Kilenc enneagram típus…

Fontos tudnom, hogyan állok az emberekkel és hogy ők miként vélekednek rólam. Nem szeretem a bizonytalanságot és a kétértelműséget, jobb, ha világosan beszélünk egymással. A hozzám közel állóktól vagy munkatársaimtól  elvárom, hogy őszinték és lojálisak legyenek velem szemben, hogy jó csapattársként működjünk együtt. Cserébe én is elkötelezetten kiállok mellettük jóban-rosszban. Ha nem érzem magam biztonságban, akkor vagy kétségekkel telve mindig meghúzom magam, készen a legrosszabbra, vagy tétovázás nélkül mindig nekirontok a veszélynek.Egyébként is hajlom arra, hogy állandó készültségben legyek: észre kell vennem, mielőtt bármi zűr akad körülöttünk. Igazán nyugodt ritkán tudok lenni – olyan érzés, mintha leengedném a védőpajzsomat, amit mindig hordok.

Általában véve kételkedőn viszonyulok a tekintélyhez. Egyrészt elvárom, hogy a vezetőm, tanácsadóm, társam stb. hozzáértő legyen, akit bizton követhetek, másrészt vagy állandóan aggódom, hogy megfelel-e, vagy mindig ott a kísértés bennem, hogy teszteljem a rátermettségét. Ha konfliktusra kerül a sor, szeretek tisztán látni. Ellenkező esetben valószínűleg a mások indítékain, szándékain fogok rágódni.

Gyakran halogatom a cselekvést. Hosszan mérlegelem,  mi az, ami rosszul működhet, mi az, ami közbejöhet. Fel szeretnék készülni

minden forgatókönyvre, a pozitív megközelítést pedig igyekszem realisztikus értékeléssel ellensúlyozni. Ha viszont nagyon szorít az idő, lehet, hogy nekirugaszkodok és energikusan, hatékonyan cselekszem.

 

A dolgoknak általában a jó oldalát látom, és várakozón tekintek az új élmények felé. Izgatnak az új elgondolások, ötletek, és hajlamos vagyok egyik témáról vagy tervről a másikra ugrani. A munkámban és az emberekben szeretem megtalálni azt, ami érdekes, lenyűgöző vagy kihívás. Ha túl sok a rutin, vagy unalmassá válnak a feladatok, elveszthetem a türelmem, neheztelek és valószínűleg odébbállok.Jól kommunikálok és a motiválás is erősségem. A negatív gondolkodás vagy a közömbösség viszont bosszant, menekülök előle. Azt szeretném leginkább, hogy mindenki ossza a lelkesedésem. Az emberek néha azt mondják rólam, hogy túlságosan is pozitív beállítottságú vagyok, és hogy legtöbbször nem akarom figyelembe venni, hogy mi mehetne rosszul. Pedig én csak a megoldási lehetőségeket igyekszem megtalálni bármilyen helyzetben.

Lényeges számomra, hogy lehetőség szerint ne korlátozzanak a választásaimban. Ez a jog mindenkinek jár, és zavar, ha valaki tekintélyelvűen lép fel készre szabott irányelvekkel, szabályokkal. Nem is az a fontos, hogy azt, ami felkeltette az érdeklődésem, azonnal megtapasztaljam, hanem hogy nyitva legyen rá az opcióm, tudjam, hogy elérhető.

Általában sok dolgot végzek könnyedén egyszerre, de az is meglehet, hogy szétszórttá válok, ha nehéz választanom a sok lehetőség között. Legszívesebben nyújtanám az időt, hogy

minden beleférjen – de ehelyett gyakran egyszerűen elkések, vagy nem úgy végzem el a feladataim, ahogyan vállaltam.

 

Legtöbbre a függetlenséget és a belső erőt becsülöm. Gyakran kiállok a saját igazam és saját érdekeim mellett. Ha a helyzet úgy kívánja, azonnal megmondom a véleményem és elvárom, hogy mások hasonlóan egyenesek legyenek velem szemben. De azért van úgy, hogy néha csak megfigyelő vagyok, és nem résztvevő, főleg, ha nem érint a téma személyesen.

Valószínűleg rámenősnek vagy hatalmaskodónak tartanak néha, és szókimondó természetemmel vagy haragommal megfélemlíthetem az embereket. Pedig én nem bántani akarok, csak nincs miért elhallgatnom az igazságot.

A dolgok számomra vagy fehérek, vagy feketék, és felbőszít, ha egyesek köntörfalaznak vagy megpróbálnak befolyásolni. Aki vállalja saját véleményét, azt értékelem, a többieket nehezen tolerálom. A konfliktust úgy kezelem, mint egy életformát. Egy jó vita energiával tölt fel, még ha nem is én vagyok mindig a győztes.

A vezetői szerepbe könnyen beilleszkedem. Tudom, hogyan kell a dolgokat elintézni, és vállalom az ösztönös döntéseimet. Szócséplés helyett legtöbbször cselekedni szoktam.

Akiket szeretek, azok számíthatnak a támogatásomra és a védelmemre. Nem tűröm, hogy igazságtalanul bánjanak velük, késedelem nélkül és nagy erővel cselekszem, hogy helyreállítsam a dolgokat.

Azt se felejtem el, ha valaki a hátam mögött ténykedik; általában előbb vagy utóbb bosszút állok valamilyen módon. Mindenekelőtt azt várom el másoktól, hogy tisztelettel bánjanak velem.

Az a típusú személy vagyok, aki a kiegyensúlyozottságot és a harmóniát igyekszik fenntartani az életében. Fontos számomra, hogy jól megértsük egymást, és zavar, ha konfliktus van körülöttem. Akkor működöm a legjobban, ha a környezetem elfogadó, barátságos és kiszámítható. Általában könnyen alkalmazkodom, de hajlamos vagyok ellenszegülni a változásnak, ha túl gyors iramban történik. Nagy segítség, ha kapok pozitív visszajelzést és támogatást. Ha rátalálok az utamra, kitartó és nagyon eredményes tudok lenni.

Ha tornyosulnak a tennivalóim, elhagy a nyugalmam, aggódóvá és türelmetlenné válok. Nehezemre esik prioritásokat felállítani. Minden feladatot egyformán fontosnak érzek és gyakran kezdek a kevésbé kényelmetlenekkel, aminek következtében nem mindig sikerül jól gazdálkodnom az idővel.

A sürgetés néha makaccsá tesz, még inkább halogatok, miközben gyűl bennem a feszültség. Ilyenkor nehezebb ellenőrzés alatt tartani a dühömet is, és időnként előfordul, hogy kirobbanok – sajnos, ezt leginkább a hozzám legközelebb állókkal teszem.

Pedig pontosan azt szeretném elkerülni, hogy miattam legyen gond, vagy hogy miattam fáradozzanak mások. Kényelmetlen, ha ragaszkodnak ahhoz, hogy kifejezzem saját igényeim, elképzeléseim, és ha túlságosan rám irányul a figyelem. Arra viszont én is vágyom, hogy számon tartsanak és feltétel nélkül elfogadjanak.

Néha nehezen fogalmazom meg a saját álláspontom, inkább azt tudom, mit nem akarok, vagy mi az, ami nem tetszik nekem. Mások szempontjában viszont könnyen meglátom az igazságot, és képes vagyok elfogadni az embereket úgy, ahogy vannak. Igaz, időnként azt is érzem, hogy megint hagytam magam legyűrni a véleményüktől vagy megint túlságosan igazodtam mások programjához.