Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek

„Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet.
Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad! Fáradhatatlanná teszi az embert. Feltölti erővel.

A szeretetlenség pedig kimerít.

Amikor kimenekülünk egy rossz helyzetből, hosszú időbe telik, amíg elfogyott életerőnket pótoljuk valahogy.

Ez egyébként gyakran a depresszió alapvető oka is: nincs erőnk. Kiszívták belőlünk. Ha valaki érzi az erejét, ritkán depressziós.

Ilyenkor tanácsos időt adni magadnak. S kiheverni a rossz varázslat hatását, mely sokféle lehet, de végső soron csak egy: leszakított a „központi energiaforrástól”. Elszakított önmagadtól s istenedtől.
Ne mondd ki túl hamar, hogy „többé nem adom oda magam senkinek” – mert ez még a gyengeség szava, menekülés. Sajnos a szeretet kockázattal jár.
Egymás szemének varázshatalmában élünk, és ha tisztán akarsz látni, s legközelebb jobb kapcsolatot teremteni, ne csak azt vizsgáld, mit rontott rajtad a társad, hanem azt is, hogy a te szemed mennyit rontott elhagyott társadon.”

Petőházi Mónika, facebook, twitter