Tanügy

Tudom, hogy sokan nem szeretik azt, hogy a blog vesztett régi hangulatából, másoknak meg éppen ez tetszik. Igaziból egy blognak akkor van értelme, ha az írója saját szemszögéből látott dolgokat ír le, úgy, ahogyan azokat ő látja, vagy megéli. Az utóbbi időben egyik ok, amiért kerültem a személyesebb hangvételű írásokat az volt, hogy úgy érzem sokszor, már nincs semmi új amit mondhatnék. Az életem elég eseménytelen, ami jó is, amíg egészségesek vagyunk és a szekér halad előre a maga útján, de olvasgatni meg igazán nincs rajta mit. Mások élete sokkal pergősebb, tele van eseményekkel, igazán én nem sok újat tudok mondani főleg a téli hónapokban, mikor teljesen beszorulok a házba.

Én magam nem unatkozom, mert belém van programálva, hogy folyton valamit csináljak. A házimunka, gyereknevelés mellett bőven elég az, hogy összesen 5 honlapom van, amik azért nőttek így ki, mert egy ötletből indultam, aztán rendszertelenül és szertelenül bővítettem, kedvemnek megfelelően és hirtelen felindulásból legtöbbször. Sajnos vagy hál istennek a technika halad, fejlődik, sok dolog a lapjaimon elavult időközben, javítottam, újítottam, aztán minden újítás egy idő után valamiért nem felel meg, megint változtatni kell. Ez a blog is annyira kibővült, hogy szét kellett választanom, lett egy külön konyhás blogom és külön egy Eviás, mert itt nagyon össze vissza felgyűlt minden. Közben figyelem a statisztikákat és hiába a számok, nem akaródzik olyan irányban mennem, ami a legfelkapottabb, legkeresettebb. Minél komolyabb, nehezebb egy-egy beírásom, annál alacsonyabb a statisztika, azért én kitartok mellettük:)

Igaziból már fáraszt ez a szétszóródás, valamit abba kéne hagyni, na de mit?

A cím különben nem azért ez, mert „rendes” cikket írnék róla, hanem azért, mert a mai történést akarom leírni. A görög tanügy egy kalap sz@r és csak azért nem  írom ki az a betűt, nehogy valahol lespammolják a bejegyzésem, mert ennél cifrábbat is írnék. Már rég akarok írni egy normális cikket is a tanügyről, hogy ne csak az én összevissza gondolataim legyenek róla, hanem számadatok, de nem jutok oda.

Ezelőtt 2 évvel megjártuk egy délután, mikor megjelent egy autó a ház előtt két nőcivel, akik azt mondták, ők tanügyi tanácsadók. Leültünk velük a balkonon, szépen elbeszélgettünk a tanügyről, a gyerek tanulásáról, iskoláról, majd sikeresen eladtak nekünk egy sorozat serdülőknek való könyvet 400 eur-t amit 1 évig fizettünk. Akkor megfogadtuk, soha többet, habár be kell ismernem, a könyveket sokat olvassa a fiam és mindenféle téma van bennük, AIDS, cigaretta, szex, szülőkkel való kapcsolat, stb.. szóval én nem bántam meg, hogy megvettük. De érvágás volt.

Ma megint megjelent két fiatalember, ugyanezzel a szöveggel. Megkérdeztük tőlük, el akarnak-e adni valamilyen könyveket, vagy nyomtatványokat, azt válaszolták: nem. Bejöttek és fél órát mutogatták a matekkönyveket, milyen szarul vannak megírva, ami így is van és tudjuk, mert rengeteget kínlódunk a  gyerekkel. Jól fel voltak készülve, tudták a  nevünket, kik mik vagyunk, hányas tanuló a gyerek, stb.. mert más emberekhez is bejáratosak a környéken. Végül előkerültek a könyvek amit ők ajánlanak. Én nem mondom, hogy nem jó, de képtelenek vagyunk megint fizetni! Hihetetlen, hogy ebben a szétesőfélben lévő országban mindent csak pénz ellenében lehet megkapni, egyre többet, többet kell mindenhová fizetni, ha valamit el akarsz érni.

Az állami iskolák tankönyvei nagyon rosszak, ehhez nem is kell egyetemet végezni, hogy rájöjjön az ember. Képtelen a gyerek a gimnáziumban egyedül tanulni,  mondjuk 1-2 jó tanuló gyerek van, illetve egyedül tanuló, a többiek mellett szülők vagy délutáni magántanárok vannak. A matekkönyvekben nincsenek tisztán a  meghatározások, képletek, össze vissza van minden leírva, még a hozzáértő is alig tudja kibogozni, arról nem beszélve, az utóbbi 10 évben 2 évvel előre hozták a tananyagot, amit régen a 2. líceumban tanultak, most 2 évvel korábban. Az állami iskolákban nincsen tanítás, csak anyagleadás. Ha a gyermek tanulni akar, akkor délutáni magániskolákba kell járnia, ahol ugyanazok a tanárok vannak, akik délelőtt, nem tanítják meg a gyereket rendesen az anyagra, mert akkor nem lenne délután kliens. Ha nem adod ezekbe a frontistiriokba a gyereket, akkor járatod magánórákra. Valamikor azt mondtam ÉN NEM! Az már régen volt, magánóra nélkül nem megy. Van tanár is, de mi a férjemmel megosztottuk a tantárgyakat és délután foglalkozunk vele. Ami tekintve, hogy már 9. éve folyik és most egyre nehezebb, nagyon fárasztó. Minden nap emlékeztetnünk kell magunkat, hogy erőre kapjunk, hogy ez a befektetés a gyerekünknek szól. A magániskolákban más a helyzet. Van egy szervezet, aki meghatározza milyen könyvekből tanulnak a gyerekek. Ezek nem az állami iskolákban lévő tankönyvek! Azoknál sokkal jobban összeállított, részletes és komplex tananyagok, ahonnan valóban seperc idő alatt meg lehet tanulni a leckét.

És akkor jöhet a csattanó. Mivel egyre kevesebb szülő tudja kifizetni az évi 4-6 ezer eurót a magániskolákra, most azt találták ki, hogy legyenek levelezős tanítványaik is. Vagyis az állami iskolában tanuló gyerekek ha beiratkoznak, akkor minden hónapban megkapják postán a tananyagot, de a magániskolák könyveit, vizsgák előtt összeállítást a várható vizsgatételekből, összegzést, összevont anyagot, ezen kívül minden du este 12-ig 60 tanárnő áll rendelkezésükre egy telefonközpontban, ahonnan vissza hívják a gyereket (tehát nem kell fizetni a telefont) és ahová bármikor telefonálhat a gyerek, ha kérdése van. A könyvek valóban sokkal jobbak, mint az iskolai könyvek, na de 137 euró egy hónapban! A jelen helyzetben kb. 300 eur körül vannak a fiam iskolán kívüli programjai, órái per hónap, képtelenek vagyunk kiadni bármi másra. Lemondtuk, de azért is, mert nem szeretjük az ilyet: csak most van rá lehetőség, soha többet, mert egyszer már ezzel megjártuk nagyobb tételben is. Nem értem, miért nem lehet időt hagyni ilyen fontos kérdésben arra, hogy átgondoljuk és visszahívjuk őket. Nem voltak hajlandók sem kártyát hagyni, sem telefonszámot azzal, hogy ha most nem, akkor többet soha. Na ekkor köszönte meg nekik a férjem a dolgokat. Én egyrészt sajnálom, de valóban nem megy már, nem tudunk többet áldozni, mert az utóbbi időben az állam csak nyirbál innen is onnan is, örülünk, ha bírjuk így ahogy van, amíg a gyerek végez a líceummal..

Kicsit olyan keserű íz maradt utánuk, mérges vagyok, lelkiismeret furdalásom van, mert mi van akkor, ha valóban ezek olyan jó könyvek, másrészt frusztrált vagyok, minek rohanják így le az embert, menjenek a fenébe..

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/