A görög kaviár, a bottarga – Το αυγοτάραχο
A tengeri pér az egyik leggyakoribb tengeri hal: az Északi-tengertől Ausztráliáig mindenütt előfordul. Kb. 5 kg a max. testsúlya, horogra általában a 100-500 gr-os egyedek akadnak, előszeretettel úszkálnak a kikötők közelében, azoknak vizét tisztítva. A horgászok átalában fehér kenyérrel (-gyurma, -rózsa, -kocka), ritkábban gilisztával vagy kagylóbéllel fogják. A halászoknál is jelentős zsákmány. Gyakori előfordulása miatt a „szegény ember lazacának” hívják. Angol neve „Gray mullet”, német neve „Meeraesche”, orosz neve „Tolsztogubaja kefaly”, görög neve „kefalos”.
A közelmúltban pedig egy még nagyobb kitüntetés éri a cég munkáját. Hannah Collins fényképész, a «The Fragile Feast, Routes to Ferran Adria» c. könyvében (Hatje Cantz, www. amazon.co.uk kiadó) a világ 30 legegészségesebb és legmagasabb kategóriában lévő étkei közé sorolja a Trikalinos bottarga-t, és rögzíti ennek útját a víztől, az Athéni termelőegységen keresztül, egészen a híres El Bulli vendégeinek a tányérjáig.
De hogyan készül?
Készítésekor az ikrákat sózzák, néhány hétig kézzel kevergetik, majd préselik, viasszal bevonják s a napon megszárítják. A bottarga sós ízű, természetes ízfokozú hatású. Spagettihez, salátákhoz, kenyérhez, rizsételekhez is használják. 100-130 euró kilója.
Ha esetleg valaki megkóstolná, de nem tudja mihez kezdjen vele: egy órával fogyasztás előtt kivesszük a hűtőből és nagyon vékony szeletekre vágjuk. Lehúzzuk a viaszt a szeletek széléről, majd frissen pirított kenyérre kenjük és bármilyen itallal fogyasztjuk, de különösen pezsgővel.
A cikk megjelenik a gorogkonyha oldalon is. A Trikalinos cég elérhetősége: http://www.trikalinos.gr