figyelembe véve azért én feltenném a kérdést, hogy miért is akarjuk ezt?

„Ez mind szép és jó, de mi legyen az iskolai menzával  és a munkahelyi ebéddel, ahol nem lehet válogatni?”

Valóban ezek nagyon húzós kérdések, már csak azért is, mert kormányzati szinten is a gluténevés irányába tolódnak el a dolgok, és a legutóbbi dietetikusi ajánlás is nagyon durva gluténmennyiséget tartalmaz. (Nem tudom, megfigyeltétek-e, de ami nálunk központilag támogatva van, arról a világ túlfelén már évek óta kiderült, hogy elavult, túlhaladott, túl drága, vagy épp káros.)

Ha muszáj a menzán enni, vagy megoldhatatlan, hogy a főétkezés nap közben ne tartalmazzon glutént, akkor nem tudom, kell-e ecsetelnem, hogy az összes többi étkezésnél nincs pardon. Nincs reggeli vajaskenyér, nincs esti pizzaszelet, mert a kiiktathatatlan menzai étkezés már bőven elég glutént tartalmaz (a 0.1 gramm is sok…)

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha egy szülő elhivatott, akkor meg fogja találni a megoldásokat, vagy ha valaki el akarja kerülni a glutént, akkor el fogja és el tudja kerülni.
A lényeg az, hogy ne a glutén legyen az étkezés fő mozgatórugója, hanem szoruljon háttérbe, amennyire csak lehet.

„Csak cöliákiások kaphatnak igazolást arról, hogy gluténérzékenyek, ők is csak hosszadalmas és gyakran fájdalmas beavatkozások árán.”

Sajnos ez így van, nem véletlenül ajánlom a Gabonaagy című könyvet elolvasára. Egy cikk egy weboldalon nem oldja meg a világ glutén okozta problémáját, és még az erre hivatott szakemberek előtt is kemény évtizedek állnak. Csak kreatívan! Nem kell igazolás, bőven elég, ha egészséges az ember és a gyereke!

„Létezik, hogy megváltozik az ember viselkedése akkor, ha nem eszik többé glutént?”

Igen, mivel a glutén az agyra is hat és a belekre is, ezek meg összeköttetésben vannak a bolygóideg által. Eleve, ha valakinek jó az emésztése, azt azért észre lehet rajta venni, mint ahogy felismerjük a tipikusan „gyomorbajos” embereket is a megnyilvánulásaikról. De a glutén elhagyása jó hatással lesz a kognitív és viselkedésbeli folyamatokra, megszűnnek a szélsőséges kilengések. Ami nagyon szembetűnő, hogy pl. a frontérzékenység teljesen eltűnik. Enyhülnek és megszűnnek az ekcémás tünetek, elmúlik az akár több évtizede percre pontosan menetrend szerint érkező szénanátha és pollenallergia – de macskaszőr allergia is -, és a viselkedés mind ezek miatt a zavaró tényezők megszűnése miatt kiegyensúlyozottabbá válik, mind a glutén agyra gyakorolt mérgező hatásának hiánya miatt.

Nagyon durvát fogok most mondani, de te is meg fogod tapasztalni: fel fogod ismerni a gluténevőket és azokat, akik nem esznek glutént. De finomabban is fogalmazhatok: fel fogod ismerni a glutén káros hatásaira ténylegesen negatívan reagálókat és azokat is, akik jobban tűrik ezeket a hatásokat (genetikai adottságaik miatt).
És rá fogsz jönni, hogy régen ez rajtad is érződött, mint ahogy most is nyilvánvaló egy arra érzékeny szemű számára, hogy már nem eszel glutént.

„Mit egyenek a vegetáriánusok, vegánok?”

Sokkal több fehérjét, és nulla glutént. Nem vagyok a nem állati eredetű fehérjék szakértője, de a laikus vegetáriánusok nagyon gyakran túllőnek a célon: lemondanak az állati fehérjék által biztosított esszenciális anyagokról – ami a létfenntartást is képes szélsőséges esetben veszélyeztetni -, és cserében rengeteg glutént esznek, amivel mérgezik magukat. A kettő nem függ össze, de náluk mégis dupla rossz hatás jelentkezik. Bőven elég a vegetarianizmus fehérjehiánnyal kapcsolatos örökös kihívása gluténmérgezés nélkül is.

„Van valami jól bevált gondolat, ami segít átállni a gluténról a gluténmentes étrendre?”

Az egész világ az evésre épül. Azt a szófordulatot biztosan hallottad már, hogy fogyasztói társadalom, de amikor ezt pejoratív értelemben használják, akkor többnyire a divatra, az elektronikai kütyük túldimenzionálására, és a státuszszimbólumokra gondolnak.

Holott ha szétnézel a neten, minden az evésről és az ivásról szól. Még a fesztiválok és egyéb ünnepek is. Enni-inni-lenni. Mindezt már túlzó jelentőséggel ellátva. Ha nem eszel, senki vagy. Ha nem iszol, senki vagy. Ha mindezeket nem örökíted meg, akkor pláne egy senki vagy.
Ugyanakkor, ha valaki autómániás, valahogy nem az üzemanyag minősége és a tankolás közbeni szelfik teszik ki az élete nagy részét.

Az étel üzemanyag. Az ital üzemanyag. A testünk számára, és nagyon sokszor – Csíkszentmihályi Mihály flow elmélete alapján – az örömforrásunk is egyben, tehát lelkileg is üzemanyagunk az evés.

Ugyanakkor mi viszi előre a világot? Az, hogy megettem egy nagy tányér csülköt pékné módra?
Vagy az, hogy evés után mit csinálok?
Mi számít? A csülök, vagy a tetteim?

Egyszerűen túl sokat eszünk, és túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mikor mit együnk (persze nem mindenki, de a többség igen), és ha nem ehetünk folyamatosan jót, akkor boldogtalannak érezzük magunkat.

Szóval, ha kell egy gondolat, ami segít átlendülni az esetleges lelki megbicsaklásokon, amit a gluténmentes étrenddel kapcsolatos kihívások és plusz gondok okoznak, akkor gondolj arra:

az étel üzemanyag.

Nem más, mint üzemanyag.

Ha életünkben egyetlen örömünk a pizza meg a vajas kenyér paradicsommal, meg a sonkás tészta, ja és persze a sajtos pogácsa, akkor nagy bajban vagyunk, mert az autózás öröme helyett kizárólag csak a benzin és a tankolás ad pluszt az életünkhöz… És ez igaz akkor is, ha gluténmentesen étkezünk, és semmi mással nem vagyunk képesek foglalkozni, mint azzal az érzéssel, hogy úristen, most már soha többé nem fogunk egy jót enni.

Üzemanyag. Ez az étel.
Az élet viszont jóval több ennél.