Lázas napok kotyvaléka

Pampalini a lerobbanás napján

Este 7.55-kor tettem az ágyába, 7.58-ra már aludt is. Viszont nem túlzok, ha azt mondom, hogy ötpercenként felébredt, lázas volt és rettenetesen izzadt és szörcsögött, hánykolódott. Hol inni kért, hol orrot szívtunk, hol semmit nem kért, de állandóan megébredt. 11-kor – sok jóra nem számítva- már én is lefeküdtem, hallom, hogy szól:
– Mam! Mam! Mam! Te mit mondsz nekem?
– Például azt, hogy nagyon imádlak téged.
– Én meg rettentően imádlak téged, Mam.
Mindezt félálomban, lázálomban. Majd odabújt, megölelt, és végre mély álomba merült. És legközelebb csak 4-kor ébredt, aztán 6-kor, aztán reggel 8-kor. Megkérdezte, hogy már reggel van-e, felkelhet-e. Képtelen voltam mozdítani a tagjaim, úgyhogy azt mondtam, hogy még nincs egészen reggel, de átjöhet mellém az ágyba pihenni (nem szoktunk ilyet). Így is lett, odafeküdt mellém, majd megszólalt:
– Mam, ha te is beteg vagy, miért nem szörcsögsz?
Utána még 3/4 9-ig feküdtünk, én talán vissza is aludtam, ő szerintem nem, de legalább pihent. Aztán végre összeszedtük magunkat és felkeltünk. Most talán jobban van. A kis szeretetgombócom.

Bobó

Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>

Légy te is kreatívabb!