Az árvízi segítőkért

Nálunk nincs árvíz. Néhol, a faluban, fel-felbukkan a belvíz, és esőzések után sokáig marad is. De ahol mi lakunk, nincs ezzel gond.
De vannak az országban helyek, ahol igen, méghozzá óriási!

Olyan képeket látni minden felé, amilyeneket csak külföldi katasztrófasújtott övezetekből szoktunk kapni, és szinte hihetetlen, hogy ez nálunk történik: összedőlő házak, kitelepített családok, a pusztítás képei mindenütt.

Tegnap épp azt beszélgettük családilag – bár nem vagyunk szakértők -, hogy talán nem is az elmúlt napok esőzése a nagy gond, hanem az, hogy egész télen és tavasszal rengeteg csapadék volt. Nem egyszer volt 30 centis hó, és bizony minden hétre jutott azóta is egy-egy esős nap. Most lett belőle túl sok.

Akikért ma ez az írás szól, azok az esőzések és árvizek körül segítő emberek, szervezetek, cégek!

Azok, akik segítenek a kitelepített családoknak.
Azok, akik töltik, hordják, pakolják a homokzsákot.
Azok, akik figyelnek, vigyáznak, irányítanak.
Azok, akik szivattyúznak.
Azok, akik koordinálnak.
Azok, akik nem alszanak.
Azok, akik több száz kilométereket utaznak, hogy a helyszínen legyenek.
Azok, akik tudósítanak.
Azok, akik jártukban-keltükben fotóznak, videóznak, és tájékoztatják a világot.
Azok, akik teát főznek, és még ebben a nehéz helyzetben is képesek mosolyogni.

Tudnád folytatni a sort?
Kikért lehetünk hálásak az ilyen nehéz helyzetben?
Mert ha nem is tudunk segíteni, legalább küldjünk hálás gondolatokat azok felé, akik megteszik!

Köszönjük!