Hol van már a Jóbobó?

Hol van már a Jóbobó?

Itthon:
– Jó reggelt, Bobó!
– Nem. (vigyorog)

– Gyere, kiveszlek!
– Nem. (vigyorog)

– Jössz reggelizni?
– Nem. (erővel beültetem)

– Itt a lekváros kenyér, tessék.
– Nennyó. (majd annyit zabál, hogy aggódom, szétpukkad)

– Kijössz?
– Nem. Kijön! (kijön)

– Gyere, megyünk a Várba!
– Nem. (elmenekül, erőszakkal felöltöztetem)

Az autóban:
– Másik Várba!
– Jó, Bobó, megyünk másik Várba.
– Nem Várba, másik Várba.
– Mondom, jó, megyünk másik Várba (életében nem volt még a Várban)

Az autóból:
– Nézd, ha kinézel az ablakon, ott a Vár!
– Nem.
– De.

A parkolóban:
– Nézd, ott egy kiskutya!
– Nem.

A Várban:
– Haza.
– Maradjunk még egy kicsit!
– Nem.
– Gyere, keresünk szoborlovat!
– Szobojló, szobojló! Nennyó, másik szobojló!
– Jó, keresünk másik szoborlovat!
– Nézd, közben itt egy szobororoszlán!
– Nem! Nem! Szobojló!
– Ott egy másik szoborló!
– Haza.

Az autóban:
– Idó!
– Lesz még idő játszani.
– Icipici idó.
– Igen, icipici idő lesz még ebéd előtt.

Otthon:
– Gyere, ebédelünk!
– Nem.
– Itt a pizza, gyere!
– Nem. (erővel beültetem)
– Nennyó. (majd annyit zabál, hogy aggódom, szétpukkad)

– Gyere, megyünk aludni!
– Nem. (erővel elviszem, vigyorog, pikkpakk elalszik, megpihenek én is, ülhetek neki a szakdogámnak)

Bobó