Ha tanultál közgazdaságtant, akkor ismered a könnyen és a nehezen helyettesíthető termék fogalmát. Ha mégsem, akkor is könnyen megértheted az alábbi példákon. Pl. ha szomjas vagy, akkor mit ihatsz? Vizet, szódát, almalevet, sört, kólát stb. azaz a szomjadat sokféle termékkel olthatod. Mivel többféle termék is ezt a célt szolgálja, ezért az áruk nem lehet túlságosan magas, hiszen könnyen helyettesíthetők. (Kivéve, ha a Szaharában szomjazol meg, de az a pech.) A nehezen helyettesíthető termékre a tankönyvi példa a só. Nem is értem, miért nem drágább? Szerintem mindent pénzt megadnánk érte, csak sótlan ne maradjon a húsleves. De ide tartozik a benzin is, ára az egekben egész addig, míg vízzel hajtott autóink nem lesznek.
Mindezt miért mondtam el? Azért, mert a munkaerőpiacon is használatos ez a kifejezés, csak ott a dolgozókra vonatkoztatjuk. Aki nehezen helyettesíthető, annak az értéke és ebből adódóan az ára, azaz a fizetése is magas lesz, ráadásul őt fogják kirúgni utoljára.
De mitől lesz valaki nehezen helyettesíthető? Hát úgy, hogy valami olyasmit tud, amit a többiek nem. Fokozni is lehet, ugyanis, ha olyat tudsz, amit a főnököd sem, akkor egyenesen nélkülözhetetlen leszel a számára.
Egy hét alatt három lánytól hallottam a jó példákat, meg is osztom veletek, hogy lássátok, nem kell ahhoz Kossuth-díjasnak lenni, hogy felvegyenek, kinevezzenek vagy megtartsanak.
Fruzsina lányom egyetem mellett részmunkaidős állást keresett. Az első helyre – egy munkaerő-közvetítő céghez – azonnal felvették. Nem, nem azért, mert szép, okos, tanult, és több éves munkatapasztalata van, hanem azért mert tíz ujjal, vakon gépel. Az irodában a leendő kollégái a szájukat is eltátották, mikor erről tudomást szereztek, még az ügyvezető is előjött a szobájából, hogy közelről megtekintse az aspiránst. Egy órával a bemutatkozása után hívták telefonon, hogy másnap munkába is állhat. Mindezt a munkanélküliség tombolása idején!
Néhány napja járt nálam tanácsadáson Melinda, aki elmondta, úgy ívelt fel építészmérnök létére 25 évesen üstökösszerűen a karrierje, hogy az irodában egyedül ő beszélt németül. Komoly megbízást kapott a cége egy német vállalkozótól, és szinte azonnal vezetői pozícióba került. Fiatal lány létére egy férfias területen! Jelenleg 32 éves, fizetésével nagyon elégedett, megbecsülik, a pozíciója stabil. Az állásvesztés őt sem fenyegeti.
Klári csak nevetett, amikor főnökét jellemezte. „Egyforma végzettsége van az osztályon mindenkinek. A (férfi)főnököm mindenkit levegőnek néz, kivéve engem. Csak én tudok power point prezentációkat készíteni, senki más nálunk. Mivel nagyon hiú, és mindig nagy sikereket ér el az értekezleteken az előadásaimmal, szüksége van rám, mint egy falat kenyérre.” Kitaláltátok. Őt sem fenyegeti a tömeges létszámleépítés.
A példákat csak azért mutattam be, hogy lássátok, nem kell valami óriási, emberfeletti dologra gondolni, ha a nehezen helyettesítésedre gondolsz. Ez a három lány sem rendelkezik semmilyen különleges képességgel. Csak éppen olyannal, amire ott, az adott helyen nagy szükség volt. Mint a Szaharában a szódavízre.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Kapcsolódó cikkek:
7 thoughts on “Mennyire vagy nehezen helyettesíthető?”
Comments are closed.
Köszi a megerősítést!
Tényleg milyen furcsa, hogy kis dolgokkal nagy hatást is el lehet érni, ha igazán szükség van rájuk.
Én is tudok 10 ujjal gépelni, és PowerPoint preziket is készíteni… 🙂 A német (még) nem megy, de tanultam, úgyhogy csak fel kellene elevenítenem.
Az egyik családtagom a főnökei szerint „nagyon a topon van”, ha igényes takarítást és mosogatást kell csinálni. Mert bizony, ha piszkos a padló vagy a tányér, ha a takarító ellógja a munkát, akkor nem esik jól rálépni a padlóra, ennyi a tányérból.
Ami engem illet, szerintem nálam a nélkülözhetetlenség azért állhat fent, mert képes vagyok egy nagy számviteli-informatikai rendszert úgy átlátni, hogy még a részletek is világosak. Bár eddig azt hittem, hogy erre mindenki képes, és hogy ez a képességem csekélység, annyira talán mégsem az. Pláne, hogy elég nagy agykapacitás használat szükséges hozzá…
Zsuzsa, ne adjunk tippeket az áremelésben illetékeseknek, mert megszívlelik 🙂
Ami a nélkülözhetetlenséget illeti, magam is alá tudom támasztani az apróságok szerepét.
Engem egyszer úgy vettek fel egy diplomásokat foglalkoztató helyre, hogy a kiváló szövegszerkesztési ismereteimmel senki nem versengett az irodában, az önéletrajzom is úgy volt összeállítva, hogy azonnal kiderültek a lényegi információk.
Pénzben ugyan nem látszott meg – akkor, de az, hogy ott kézről-kézre adtak, olyan referenciát és kapcsolati tőkét adott, hogy még most is tart a hatása 🙂
Titi, a számviteli informatikai rendszereket én is pillanatok alatt átlátom, de ebből eddig még csak hátrányom származott, előnyöm sose. Valahogy a kollégák is mindig átlátták, hogy a jelenlétem veszélyt jelent az ő pozíciójukra, hiszen logikus munkával hamarabb lehet végezni és akkor tuti kevesebb emberre van szükség.
Talán van ennek előnye is 🙂
Én az informatikában ennyire nem vagyok otthon.Felhasználói szintű ismereteim vannak, bár 10 ujjal (nem vakon)én is tudok gépelni.
A munkahelyeimen re4ndszeresen abba a hibába estem, hogy annyira de annyira akartam bizonyítani, hogy nemcsak a saját munkámat végeztem el, hanem rendszeresen segítettem másoknak is.
A baj csak az volt, hogy a végén már szabályosan elvárták, hogy elvégezzem az ő dolgukat is, és ha ez nem történt meg (mindegy milyen okból),akkor rohantak a főnökhöz, hogy én nem csinálom meg a dolgomat. Még soha nem tudtam egy főnökömmel sem megértetni, hogy mi a valós helyzet. Tehát hiába dolgoztam ki a belemet, mégis én voltam a lógós. Ez furcsa ugye?
A helyzet kulcsa a gyerekkoromban keresendő, ugyanis anyám (egyedül nevelt, már amikor otthon volt)semmit nem tanított meg nekem az életről, hogyan bizonyos helyzetekben viselkedni, hogyan védhetem meg magam, hogyan érvényesülhetek úgy, hogy ne kelljen nyalnom a főnöknek. Minden lelki vért nélkül léptem ki a felnőtt életbe és a mai napig nem tudom magam megvédeni.(42 éves vagyok)Vannak szituációk, amikor egész egyszerűen nem tudom mit kellene csinálnom, hogyan kéne lereagálnom. Ilyenkor szépen kislisszolok a szituból, utána pedig napokig mardos a lelkiismeret, hogy megint megfutamodtam.
Hát, én nem vagyok nélkülözhetetlen, az biztos.
Az a bajom, hogy én is azt hittem „nélkülözhetetlen” vagyok, (sőt ezt az érzést, még főnököm és kollégáim is éreztették velem) mégis két bank fúziójánál engem építettek le, mert soknak találták a fizetésemet és helyemre egy 25 évvel fiatalabbat vettek fel. Nyitott vagyok minden újra, szívesen tanulok, bár ugye kiderült már írásomból, hogy 50 éves elmúltam…. Ezért aztán jobb lenne, ha már a „temetőben” lennék. Legalábbis a munkahelykeresésnél ez jön ki, ha egyáltalán válaszolnak. Ami számítástechnikában hiányzik, azt hamar tudom pótolni (egyébként 20 évig dolgoztam külföldi bankban) hiszen 1989-től állandóan számítógépen dolgoztam. Német nyelvvizsga meg van (kicsit gyakorolni kell, mert olasz bankban dolgoztam, ahol angolul kommunikálni). Vakon tudok írni, sőt még gyorsírni is tudok (csak kicsit fel kellene eleveníteni. Ezen kivül még sok szerintem jó „tulajdonságom” van, szerettek az ügyfelek és a problémás helyzetekben is mindig feltaláltam magam. Jó szervezőkészségem van stb…, csak sajnos a KOROM nem illik bele a mai munkaerőpiacba. Tehát nem is tudom megmutatni, hogy „nélkülözhetetlen” vagyok-e?
Nos,ez azért van igy (és egyre inkább ez a jellemző) mert az odarakott rokon,volt osztálytárs,nulla szakmai és emberi ismerettel,csak nála butábbat vesz fel,ezért is vezetik villámgyorsan csődbe még az addig jólműködő vállalkozásokat is. Azt a minimális hatalmukat arra használják,hogy majd ők azért is megmutatják. Örülj inkább,hogy,intelligens vagy és nem kell ilyen emberek közt dolgoznod,csak az idegeid mennének tönkre…és nincs az a pénz ami megérné!!!