Van ma valaki, aki törődik az unokái jövőjével?

Még ha valaki törődik is az unokái jövőjével, ahhoz, hogy valóban törődhessen, ahhoz marha gazdagnak kell lennie. Akkor tud az unokák számára valamit tartalékolni. Különben nem, mert a világ borzasztóan labilis. Gondold el, hogy az apám az érettségi után elment a Magyar Petróleumipari Részvénytársasághoz, ahol tisztviselőt kerestek, körülnézett, megtetszett neki, és azt mondta, hogy oké, harminc év múlva én leszek itt a cégvezető- És lett. Hol vannak ma ilyen perspektívák? És ha nincs ilyen perspektíva és ilyen egzisztenciális stabilitás, akkor hogy akar valaki az unokáiról gondoskodni?

Száz évvel ezelőtt több-kevesebb biztonsággal meg lehetett mondani, mi lesz harminc év múlva, ma meg nincs ember, aki meg tudja mondani, hogy mi lesz két év múlva.

Révai Gábor

Illusztráció: Tithenannis