EQ csillagos ötös
Lehet, hogy csak szerintem hatalmas dolog, és milyen könnyű lenne elsiklani mellette, de én megtorpantam itt egy szóra.
Szóval édelegtünk a konyhában – megint itthon vagyunk, dupla-makacs betegségek okán – bújt az ölembe, mint egy kiscica, hunyorgott és odadörgölőzött az arcomhoz. A fülébe duruzsoltam, hogy:
– Tudod, hogy ki nekem a legnagyobb boldogságom a földkerekségen….
– Én!
– …. akinek minden porcikáját imádom….
– Én! És Áki még a lábamat is szereti.
– Én is imádom a lábadat ám! Mindenedet imádom….csak a hisztidet nem.
Mosolyog. Hízeleg. Majd:
– Én meg a veszekedésedet nem szeretem, Mam.
Wow. Vagy csak én gondolom úgy, hogy ez sok szinten iszonyú érett mondat volt tőle??? Hogy ez fantasztikus, hogy képes párhuzamot vonni maga és köztem; hogy kiemel belőlem is egy tulajdonságot, amit nem szeret; hogy pontosan tudja, hogy mi az amit nem szeret bennem; és hogy milyen isteni, hogy így meg tudja fogalmazni! Elájultam. Nem tudtam megígérni, hogy nem veszekszem többet, de megemlítettem, hogy ez összefügg azzal, amit én nem szeretek benne: a nyavalygással, hisztivel. Zsák a foltját, azt hiszem.
Mondjuk ezt másképp értelmezve, Botond a legszerencsésebb kis fickók egyike: az anyjának kíméletlenül megmondva az igazságot, az szanaszét ölelgeti és majd’ rácsorog a nyála a klaviatúrára a büszkeségtől….Nos, ez nem lesz mindig így, Bitiboti!!!
De tény, hogy ha valamire nagyon büszke vagyok, lehetek, akkor ez Botond fejlett és kifinomult érzelmi intelligenciája. Ha Müller Péterre hagyatkozom, akkor azért mert valószínűleg idősebb lélek, mint a környezete. Ha magamra, akkor azért mert az én gyerekem. Vagy a kettő (és még sok más minden együtt). Mindenesetre jelenleg büszke vagyok rá, milyen „okos”. Szegénykém, nem tudja még, ez milyen kétélű fegyver 🙂
Célkitűzés tanfolyam: 35 online lecke azért, hogy tényleg valóra válthasd az álmaidat.Jelentkezz most, az árat Te szabod meg! Klikk ide>>