Ünnepi ételünk – a bejgli

Ünnepi ételünk – a bejgli

A karácsony a legtöbb családnál mára már elképzelhetetlen bejgli nélkül. A bejgli akkor a legszebb, ha márványos, aranybarna és tökéletesen sima. Bár hallottam már olyan érvet is, hogy az a jó, ha kihasad az oldala, mert akkor biztosan jó sok benne a töltelék.

A bejgli eredetileg Sziléziából származik, Európában a 14. században terjedt el a sütése. A 19. század második felében lett a karácsonyi ünnep elmaradhatatlan süteményévé, immár jelképévé Magyarországon. Az eredeti elnevezése patkó alakú formájából származik, a bejgli elnevezés pedig a német – beugen/ meghajlít – kifejezésből ered. A bejgli szép fokozatosan kiszorította a karácsonyi kalácsot az ünnepi asztalról. Advent idején internetes portálok százai, televíziós főzőműsorok, recept-újságok árasztanak el minket a tökéletes bejgli receptjével. A hagyományos változata diós és mákos. Ez az ízesítés abból ered, hogy a paraszti világban a dió a rontás ellen védett, a mák pedig a bőséget jelképezte.

Táplálkozástani szempontból a dió és a mák tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, ezért télen, amikor nincs kínálat friss gyümölcsökből, érdemes gyakrabban fogyasztani.

Egyszerűen Nő! Nőnek lenni jó!