Ne lacafacázzunk, ne szépítsünk, ne nézzünk mindent rózsaszín szemüvegen át: ez a HősNősködés már túl sok a jóból! Az élet igenis kemény, tele egy csomó kellemetlenséggel, problémákkal, gondokkal, betegségekkel, de olyan is van, hogy reggel egyszer csak, minden ok nélkül bal lábbal kelünk fel, és mindent ezerszer rosszabbnak látunk, mint előtte való este…

Hát akkor mire ez a nagy örömködés, pozitívumkodás itt, ezen az oldalon, mikor a világ tele van borzalommal?

Miért van az, hogy egyesek tényleg mindenben meglátják a jót, és számukra soha, semmi nem rossz? – fordul meg egy átlaginternetező nő fejében, mikor eljut egy olyan oldalra, mint a HősNők.

Rendszeresen kapom az ilyen leveleket: Rita, miből merítesz ekkora erőt, hogy így fel mered vállalni azt, hogy a HősNők példaképe mersz lenni?

Ilyenkor nem értem a kérdést, sőt, pillanatokra még a kérdezőt sem. Mi az, hogy hogyan merem én ezt felvállalni? Magamon kívül semmit nem kell felvállalnom! Aztán rájövök: egy kívülálló valóban azt hiheti, hogy egy HősNő életében minden pillanat a móka-kacagás kategóriába tartozik, és úgy tűnik, hogy mindig a felhők fölött lebegünk, történjék bármi.

Hát, ez egyáltalán nincs így.

Az élet nem habos torta, ez tény, de az is tény, hogy habos torta helyett szívesen megeszünk mást is, semmi más nem kell hozzá, csak jó étvágy :).

Megmondom őszintén, olyan, hogy “nagyon letargiában vagyok, mindent rossznak érzek, mindent sötéten látok” napjaim nincsenek. Van helyette néha idegeskedés, túlreagálás, érzékenység. De ezeket tudni kell kezelni!

Hogyan?

Néha elég csak várni. Tisztában lenni azzal, hogy vagy elmúlik magától, vagy majd elmúlik nem magától, hanem némi manipulálás hatására.

Felesleges rákoncentrálni az úgynevezett rossz dolgokra, hagyni kell, hadd jöjjenek-menjenek, mert úgyis menni fognak. Ezek átmeneti dolgok. Ezek mindenkinél, a legnagyobb önbecsüléssel, legmagasabb önértékeléssel rendelkező HősNőknél is rendszeresen előbukkannak, mint jól ismert momentumok.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

De mi a helyzet azzal, amikor tényleg padlóra küld minket egy csalódás, vagy veszteség?

A napokban olvastam egy régi (fél éves) újságban, hogy Steve Jobs-ra hivatkoznak, mint legendás túlélőre. Steve Jobs volt az Apple alapítója, aztán egyszer csak, számára meglepő módon, az igazgatóság kitette a szűrét. Rá szokás hivatkozni úton-útfélen, mint arra a klasszikus pozitív hozzáállású, minden csapásból felálló emberre, aki még azt is túlélte, hogy a saját világhírű cégétől ebrudalták ki.

Igen, csak arról már nem szól a fáma, hogy hogyan élte túl. Való igaz, sok évvel az eset után már úgy nyilatkozott, hogy a szűre kirakása élete egyik legjobb momentumává vált. Utólag. Évek távlatából.

De AKKOR és ott, majdnem beledöglött.

Utólag könnyű ám okosnak lenni, de a dráma kellős közepén semmi nem látszik, csak a gödör fala, és sehol egy ásó, sehol egy titkos alagút.

Mit lehet ilyenkor tenni? Vegyünk például egy szakítást, vagy egy közeli barátban való csalódást.

  • Vannak, akik a pozitív gondolkodás tuningolásában hisznek. Száműzik a fejükből a negatívumokat, előre tekintenek, kizárják a rosszat, vígjátékokat néznek, kabarét hallgatnak. Elterelnek.
  • Vannak, akik visszavonulnak, és bezárkózva, elzárkózva, begubózva, csendes magányukban gubbasztva, próbálják megemészteni a dolgot, óvatos puhatolózásra esetleg hajlandóak beszélni az esetről.
  • Vannak, akik belevetik magukat valami másba, teljes figyelmükkel, végképp hátrahagyva a múltat, rá sem gondolva. Ők azok, akik a szakítás másnapján már más pasik felé kacsingatnak (ugyebár most nőkről beszélünk), és női hormon kutatók szerint ez valóban segít: a szakítás hormonvákuumot eredményez az agyunkban a fájdalmas veszteség mellett, és ezt a vákuumot egy azonnali új szerelem tudja a leginkább orvosolni. Nem elfedni, orvosolni.
  • Vannak, akik ebben is tudatosak: kisírják magukat, mindenkivel erről beszélnek, próbálják feldolgozni, megérteni, okokat, összefüggéseket meglátni. Bevetik a kibeszélés, sőt, a magunkból való kiírás trükkjét, de a legtudatosabbak még ebben is határidőt szabnak maguknak (ezt tavasszal kipróbáltam, döbbenetesen jól működik!)

Bármelyik módszer is illik – például – hozzád, egy a lényeg: minden fájdalom enyhül, méghozzá sokkal gyorsabban, mint ahogy hisszük a kellős közepébe kerülve. Az agyunk vigyáz ránk. Akár napok alatt csillapodnak a bennünk dúló viharok, persze nem örökre, mert még vissza-visszacsaphat egy-egy hullámban a fájdalom, de ezek már a lezáró szakaszt jelentik.

A fájdalom csak akkor nem enyhül,  a mélyben – lenn – csak akkor ragadunk le, ha így akarjuk.

“Ki az a …, aki így akarja???”

Az, aki a saját fájdalmát, veszteségérzését gyorsan összeköti még egyéb más érzelmekkel is: harag, megbántottság, bosszúállás iránti vágy, önbecsülés csökkenése felett érzett bánat, és a többi “kellemes” kis mellékhatás. Ezeket öntudatlanul tápláljuk magunkban olyankor, amikor nem vagyunk képesek elfogadni a veszteséget. Persze, könnyen osztom itt az észt. Nem fáj semmi. Most. Éppen ezért kell ezeket hideg fejjel átgondolni. Ilyenkor.

Már csak az a bibi, hogy mikor hideg fejűek vagyunk, akkor meg a boldogságot és a saját kiteljesedésünket vadásszuk, tehát van jobb dolgunk is, mint azon elmélázni pár percre, hogy ha beüt valami súlyos dolog, akkor hogyan fogunk reakciózni…

Pedig a tudatosság azt jelenti: tudom. Tudom, hogyan akarok reagálni. Nem azt, hogy hogyan fogok, mert csak a szándék lehet biztos. De ha a szándékom az, hogy nem omlok össze, hogy túlélem, sőt, megerősödve élem túl, akkor csak azt érhetem el. Mert bármire képesek vagyunk, csak akarni kell.

De ezt tudod nélkülem is már, remélem :).

13 thoughts on “A mélyben, lenn”

  1. Rita,
    pont jól jött most nekem ez a cikk… A három gyerekemből kettő dackorszakos, és ha jön a hidegfront, akkor aztán durrbele. Tegnap már eljutottam oda, hogy felmondok. Ma reggel azt mondtam, csakazértis kitartok. Nem volt könnyű, volt egy pont, amikor megint azt mondtam, hogy ezt nem lehet bírni, aztán délutánra megoldódtak a dolgok 🙂
    Anita

  2. Olyan dologról írsz, ami gyakran mindannyiunkkal előfordul és hol jobban, hol pedig rosszabbul kezeljük. Utólag könnyű okosnak lenni. 🙂

    Nekem sokszor az a problémám, hogy boldog lennék, ha valakinek kibeszélhetném magam, de annyira erősnek ismernek, hogy senki sem gondol rá, hogy nekem is lehetnek problémáim. De már megszoktam ezt. Ha nincs kinek elmondjam, legalább később nem történnek visszaélések, hiszen, amint te is mondtad, a titok csak az, amit egy ember tud és senki más.:) Bocs, ha mindez összevisszaságnak tűnik.

  3. Nekem is sokáig nehezemre esett elmondani a gondokat. Később meg dühkitörésben jött ki a felgyülemlett sok minden. Aztán volt olyan hogy másra hárítottam mindent semmi sem az én hibám, És van egy olyan módszer amit most használok:) ami szerintem a legjobb módszer, hogy leülök és kiírom magamból.És utánna meg leirom mit szeretnék. Kb a tök ellenkezőjét.Mi az amire koncentrálni szeretnék és elmentettem. Mert később ha a rosszat olvasnám fel akkor csak megerősődne megint az érzés, másrészt meg olyan butaságnak tűnik utólag:) DE azt olvasgatni amit szeretnék az erőt ad a nehezebb napokra is:)

  4. Eszter, azzal én is szembesültem már, hogy a nagy erősség mögött néha egyedül maradtam a gyengeségemmel. Illetve azt éreztem, amit írtál: de jó lenne jól kidumálni, akivel csak lehet.

    Aztán el elmúlik, de nagyon fura érzés maga a tudat. Éppen ezért néha jól kihisztizem magam, ha úgy adódik, nehogy már a nagy erősségben pont a nőiességem ne nyilvánuljon meg 🙂

  5. Amiről írtok, tipikusan coacholható ügyek.
    Örülök, hogy ennyi önérzetes, személyiségében kiteljesedett nő gyűlt itt össze, aki felismeri, ha problémája van.

    Ez első lépés a megoldáshoz.

    Amikor felírjátok a jó tulajdonságaitokat, írjátok fel azt is, hogy milyen tevékenységekben vagytok még jók, illetve a barátaitok mire mondják: “de jó neked, hogy…” 🙂

    Szép hosszú lista lesz, és nehéz időkben elő lehet venni. De nem kell megvárni a nehéz időket, megelőzésnek is jó. 🙂

  6. Rákkal diagnoztizáltak 2 éve …terhességem 3.hónapjában.Tudtam,hogy azonnal el kell határoznom,hogy boldogan élem meg a következő hónapokat.Ne szépítsünk,igenis bitang keménynek kell lennünk időnként!
    Ez a saját és családunk érdeke.Igen, a környezetünk meg azt hiszi,mi sosem érzékenyülünk el…./bár én néha örülök,hogy sebezhetetlennek vélnek…/
    Örülök,hogy megtaláltam ezt az oldalt!

  7. Sziasztok!!
    Éppen 1 hete mélabúsan, elkeseredetten, tanácstalanul, kiutat keresgélve, bizakodást magamban táplálva nézelődtem cikkeitek közt.
    Óriási segítség voltatok nekem mindnyájan, mert egy hullám volt fölöttem, s azon csoportba tartozván, ki keresi az okokat, megoldási helyes lehetőségeket, tanulni szerettem volna tanácsaitok, véleményeitek, megtapasztalásaitokból.
    Roppant sokat segítettetek nekem ily formán, amit ulólag is nyagyon köszönök!!!!,
    Most még inkább örülök, hogy Rita kiírtad ezt így kerek- perec: egy HősNőnek is igenis van rossz napja, de a hullám attól hullám, h egyszer fenn, egyszer lenn “tartózkodik”.
    Ha Valaki épp ma is küzd valami bántó gondolattal, s félelmei , aggódásai vannak, csak ajánlani tudom, h kutakodjon a már megírt témák közt, s bizton állítani merem, talál magának valót, mitől erősbödik, megnyugszik kicsit.
    S igenis tragédiák ide meg oda, azzal egyetértetek, hogy minden nyűg, gond bármily erősen megfoghat minket, de mint Rita is írta, s tudom az I. világháborúban megjárt nagyapám szavaiból :
    a hozzáállás rengeteget segít.
    Jó magam is zokogtam, rám tört ez napjában többször, feltörtek a kérdőjelek, mit, hogyan tovább??! Éreztem súlyát, de nagyon. Ennek ellenére, vagy tán pont ezért:
    minél több sivár időszakon esünk át, s leszünk túl kisebb-nagyobb gondokon, a következőt mintha némi rutinnal űznénk már tova.
    Barátnőm a tudatossággal intézi el könnyedebben a gonosz “gondmanókat”, hisz ha ismerjük a gyakrabban bajt okozó forrásokat, azt szerinte is megtanulhatjuk kerülni,kezelni- ha odafigyelünk rájuk.
    Más persze a betegségekből fakadó és a hirtelen tragédiából származó eset kapcsán ránk törő összeomlás kilábalására való gyógyír is, de a napi ritusaink gyermekienkkel, párunkkal, munkahelyünkön már rejtélyesség nélkül kezelhetővé, elviselhetővé tehető.
    Nemde ?
    A komoly bajokra pedig csak egyetértően tudok bólogatni a Rita javaslataira, miket fenn ír, mert kiút igenis mindig volt, van, lesz, csak akarnunk kell! S ne feledjük mit írt, ha a szükség úgy hozza, “az étvágyunkat kell átmenetileg a kajához alakítani, míg a finomabb étek nem tálalható a tálcára”.
    Nem okosságokat szerettem volna puffogtatni, egyszerűen csak volt néhány eset az életemben nekem is, mik az Élet komor oldalát mutatták, s tudom már milyen ha szembesülni kell egyedül a marcona baj arcával. Olyankor bevállaltam a rosszat. Majd eljött a jobb.
    Mindenkinek ezt kívánom, ha ilyen cipőben jár-na!

  8. Ahogy olvaslak titeket, eszembe jutott a vicc:

    – Mi az abszolút pech?
    – Ha a tiszavirágnak rossz napja van.

    Mi azért vagyunk szerencsések, mert egynél biztos hogy több nap jut nekünk az életből. Úgyhogy, ha egyik-másik nem egészen úgy sül el, ahogy terveztük, hát van még javítási lehetőség.

    Mondom én nagy bizakodva, épp egy kisebb gödör aljáról pislogatva az égre. 😉

  9. Kedves Gyöngyi !
    Ne haragudj, most én adk Neked egy aprócska tanácsot, melyben absolut semmi egyedi nincs, csak ez jutott eszembe.
    Ha ma(-napság) rossz napokat élsz meg, olvasd el kérlek szépen, amit írtál nekünk.
    “…szerencsések vagyunk, mert még ha egyik – másik nap napunk a tanácstalanságban, gondban telik is, van, s jön javítási lehetőség!!”
    Te írtad, nagy igazság.
    Talán nem egyszerű az igazi nagy fortyogó bajokon hamar túllépnünk, de nem foghatnak ki rajtunk!
    S ha ma nem is sikerült leigazázni a gaz szörnyeket, kik lelkünket tiporják, jön a holnap, és jujj nekik !!!!
    Sok szerencsét Neked !! És mindnyájunknak, mert vadászó keselyűkként köröznek felettünk a gondok, de mi ne adjunk nekik “étket” – alkalmat, hogy lecsaphassanak.
    Ha pedig igazán komoly bajban vagyok, s meghaladja képességeim- azt nem nehéz- akkor nem szégyellek segítséget kérni Drága Barátnőmtől (Szeretteimtől) vagy ma már Hál’ Istennek Tőletek!
    Köszi ezt a lehetőséget !

  10. S bocs a sok helyesírási bakimért, épp Drága Párom sürget, hogy jönne az adóbevallásomat elkészíteni- engednem kell a “nyomásának”, s sietek, mielőtt meggondolná magát.
    Sziasztok!

Comments are closed.