Titkos viszony, mint jó példa?

Avagy mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának…

Érezted már úgy, hogy csak pazarolod az idődet?

Nem, ez most nem az időgazdálkodásról fog szólni, arról már leírtam mindent – majdnem – a Hagyd a dagadt ruhát másra! könyvben.

Mesélek egy történetet: minap, egy nő – nevezzük Évának – nagyon komoly titkába avatott be. Már több, mint egy éve titkos kapcsolata volt egy nős férfival. Éva egyedülálló volt és fiatal, a férfi meg látványosan szenvedett a házasságában, hát összejöttek. Nem ítélkezünk, mert ez mindennapos dolog, és mint látni fogod, nem egyszerű eset

Éva már egy éve szenved.

Nem tudom, ki volt az a buta, aki kitalálta, hogy a szerelemnek szenvedéssel kell járnia, de borzasztó tévútra vitte az emberiséget, az biztos (a szerelem bizonyos része szenvedéssel jár – a felek egymástól való fizikai távolsága -, de ezt nem szabad összemosni az egyéb, a kapcsolat működését befolyásoló tényezők miatti szenvedéssel, mert azok csak becsapásra lettek kitalálva, de erről majd egyszer írok még)!

Szóval, ez a nő egy éve szenved, reménykedik, hogy jobb lesz, és közben minden napja úgy telik el, hogy esténként titkos randevúra készül lelkiekben, de nem találkozhatnak minden nap, csak hetente egyszer. De azt ugyebár sosem lehet tudni, hogy mikor lesz AZ a nap, úgyhogy mindig készenlétben áll, hogy hátha majd aznap együtt tudnak tölteni egy pár lopott órát.

Éva esete csak abból a szempontból érdekes, hogy ezelőtt egy évvel, mikor egy ismerőse ugyanilyen cipőben járt, és arra panaszkodott, hogy nagyon szereti a férfit, akivel titkos viszonyban van, de kezdi felőrölni őt a kapcsolat, és nem tud belőle kilépni, akkor Éva, a hozzá illő, szokásos vehemenciájával kijelentette, hogy ő bizony tudná, mit kell ilyenkor tenni, és majd ő megmutatná, hogyan kell az ilyen pasikat válaszút elé állítani, és végleg megszerezni, vagy végleg elengedni, gyorsan.

Éva addig osztotta az észt, hogy néhány nap múlva már ott is volt a titkos szeretőjének a karjaiban, és álmában sem gondolta volna, de megkapta az élettől azt a feladatot, amit fennhangon hirdetve gyorsan lerendezett volna…

De azóta sem rendezte le, és tartok tőle, hogy nem is fogja.

Most gondolhatnánk azt, hogy az érzelmek nem engedik tisztán látni, és a szerelem vakítja el, de a helyzet nem ez.

A helyzetet egészen más irányítja, nem a benne lévő felek, és nem a körülmények, és nem a helyzet specialitása.

A helyzetet az irányítja, illetve teszi a résztvevők által irányíthatatlanná és lezárhatatlanná, amit három döntő pillanat határoz meg.

A három döntő pillanat egyike határozza meg azt, hogy belemegyünk-e olyan helyzetekbe, amikből nagy valószínűséggel vesztesen fogunk kikerülni, persze remélhetőleg bölcsebben.

Éva története egy titkos viszonyról szól. Nem tud belőle kilépni, és ami a furcsa, ebben a pillanatban nem is akar! Kereken egy éve kínlódik, szenved, lefogyott, megy a hasa, de nem akar kilépni, mert még vár ettől az egésztől valamit. De mit? Ennyire buta lenne? Nem… Ennyire emberi.

Ugyanakkor van olyan látásmód, és van olyan módszer, amivel az ember könnyedén észreveheti, hogy csapdában vergődik, és ha már észreveszi, és nem a rossz oldalról nézi, máris tud lépni.

Éva története szólhatna rólad is.

Éva története szólhatna egy borzasztó munkahelyről.

Szólhatna egy rémséges házasságról, borzalmas férjjel.

Szólhatna a makacs, veszélyes dolgokra kész, kamaszgyerekünkkel való viszonyunkról.

Szólhatna az élethez való hozzáállásunkról, szólhatna bármilyen olyan problémáról, amik hónapokra, évekre béklyóba kötnek minket.

A módszer, amivel segíteni lehet ezen, a 3 döntő pillanat módszere.