Kudarc útja vagy inkább intelligens tudatlanság?

A kudarc útján számtalan ember vánszorog. Boldog-boldogtalant azzal traktálnak, miért „képtelenség” valamit megvalósítani. Közben ezrével haladnak el mellettük náluknál sokkal csekélyebb képességűek, akik nem jöttek rá, mi az, ami „képtelenség”, ezért intelligens tudatlanságukat megragadják, és felhasználják az élet citromait. A kudarc útjának vánszorgói gyakran többre képesek, és kevesebb „problémával” küzdenek, de kishitűségük csetlés-botlásra kárhoztatja őket.

Az üzleti életben az egyik legelterjedtebb kishitűségi változat a hagyományos „az itteniek mások” vagy „ez egy elmaradott térség”.

Elroy Croston, a dél-dakotai Winnerben élő építési vállalkozó is joggal hivatkozhatott volna ezekre. Szerencsére Elroy – aki egyébként a Simpson cég képviselője is – intelligensen tudatlan, nem „ismeri” a „korlátait”.

Croston körzete két indiánrezervátumot foglal magában, és három másik határolja. Az Egyesült Államok kormánya már akkor „elmaradott térség”-nek nyilvánította, amikor Croston és Simpson 1970-ben összefogtak. Azóta Croston minden évben elnyerte a kiváló márkaképviselő díját, és a legutóbbi három esztendőben vagy az üzletkötések számát, vagy az összforgalmat tekintve első helyen végzett.

Bár Elroy Crostonnak nincs meg a szakmában szokásos iskolai végzettsége, ez nem hátráltatja abban, hogy kamatoztassa azt, amije van.

Sikerének eszköztárában pozitív tulajdonságok sora szerepel: türelem, alázat, megbízhatóság, önbizalom, megértés és hit.

Írjunk be még egy győzelmet a régimódi erények javára, és emeljünk kalapot egy intelligensen tudatlan jóember előtt!