Zöld lámpa..

Manapság lényegében negatív társadalomban élünk. Például minden forgalmas útkereszteződésnél különféle készülékek vannak kihelyezve, amelyeket piros lámpának nevezünk. Ez nyilvánvalóan negatív gondolkodásra vall, a megállási kényszerre utal, pedig ezek valójában zöld lámpák, áthaladási lehetőséget teremtenek. Aki nem hiszi, figyelje meg, mi történik, ha a lámpák nem működnek. A forgalom több saroknyira feltorlódik, mégpedig nem azért, mert nincs piros jelzés, hanem mert hiányzik a zöld. Akkor hát miért hívják mégis piros lámpának a közlekedési lámpákat? Azért, mert az emberek negativizálhatóak. Másoktól így hallják, és ők is alkalmazkodnak.

Sajnálatos tény, hogy az átlag amerikai évente mintegy huszonhét órát tölt ilyen lámpák előtt a megfelelő fényre várva, hogy továbbmehessen. Mire fordítják a legtöbben ezt a huszonhét órát? Általában háromfélére.

Először, jól megmarkolják a kormányt, így vigyáznak, nehogy a kocsi nekilóduljon velük.

Másodszor, csücsörítenek, mintha azt mondanák: „Zöld!”.

Harmadszor, és ez a legfontosabb, nyomkodják a gázpedált, mintha a motor bőgetésével gyorsabb színváltásra ösztökélhetnék a lámpát.

Mi is elkövettünk effélét? Talán nem is tudatosan, de ha igen, vajon miként vélekedünk a pedálnyomogatósdiról?

Gondoljuk át együtt a dolgot. Ahelyett, hogy a fent leírtakat művelnénk, miközben a szabad jelzésre várunk, viselkedjünk egészen másként. Két építő javaslatot is megszívlelhetünk.

Először, miközben várakozunk, próbáljuk személyesebbé tenni a lámpát. Nézzünk rá, és gondoljuk ezt: „Ez az enyém. Nekem rakták oda. Névre szólóan. Azért tették oda, hogy messzebbre mehessek, gyorsabban, könnyebben és biztonságosabban célhoz érhessek.”

Mert valójában ez a lámpa rendeltetése.

Másodszor, ha már így fogjuk fel a közlekedési lámpát, akkor kezdődik a móka. Bárhol járunk, bármit csinálunk, beszélgetéseink során használjuk a „zöld lámpa” kifejezést, és próbáljunk semleges arcot vágni. Teljességgel lehetetlen. Abban a minutumban, ahogy kimondjuk, két dolog történik. Egyrészt széles mosolyra húzódik az ajkunk, és a másik személy is elmosolyodik. Másrészt azonnal változni kezd a hozzáállásunk. …