Betekintés egy görög család életébe 2.

Az ünnepek alatt nehezen telik az ember sora Görögországban. Ekkor minden ismerőst és rokont fel kell hívni, kétszer-háromszor is, illik elmondani a jókívánságokat jó bőven kicifrázva mindenkinek, ha nem akarod, hogy illetlennek tartsanak, vagy megharagudjanak, vagy ami a rosszabb variáns: ilyenkor azt mondják, magadnak való vagy, nem érdekelnek mások, csak a te világod. De bezzeg mikor szükséged van valamire, akkor tudsz telefonálni, menni, hírt adni magadról, stb..!

Ez egy nagyon megszokott teória, vagy jobban mondva elfogadott társadalmi viselkedési forma és habár nekünk, északabbról jötteknek eleinte néha kicsit farizeus dolognak tűnik, megvan azért az értelme. Végül is nem rossz tartani a kapcsolatokat, ha máskor nem, hát most. A görög egy nagyon realista nép, mindig arra gondol: sosem lehet tudni, egy kapcsolatra mikor lesz szükségünk, főleg, ha gyereket nevelünk!

A legtöbb kapcsolattal semmi bajom, szeretem az embereket, egy a baj: nehezen mozdulok ki itthonról.  De csak az első a nehéz, aztán már az ember elhatározza magát és már jól is esik a menés-jövés. Csak a sok evés ne lenne! Ugyanis ilyenkor mindenhol kikerül némi harapnivaló és egy kis bor, valamint az elmaradhatatlan, hagyományos görög ünnepi sütemények. Nincs olyan ember, aki ne szedne magára ezek alatt a napok alatt!

Az utolsók között, akiket meglátogattunk voltak J.-ék. Relatíve friss ismeretség, a néptánccsoportban ismerkedtünk össze, ahová mindannyian járunk..én kevésbé az utóbbi időben elfoglaltságaim miatt. Nem mondhatom, hogy nekem túlzottan szimpatikusak lettek volna első perctől, vagy inkább mondjam úgy, azok a fajta emberek, akiket nem nézel meg másodszor, „low profile”, nem csillognak, villognak, háttérbe húzódnak és nem sok vizet zavarnak, meg is feledkezel róluk egy nagyobb társaságban. Férjem kezdett el beszélgetni J.-vel, a férfival és nemsokára felfedeztük, hogy nagyon szimpatikus. Aztán a nyáron, mikor a csoport Styra-n táncolt, felfedeztük, hogy mindketten jó fejek és amit mondanak, annak van veleje.

Felső szint alatti falrészlet.

J. a görög katonaságnál dolgozott, ami azt jelentette, minden 2., maxim 3. évben költözniük kellett. Ugyan eredetileg Istiaia-ba (ejtsd: Isztiéa) valók, ez a szigetünkön egy északi nagyobb település, de egész Görögországot bejárták. Mesélték, micsoda kialakult rendszerük volt a csomagolásra, már úgy ment nekik, mint kiskutyának a kakilás. A férfiról későn fedeztem fel, mennyire szimpatikus. Van egy áldott jó mosolya, nagyapámra emlékeztet, pedig az én korosztályom (sic!:)). Katonai mivolta mellett imádott és imád barkácsolni, faragni. A házban minden famunka, a lépcsőtől elkezdve az utolsó bútordarabig, az ő keze munkája. Egyszerűen nem jött, hogy higgyem, egy ilyen hallgatag, csendes, jófajta ember mennyire eredményes és ügyes ebben a munkában! Olyan bútordarabjaik voltak a szolgálati éveik alatt, amiket így is, úgy is lehetett összerakni, bárhová betenni és bármilyen magasságra beállítani és minden vastag fából.

Konyha

Felesége, V. „díszítési technológia” szakot végzett-nekem fogalmam sem volt, hogy ilyesmi létezik és őszintén szólva nem értem mi foglaltatik benne, de a lényeg, hogy V. varrással és belső díszítéssel foglalkozik, mostmár csak otthon és barátoknak. Úgyhogy el lehet képzelni ketten micsoda lakást rittyentettek össze! V. velem egyidős, de 60-nak néz ki, amolyan kedves és együgyű nagyanyónak, el sem hittem mennyi dinamizmus és bölcsesség szorult belé!

V. anyja akkor halt meg, mikor ő maga 15 éves volt, Édesanyja alig 40. Egyik napról a másikra kellett megtanulja a házvezetést, főzést, bevásárlást. Édesapja lelkész, lelki mentor Roviesben, ahol az Édesanya iskolaigazgató volt. A lelkész öregúr fenomenális! Velünk ült jó sokat és elmutogatta a munkáit, autodidakta módon megtanulta az ortodox egyház pecsétkészítési technikáit és rengeteg pecsétet készített az Amerikában lévő egyházi fiókoknak is, több kitüntetést kapott munkájáért és az érdemes művész címet. Az évek során legtöbbször ő is követte a család útját Görögországon keresztül, a papoknak elég könnyű áthelyezéseket megszerezni.

Ünnepi outfit-emben:)

A lányuk első iskolai éveitől kitűnő tanuló volt. És gyönyörű! Elsőként végezte a líceumot, elsőként a Politechnikai Intézeten a választott szakot és most ösztöndíjas Amerikában, de nem tudok visszaemlékezni, milyen szakon. 2-3szor jön haza a Rovies-i házba. Ami nagyon nagy! Kb. 350 nm-s a lakóterület egy 600 nm-s telken..

Az asztal közepe forgatható, nagyon jól lehetett csipegetni:) Valami vicces volt a fiataloknak a TV-ben, így nem unatkoztunk:)

Az alagsorban – ami valamikor földszint volt, csak megemelték az utat a ház előtt, így kissé lentebb került a ház frontális része – egy nagy 2 hálószoba+nappali+konyha+tálalós apartman van, amit V. ki szokott adni. Előtte nagy terasz, egy hosszú kert és udvar, aminek a végében J.-nek a barkácsoló műhelye. A mostani földszinten a nagyapa lakása és a Droszula lányuké (a név harmatcseppet jelent, gyönyörű szerintem), majd az emeleten ez a szép lakás, amiben pár képet készítettem, de nem tudja egyrészt visszaadni milyen csodás, másrészt nem készítettem a felső szinten, ahol a háló és az irodájuk van, mert nem akartam még pofátlanabb lenni:)

V. és J. most a J. nyugdíjából él, ami görög viszonyokban nem lehet túl magas. Azt nem tudom V.-nek van-e valami nyugdíja. Az is lehet vannak más bevételi forrásaik, esetleg lakás Athénban amit kiadnak. Amikor a házaspár ugyanarról a helyről származik és onnan nem mennek el, általában a vagyon sem osztódik, hanem inkább fiadzik. Azt tudom, hogy a szülővárosukban, illetve mellette vannak olívafáik és a telken egy kisebb ház, amire szükségük van, mikor napokig a földeken dolgoznak, ugyanis ők rendezik az olívákat is. Ezen a héten metszik a fákat, mondták, nagyon elfoglaltak. Meg hát J. készít bútorokat ismerősöknek, meg ismerősök ismerőseinek, úgyhogy elvannak.

Tetszik a dinamizmusuk, tenni akarásuk, hogy mindig tevékenyek és valamit mindig kitalálnak. Többnyire V. és J. követi:) Ahogy egy rendes görög családban illik:) Kifele persze a férfi látszik a családot vezetni:) Pont ahogyan egy rendes görög családhoz illik:)

Egy nagyon kellemes este.