WC para

WC para

Talán a sok tisztítószer-reklám – amikben a ronda, nyálkás bacik alattomosan éldegélnek a deszka pereme alatt -tehet róla, hogy manapság az emberek (nők) többsége fél a vécétől. Erre jó bizonyíték, ha meglátogatunk egy tetszőleges nyilvános vécét. Szerintem mindenki tudja, miről beszélek: a legenyhébb esetben is körbe van hu… pisilve a deszka, és az is csoda, ha egyáltalán le van húzva.

Sokan arra hivatkoznak, hogy egyeseknek otthon nincs angol vécéjük, és nem tudják hogy kell használni. Könyörgöm, a XXI. században? És persze mindenki analfabéta… ezért van a falra felrajzolva, és nem írva.

A motoros túrákon edződve úgy gondolom, ezügyben nem érhet már meglepetés. Láttam már mindenféle megoldást szerte Európában a toppantóstól a hiper-szuper öntisztítós, deszkaforgatósig. Mégis jártam már úgy, hogy miután percekig álltam szemben a fajansszal és gondolkodtam, vajon mi a lehúzás titka, fel kellett hogy adjam. Mikor szégyenszemre megfordultam, és pironkodva kiléptem az ajtón, meghallottam az öblítés hangját. Ahá! Szóval fotocella. De legtöbb esetben Magyarországon nem ilyen van.

Lehet, hogy néhányan úgy gondolják, hogy a motorozás és a nomád körülmények igénytelenné tettek – vagy inkább épp ezért választottam ezt a „sportágat”, mert már eleve az voltam, de egyszerűen nem tudom hová tenni azt a jelenséget, mikor a plázában a tündi-bündi, műkörmös cicababa úgy jön ki a WC-ből, hogy: „Fujj, undorító! Hozzá sem nyúltam!”. És amikor bemegyek utána, az első gondolatom az: „De könyörgöm, a lehúzóhoz sem???” És nagyon szívesen elküldeném valamelyik marcona motoros haverommal egy Föld körüli túrára, hogy megtudja…

Rózsaszín motoros