Szoptatni mindenki tud??

Szoptatni mindenki tud??

Amire a babának legfőképpen szüksége van: hogy szükségleteit kielégítsék, és hogy az édesanyja, gondozója kiegyensúlyozott legyen.

Ami az anyuka kiegyensúlyozottságát illeti: szoptatni egyfelől a világ legtermészetesebb dolga, másfelől viszont – különösen kezdetben – sok anyukának problémát okoz. Ha pedig nem megy a szoptatás, vagy megy ugyan, de kevés(nek tűnik) a tej, akkor jönnek a sokszor kéretlen, és egymásnak ellentmondó tanácsok, mert úgy tűnik, mindenki jobban tudja… A kismama ráadásul gyakran érzi úgy, hogy kimondatlanul is rossz anyának tartják, amiért nem képes szoptatni a gyermekét. Mindezek aláássák a mama önbizalmát és kiegyensúlyozottságát.

Pedig szoptatási problémák esetén az édesanyának elfogadásra, és megfelelő segítségre van szüksége. Utóbbi elsősorban a korrekt információkat jelenti. (Sajnos ugyanis még ma is sokszor előfordul, hogy az anyuka az információk hiánya vagy nem megfelelő volta miatt abbahagyja a szoptatást.)
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ha a szoptatással gondok adódnak, akkor azonnal célszerű szoptatási tanácsadóhoz fordulni! A szoptatási, vagy más néven laktációs tanácsadó (IBCLC) olyan specialista, aki laktációs szaktanácsadói képzést végzett el, és vizsgát tett; tehát nem csak saját szoptatási tapasztalatai, hanem az elsajátított ismeretek alapján is igyekszik segítséget nyújtani a hozzá forduló anyáknak; támogatást, bátorítást, információt és felvilágosítást nyújt, felismeri és segít megoldani a szoptatási problémákat. Az IBCLC nem helyettesíti a védőnőt, csecsemősnővért vagy a gyermekorvost, sokkal inkább együtt dolgozik velük. Eredeti végzettségüket tekintve orvosokat, nővéreket, védőnőket, szülésznőket, pszichológusokat, egészségnevelőket, szociális munkásokat és egyéb segítő-foglalkozásúakat találunk köztük.

Hasznos információk:

A magyar laktációs szaktanácsadók és elérhetőségük >>>>
La Leche Liga >>>
Szoptatásért portál >>>

A mi munkánkat Gitidiszné Gyetván Krisztina>>> védőnő, dúla, szoptatási tanácsadó segíti, aki saját bevallása szerint elsősorban abban szeretné segíteni a kismamákat, hogy a lehető legtöbb információhoz jutva a saját útjukat járhassák.

Ha a kismama nem tud szoptatni, gyakran érez lelkiismeret-furdalást, bűntudatot. Ennek oka legtöbbször az, hogy ma már annyi helyről hallani, hogy az anya-gyerek kapcsolat mennyire meghatározó a személyiségfejlődésre nézve, és hogy a szoptatás milyen fontos szerepet kap a kötődés kialakulásában, hogy sok kezdő anyukában ez szorongást kelt. Sokan attól félnek, hogy egyszerűen mindent elrontanak örökre, ha nem sikerül a szoptatás.

Pedig ez nincs így.

A szoptatás alkalmas arra, hogy egyszerre adja meg a babának a táplálékot, a testi közelséget és a megnyugvást, hogy elmélyítse anya és gyermeke között a kapcsolatot, és hogy a baba megtanuljon bízni az emberekben, és biztonságosan kötődjön anyjához, gondozójához. Mégis, ki kell emelni, hogy a szoptatáson kívül a gondoskodás, a nevelés, az odafigyelés, az együtt töltött minőségi idő, és a testi kontaktus (ölelés, vidám hancúrozás, stb.) is mind-mind hozzájárul a kötődés kialakulásához. Azaz a szoptatás csak egyetlen tényező, amelynek hiánya nem okoz helyrehozhatatlan károkat, különösen, ha a többi tényezővel megfelelően kompenzálva van.

Nem pusztán a szoptatás a megfelelő érzelmi fejlődés záloga, hanem a mögötte meghúzódó szeretetkapcsolat, az odaadás, a gondoskodás, és a gyermek jelzéseire való reagálás.

Ha a baba választ kap a jelzéseire (éjjel is), méghozzá megfelelő választ, azaz ha kielégítik az alapvető szükségleteit, akkor biztonságban érzi magát, és bizalommal lesz a külvilág felé. Nem utolsósorban, azt is megtanulja ezáltal, hogy ő törődésre érdemes és szeretetre való kis lény. Ezt nevezik ősbizalomnak.

Ha nem szoptatunk, akkor is teremthetünk olyan környezetet a kicsinek, hogy elősegítsük a kötődő nevelést. Ha cumisüvegből etetjük, tartsuk a karunkban úgy, mintha szoptatnánk (bölcsőtartás) és forduljunk felé teljes figyelemmel. Etetések között is gyakran vegyük a karunkba, és simogassuk, szeretgessük önfeledten. Ne kudarcként gondoljunk arra, hogy nem szoptatunk, hanem fogadjuk el, hogy így alakult, és bízzunk magunkban, hogy odafigyeléssel, szeretetteljes gondoskodással, következetes, türelmes neveléssel, gyakori testi kontaktussal mindent meg tudunk adni a gyermekünknek.

Kezdő anyukák oldala