Megalakult az új kormány, megmentők vagy kivégzők?

Időközben megalakult az új, ideiglenes, koalíciós  kormány. A figyelem is elterelődött rólunk az olasz-saga miatt. Pedig ezzel a bajaink nem szűntek meg, sőt. Loukas Papadimos, az új miniszterelnökünk, vérprofi, a Harvardról keménykezűnek igazolt főbankár. Ami természetesen azt jelenti, hogy a bankok és a tőke az életeleme. A meglepő, hogy nemcsak a két nagy ellenzéki párt képviseli magát az ideiglenes kormányban, hanem a pár évvel ezelőtt még jelentéktelennek hitt szélső jobboldali is. Az új miniszterelnök feladata most elsődlegesen az, hogy átvigye az október 27-n Brüsszelben Papandreu által aláírt megsegítőcsomag feltételeit, vagyis életbe léptesse az új megszorításokat Görögországban.

Állítólag a segélycsomag feltételei között lenne az, hogy a görög állam által kiadott kötvények, görög jogosultság alól átkerüljenek német és angol jogosultság alá. Ha ez valóban igaz, ez egy igazi tragédia lesz az országnak. Ugyanis a görög jogosultságú görög kötvényeket – ha az állam fizetésképtelen lenne és visszatérne a drachmára – drachmában kéne kifizesse. Viszont ha angol vagy német jogosultságúak, akkor a drachmára való visszatérés után nincs mese, euróban kell kifizetni, miközben a drachma és euró viszonya akár 700/1 is lehet. Ez az ország teljes átadását jelentené a kölcsönzők kezére és minden feltétel elfogadását.. (erről a szenárióról szó volt az ARD német TV-ben, Wall Street Journal-ban, Xrima News-ban, stb.)

1936-ban Görögország annyira eladósodott, hogy nem bírta fizetni sem az adósságát sem a kamatokat. A kölcsönszerződés a Societe Commerciale de Belgique-l volt aláírva. Ioannis Metaxas kormánya megtagadta az adósság törlesztését, mondván, hogy országa nem képes az adósságot úgy törleszteni, hogy az ne a nép kárára legyen, mondván:

„Görögország kormánya aggódik a görög nép alapvető érdekei, a gazdasági, politikai vezetés hatékonysága, az egészségügy állapota, az ország belső és külső biztonsága miatt, így nem lehet más választása. Bármilyen kormány a helyünkben ugyanezt tette volna.”
(Yearbook of the International Law Commission, 1980,v.l.,sel.25).

A Nemzetközi Bíróság elé 1938-ban került görög memorandum-ban többek között ez állt:

Bármikor fennállhat egy olyan különleges helyzet, amikor egy kormány nem képes megfelelni a kölcsönzői és a népe felé fennálló kötelezettségeinek. Az ország erőforrásai nem elegendőek arra, hogy mindkét irányban eleget tegyenek a követelményeknek. Olyan helyzet áll elő, amikor képtelenség, hogy a kormány úgy fizesse vissza az adósságát, hogy közben a népnek megígért vezetést, morális-, közéleti- és gazdasági- fejlesztést biztosítsa. Ebben az esetben választania kell a kettő között. Nincs dilemma, természetesen az állam kötelessége biztosítani az alapvető közszférai funkciók működését, mely kötelesség ELŐBBRE-VALÓ az egészbeni vagy részbeni adósságfizetési kötelezettségeknél. Ha a visszafizetési kötelezettségek veszélybe helyeznék a közszféra működését, a gazdasági élet és az ország adminisztrációját, és szétnyirbálnák az ország vezetését, a Kormány kötelessége az adósság visszafizetésének megszakítása.

A Nemzetközi Bíróság elfogadta a görög érveket, ezzel létrehozva egy olyan jogi precedenst, melyre 2003-ban Argentína is hivatkozott, mikor az adósság oroszlánrészének az eltörölése mellett döntött.

A fentieket el lehet olvasni a Nemzetközi Bíróság dokumentumaiban ITT (2 kötet, 1. rész, 24-25-26 oldalak)