Sok energiát vesz ki belőled?

Tapasztaltam már azt, amit oly sokan. Elvesztegetett idő, épp hogy csak elegendőcske fizetés, saját belső panaszkodó hangunk hallgatása, tűrés, álmatlan éjszakák, agyalás. Jogos a dühöngés, de elég sok időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek: ezzel nem érek semmit. Magamat zárom haragom, és tehetetlenségem ketrecébe, évek alatt szépen eljátszva az esélyt, hogy az legyek, aki szeretek lenni. Vidám, életszerető, kreatív ember. Mosolygós, mint akinek mondtak kislány koromban is, táncosként is, anyaként is, és nem szabad hagynom, hogy ez a belső mosoly kihunyjon.

Most azt élem, hogy tudatosan, fegyelmezetten, mélyről kell elővennem rengeteg tartalék energiát, viszont van egy óriási különbség: ezt már határozott céllal, belső motivációmtól, vagy megszerzett „bölcsességemtől” (ne tekintsd öndicséretnek, neked is van ilyen) hajtva, és főleg örömmel teszem. Nem kell félnem attól, hogy a szürkeség teljesen beborít, mint gondoltam azelőtt.

6 óra: nyújtózkodás, ébredés, közben kellemes félkábulatban átgondolom mit álmodtam, ha emlékszem rá. Lehet, hogy súg nekem valamit a napi cselekedeteimhez.

6.30: Imádom a kávé illatát, és a csészét, amiből szürcsölhetem. Már semmi nem tart vissza, hogy ránézzek a levelezésemre. Beszélgetek kicsit a facebook on, átszaladok a kedvenc blogokon, honlapokon, amiket mentoraim, és barátaim működtetnek, ha időm engedi, hozzászólok néhány cikkhez.

Cica éhes, selymesen illeg billeg, hogy megtöltsem a tálkáját ennivalóval.

Kiválasztom a napi könyvemet. Furcsán találnak rám ők, az olvasmányok. Érzésből.

7.40 körül elindulok a munkahelyemre, a villamoson vagy nézegetem az álmosan utazgató embereket, vagy olvasom az egyik „éltető” könyvemet.

8.00 Ez nem igaz, legtöbbször picit később érek be, de ez nem követendő!! Tehát nyolc után „beállok a sorba”. Iroda, telefonok, ügyfelek, iratok, napi feladatok monoton serege.

Ezek persze csak apró szeletkék a munkanap során, igazából arra hivatottak, hogy jó hangulatban tartsam magamat, ne, vagy csak minimálisan foglalkozzak negatívumokkal.

4.30 Végre kiszabadulok, ( hohó, kiszabadulok, tehát eddig ketrecben voltam?! Érezted már ezt?). Legtöbbször gyalog sétálok hazafelé, úgy 30 percre lakom a cégtől. Rendben, nem akarok nagyot szólni, nem mindig, naa.

5. után egy kicsit lazítok. Ez általában félóra szundi, elmefrissítés, vagy egyszerűen csak végtagnyújtóztatás, ez is pihentet.

Később gyarapítom Ügyfélbarát Marketing ismereteimet, hozzászólok, felteszem a bejegyzésemet, megnézem, mit tüsténkednek barátaim és ismerőseim a facebookon, miközben a vacsora is készül.

Havi néhány alkalommal különféle tréningekre járok, ez nekem nem teher, szeretek pozitív emberek között lenni, és felismerni pár olyan gondolatot, ami már motoszkált bennem, és valaki kimondta helyettem, csak sokkal nagyszerűbben, és új ismereteket is szerzek, olyan információkat, amik eddig még nem estek le, mostanra értek be nálam.

8 után, igény szerint, beszélgetek skype-n az ismerőseimmel, érdeklődőimmel, heti –kétheti egy két alkalommal (van hogy személyesen).

Jaj, nem láttam a híradót!! Nem bánom. Nincs szükségem rá, napközben szinte mindent megtudok a kollégáimtól a friss hírekről, balesetekről, hatalmi harcokról – ha akarom, ha nem. Ennyi bőven elég is.

Napirendem sokat fog még alakulni, folyamatosan javítgatok rajta, hogy ügyesebben tudjam beosztani az energiáimat, és főleg eredményesebben.

Petőházi Mónika, facebook, twitter