Az élet zajlik tovább Görögországban

Tegnapelőtt a Parlament megszavazta a 2. megszorítócsomagot. Ha azt mondanám nem szusszantam fel, hazudnék. Ha azt mondanám, ezt akartam, akkor is hazudnék. Nem, nem akartam a megszorítócsomagot, ahogyan senki sem. De azt sem akartam, a megszorítócsomag ellenzésével ne kapjuk meg a kölcsönrészletet és az állam rögtöni fizetésképtelenséget jelentsen be. Nagyon önzően nem a közép Európai bankok összeomlása érdekel, hanem a saját kis életem. Abban a pillanatban ahogy a hónap elsején nem kapjuk meg a  fizetést/nyugdíjt, katasztrofális helyzetbe kerülünk.

Mert enni kell, de ha nincs pénz, nincs miből megvenni az eledelt. A fizetésképtelenséggel együtt járna mindennek a dőlése, tehát 1-2 napon belül nem lenne benzin, hogy az áramról ne is beszéljek. Minden fejre állna. Tekintve, hogy 2 km-s körzeten belül nincs egy üzlet, de a 2 km-nyire lévőben is a készlet kicsi, 1-2 napon belül 7 km-t kéne gyalogolni valamilyen élelmiszer felleléséhez, de világos, hogy már semmi nem lenne. Malom az van a  közelben, gyorsan beszerezhetnénk egy hegy lisztet. És akkor tovább mi lenne? Bele sem akarok gondolni, pedig bele kell, mert előbb utóbb odajuthatunk. És ez nem görög valóság. A jólétnek vége a bolygón és ezt tessék tudomásul venni. Minden bukik előbb vagy utóbb. De visszatérek önzően hozzám, hisz ez az én blogom végülis.

A megszorítócsomag aláírása egyrészt keserűséggel tölt el, mert a bevételeink újból csökkennek és már így is akrobatamutatványokkal élünk azon a  szinten, ahol ezelőtt 5 évvel gondtalanul (amikor még a gondtalant gondosnak hittem..), másrészt olyan megnyugvás szállt rám a kis időnyerés miatt, hogy folytonosan álmos vagyok 2 napja. Mert a  feszültség bennem volt, hogy mi lesz ha júl.1-n azt mondják, nem szavaztátok meg, nuku fizetés..Én nem lógok itt egyedül az éterben, nem ülhetek fel egy repülőgépre másnap és irány valamerre..persze ha egyáltalán fel lehetne ülni ilyen esetben még valamire..

Szóval megnyugodtunk, még akkor is, ha keserű megnyugvás ez és kevés ideig tartó. Túlélő politikát kell kidolgozni a  jövőre nézve.. ha mást nem, hát újból megtanulni az elfelejtett helyi gyökerek, növények felhasználási módját..