A gyökeres életmód-változtatás része az is, hogy naponta legalább egy órát sétálok. Dugó a fülbe, rovom az utcákat és hallgatom Pál Feri atya előadásait önismeretről, kapcsolatokról és persze hitről is.

Minden előadásában van egy-egy olyan mondat, történet, tanulság, amit a saját életemre, saját kapcsolataimra is tudok vonatkoztatni, éppen ezért különösen megragadnak. A mai a Libikóka Effektusról szólt.

Kapcsolatainkban többnyire hierarchikus viszonyban élünk és eszerint is viselkedünk. Nem kellene, hogy ez így legyen, de már annyira természetes, hogy sok esetben ezt fogadjuk el normálisnak. Gondoljunk csak a tanár-diák, főnök-beosztott viszonyokra. De nagyon sokszor gondolhatunk a saját házasságunkra is. Sajnos.

A Libikóka Effektus - egyensúlyra törekvés
A Libikóka Effektus - egyensúlyra törekvés

Mindenki egyensúlyra törekszik. Akkor érezzük jól magunkat, akkor érezzük biztonságban magunkat, ha megvan az egyensúly. És ebből az egyensúlyi állapotból rettenetesen nehéz kijönni, holott ez akár egy torz, kóros egyensúly is lehet, ami pedig előbb-utóbb megbosszulja magát. Megbetegít, arra kényszerít, hogy feladd saját magad.

A „hagyományos” tekintélyelvű családban a családfő az, aki a legfőbb értékmérőt, a pénzt biztosítja. Ez pedig már önmagában olyan hatalommal ruházza fel, hogy mindenki magától értetődőnek tekinti, hogy ő folyamatosan fent van a libikókán. Ehhez azonban az kell, hogy üljön ott valaki lent is. Aki biztosítja a hátteret, aki fent tartja a másikat.

Lehet persze ez is egy szép feladat, van, akit ez is tökéletesen kielégít. Hiszen ez is egy egyensúlyi állapot. Igaz, hogy mindketten rendkívül kiszolgáltatottak, de amíg mindketten a helyükön vannak, fent lehet tartani ezt az egyensúlyt.

Van úgy azonban, hogy az is szeretne egy kicsit fent lenni, aki eddig lent volt.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

De hogyan változtasson?

Hogyan merné megkockáztatni, hogy felbillenjen az egyensúly?

Talán tudna változtatni, ha csak neki – belül – kellene változnia. Csakhogy ez egy kapcsolat. Ha ő odébb csúszik azon a libikókán, akkor a másik helyzete is óhatatlanul változni fog.

Előállhat egy újabb – egy másik torz – egyensúly. Az egyikük majd leesik a libikókáról, fél fenékkel tud csak rajta ülni, a másik pedig kapaszkodik a rúdba, egészen közel a közepéhez. Mint amikor egy 30 kilós gyerek szeretne a 60 kilós felnőttel játszani.

Jó játék, végre lehetnek mindketten fent is, lent is. Csak ne kellene folyton azon aggódni, hogy valamelyikük leesik. Ne kellene mindig félni és félteni a másikat. Ne kellene örökösen arra gondolni, hogy nem felelek meg az elvárásainak, hogy nem vagyok elég szép, elég jó anya, elég jó háziasszony, elég jó szerető… És ne kellene folyton azon agyalni, hogy amikor ő volt fent, akkor kivel is volt és vajon mit is csinált???

Az igazi egyensúlyi állapot az, amikor mindketten biztonságosan és kényelmesen ülhetnek a libikókán. És ezer százalékig elköteleződnek ebben a kapcsolatban. Így tudnak csak tökéletesen megbízni a másikban is. Tudják, hogy egyikük sem fog leugrani a libikókáról és nem kell félniük attól, hogy a másik miatt majd nagyot koppannak.

Felszabadultan, egymás szemébe nézve tudnak szárnyalni!

Igen, nem lehet mindig fent lenni. De amikor lent vagy, akkor is tudod, hogy leszel újra fent is. És amikor fent vagy, tudod értékelni a fentet, mert voltál már lent is.

Nem azt jelenti az egyensúly, hogy egyformák vagytok, hogy mindenről ugyanazt gondoljátok, ugyanabban vagytok jók… Egy vagy Vele, együtt vagytok tökéletesek. Az ő „föntje” a tiéd is.

Az egyensúly a mozgásban van. Az, hogy ez a mozgás fennmaradjon, energiát igényel. Minden nap, minden órában. De megéri!

Köszönöm, Wil, hogy libikókázol velem!

Inanna

http://tegedmitenneboldogga.hu

5 thoughts on “A Libikóka Effektus”

  1. A párok között a pénzről szóló viták hátterében gyakran lehet az, illetve van is, hogy a férfiak mivel elsősorban hierarchiákban mozognak, gondolkodnak, így lettek szocializálva, a párkapcsolatokban is ezt tartanák normának, hogy így mondjam. A nők meg inkább mellérendelt kapcsolatokat akarnak… és egyszreűen nem értik egymást, kialakulhat a süketek párbeszéde.

    Fura módon, vagy mégsem?, a férfiak például az összeolvadás jegyében többször akarnak közös kasszát, és nem értik, hogy a nők meg miért akarnak önálló kasszát. Na, ebbe el sem kezdek belemenni, mert annyira “bonyolult” téma.

    Majd írok inkább róla egy szakértői cikket…
    Köszönöm az inspirációt Innana 🙂

    Ida ***

  2. Na igen, a pénz=hatalom.
    Nálunk egyébként még odáig sem jutottunk el, hogy közös számla legyen.
    Mivel én gyesen voltam, a családi pótlékból és a gyesből gazdálkodhattam. A férjem volt a pénzkereső. Mindig hozott haza pénzt, betette a kasszába, ha kellett, kivettem belőle.
    Amikor szóltam, hogy ez nekem így nem jó, akkor nem is értette, hogy mi a problémám, hogy miért érzem én magam kiszolgáltatottnak. Hiszen ő mindig betette a pénzt, ha kiürült a kassza.
    Aztán egy idő után elkezdődtek a számonkérések, hogy hova megy el az a rengeteg pénz, aztán ez a csap el is zárult.

  3. Mary Wollstonecraft nagyon régen élt: 1759 és 1797 között. Az első Nőjogi Bibliát ő írta (vele egy időben egy másik országban született szintén egy hasonló – ez már csak így szokott lenni :-), találmányoknál is előfordul hasonló szinkronicisztikusság). Nagyon szép nő lehetett – a neten rákeresve a nevére találtok róla festményeket.

    Nos nagyon szeretem tőle ezt az idézetet:
    „Nem kívánom, hogy (a nőknek) hatalmuk legyen a férfiak felett; csupán azt, hogy legyen hatalmuk önmaguk felett.”

    Rendszeresen használom ezt az idézetet különböző módon, de akkor is, amikor azt akarom valami miatt hangsúlyozni, hogy a nőtámogató programok egyáltalán nem férfiellenességet jelentenek, sőt. (Csak logikusan végig kell gondolni, hogy miért nem azok…)

    Innana, ez a fenti válaszod kapcsán jutott ez, és Mary 🙂 eszembe.

    Ida*** szeretettel

  4. Azt, hogy az embernek legyen hatalma önmaga felett nem egyszerű elérni, de nem is lehetetlen. (Ezt magamon akkor tapasztalom nagyon jól, amikor böjtölök. Amikor végig tudok csinálni egy 3-10 vagy 14 napos böjtöt. Nem is a hossza a lényeg, hanem az, hogy amit elhatározok, azt végig tudom csinálni. És ami testi szinten működik, az a lelki és a szellemi szintre is áttevődik és végre azt érzem, hogy én irányítom a testemet és úgy általában az egész életemet. Mondom ezt az 5 napos böjtöm 4. napján. :)) Ami számomra nehéz – jobban mondva megoldhatatlan – probléma az az, hogy ezt a megváltozott helyzetet a párom is elfogadja.
    Egyszerűen vannak megoldhatatlan problémák egy házasságban. Az a gond, ha ezt a pár, vagy a pár egyik tagja mindenképpen meg akarja oldani. (Ez is a hierarchiában való gondolkodás – ki mondja meg, hogy mit, hogyan kell tenni, ki az úr a házban?)
    Ha mind a ketten elfogadják, hogy a megoldhatatlant nem kell megoldani, egyszerűen el kell fogadni a helyzetet, akkor lehet felülemelkedni ezen az egészen. De ehhez két ember kell.

Comments are closed.