Kutya és baba

Kutya és baba

Zozó születésekor a tulajdonosai voltunk egy idős és beteges boxer lánynak, Lizikének. Mielőtt Zoé megszületett, Lizike volt a mindenünk, gyermekünkként bántunk vele, aki élt már együtt kutyával, az tudja mennyire lehet szeretni őket. Terhességem alatt már sokan riogattak, hogy milyen veszélynek teszem ki születendő babámat, sőt már a hasamban is milyen nagy veszélyben van a baba, mert a kutya milyen veszélyes baktériumokat hordoz, stb. Akármennyit kutakodtam utána, semmilyen tudományos írást nem találtam erre vonatkozóan, semmit, ami alátámasztotta volna riogatóim által mondottakat. A macskák valóban terjeszthetik a toxoplazmózis nevű fertőzést, de a tisztán, lakásban tartott macskáknál ennek a veszélye szinte a nullával egyenlő. Kutyák viszont semmilyen magzatra vagy csecsemőre veszélyes kórt nem terjesztenek, egyetlen dolog, mellyel veszélyeztethetik a piciket, ha férgesek, de nyilván egy baba mellett erre fokozottan ügyelnek az állat tartók, így ez a veszély is a nullához közeli eséllyel fenyeget.
Lizike tehát maradt és velünk várta Zoé érkezését. Sajnos nagyon beteg volt, így nem volt ideje megbarátkozni Zoéval, mert mikor Zozó 2 hónapos volt, Lizike az örök vadászmezőkre távozott.
Ezek után hallani sem akartam másik kutyáról, de nem úgy Zoéapa. Neki mindig volt kutyája, el sem tudta képzelni, hogy kutya nélkül éljen, így nagyon szeretett volna mielőbb egy másikat. A legfőbb ok, amiért mielőbb kutyát akart, az volt, hogy szerette volna, ha Zozó kutya és állat szerető ember lesz és ha kicsi korától van körülötte kutyus. Hát én nagyon nem értettem vele egyet. Én is kutya szerető ember voltam világ életemben, de attól a pillanattól, ahogy Zoé belépett az életembe a kutyát a lakásban a kosz forrásaként kezdtem látni. Tudom, ez most szörnyen hangzik és a nagy kutyások megköveznének szívük szerint, de tudom, hogy sok anya van így ezzel. A kutya szőre hullik, a mi kutyánknak a nyála is folyik, csipás típus is, lássuk be, nem egy újszülött mellé való, ha mégis, akkor anya napi ötször kell, hogy takarítson ahhoz, hogy kúszó-mászó babája szája ne legyen folyton tele szőrrel. Lizike kedvéért takarítottam volna éjjel nappal, de ha már úgy alakult, hogy ő nem lehet velünk, egy új kutya szőrét nem akartam napi többször porszívózni. Zoéapa viszont búskomor lett, hogy nem válik valóra az álma, hogy Zoéka totyogva sétáltatja kutyáját. Igazából ez az Ő gyermekkori álma volt és neki nem vettek kutyát, szerette volna ha Zoé megélheti az Ő álmát, így kénytelen voltam engedni. Igaz Zoéapa nagyon rafinált volt, mert egy hat hetes nyomott orrú kölyök kutya képét elém tette, hogy milyen kár, hogy nem lehet a mienk ez az édes kis kutyat…Beleszerettem Tami képébe és Tami most a kutyánk, Zoé kutyája. De persze kompromisszumot kötöttünk, kerti kutyánk lett. Így Zoénak van kutyája, nekem meg nem kell takarítanom, mindenki jól járt.
Mivel Tami a kertben lakik, lassabban alakult ki a kötődés köztünk és közte, mint egy lakásban tartott kutyussal, aki éjjel-nappal gazdáival van. De mióta itt a szép idő és sok időt töltünk a kertben, Tami egyre közelebb kerül hozzánk.
Zoé 8 hónapos volt, amikor megkapta Tamit. Eleinte persze nem hagytuk őket együtt játszani, főleg csak szemléltük Tamit, mert a kis Duracell kutya non-stop ugrál és bár semmi mással, az ugrálásával kárt tehetne Zoéban ha véletlenül fellökné. De már ekkor, amikor még csak néztük Tamit, ahogy apával játszik, már ekkor hatalmasakat nevetett rajta manóka és csillogó szemekkel nézte kutyáját.
Tami azóta felnőtt nővé érett, így valamelyest alább hagyott az ugrálással, kezd egész komoly kis bébiszitterré válni. Meglepően óvatos ha Zoéval játszik, ha babák körül járkál, egészen másként ér hozzájuk, másként viselkedik a babákkal, mint velünk.
Pedig amit Zoétól ki kell állni az nem semmi! Mikor eleinte Zozó úgy simogatott, hogy az inkább pofonnak tűnt, bambán tűrte és tűri ma is ha Zoénak kedve támad rádobni valamit. Ilyenkor Zoénak mindig elmagyarázzuk, hogy tisztelnie kell a kutyákat, és hogy nem szabad bántani őket és ezzel már meg is tettük az első lépést afelé, hogy Zoéból állatokat szerető és tisztelő, felelősségteljes állattartót, állatszerető embert neveljünk.
Már most szembetűnő a különbség közte és kutyával nem rendelkező kis barátai között, akik az anyukájuk háta mögé bújnak ha megjelenik egy kutya, mintha legalábbis egy szörnyet látnának, Zoé pedig már messziről kiabál ha meglát egy kutyát közelegni, hogy vau-vau és szalad feléjük!
A környéken is vannak kedvenc kutyái, akikhez séta közben mindig benézünk, akiknek köszönünk, esetleg kapnak Zoétól egy kis kekszet vagy ami éppen a kezében van:)
Szegény Tamit is állandóan eteti, evett az a kiskutya már minden földi jót Zoéka jóvoltából, de volt, amikor Zoé követ adott neki, hogy nézze meg, ez a kis hülye kutya pedig megette, gondolván, hogy gy újabb jó kis falat.
Mostanában kezdi érteni Zoé, hogy gondoskodni is kell Tamiról. Apukája elmagyarázta neki, hogy nagyon meleg van és Taminak sok folyadékot kell inni, ezért megkérte Zoét, hogy ne borítsa ki mindig a vizét, mert szomjas lesz szegény kutya. Zoénak több sem kellett, máris töltötte meg a kis vödrét és vitte Taminak, igyá-igyá! Nagyon megdicsértük, amiért ilyen ügyes és ezen úgy felbuzdult, hogy azóta Tami nem győz menekülni előle, mert óránként legalább tízszer megitatja lelkes és segítőkész arccal:)
Mit is kell még Taminak kiállnia? Ja igen, néha napszemüveget kell hordania, néha pólót a hátán, sokszor nagy és erős öleléseket, puszikat, szóval egész kellemes dolgokat is:) Tami jóságáért, amiért ilyen türelmes kisgazdájával, bőséges jutalomban részesül Zoékától. A sok finom falaton kívül, Zoé baba a játékait is megosztja Tamival, mindent megmutat neki, próbálná bevonni minden játékba szegény Tami meg csak áll bambán, mikor Zoé tolja neki a cica homokozó formát, hogy csináljon neki cziczát. Apukája nem nagyon engedi, de Zoé imádja lónak használni Tamit, hatalmasakat nevet, ahogy kezemet fogva ül a kutya hátán és ringatózik Tami lépései ritmusára.
Zoéapa álma is valóra vált, Zoé nagyon büszkén sétáltatja, kiskutyáját, aki több, mint négyszer akkora, mint Ő:) Mindig fogni akarja a póráz végét és el nem engedné, nagyon édesek együtt.
Igazi kutyásként a kutyafuttatóra is eljár apával. Rohangálnak körülötte a kutyák, van hogy tíz vagy több kutya is és Ő a legnagyobb természetességgel járkál közöttük és gyűjtögeti a köveket, botokat, ha pedig meglöki egy kutyus csak nevet rajta.
Nagyon büszke vagyok az én picurkámra, hogy lány létére ilyen vagány, hogy ilyen magabiztos a kutyák között, hogy így bízik a kutyákban és így szereti őket. Minden gyermek ilyen lenne, hisz ilyennek születnek, csak sok kicsi, aki azt hallja az édesanyjától, hogy fúj, ott a büdös dög, meg hogy vigyázz kicsim egy kutya és már kapják is fel, hát nem kell sok idő, hogy kutyáktól rettegő gyerekké váljanak.
Kutya és gyerek barátsága nem csak a film vásznon tuti siker, az életben is szuper páros a kutya és a baba. Nagyon nagy ajándék egy gyermeknek egy négylábú barát, az egyik legjobb móka, amit biztosíthatunk gyermekünknek, hiszen melyik picur ne vágyna egy nagy, puha szőrős macira, aki tud járni, játszani vele. A kutya tehát a babáknak egy interaktív plüss állat, aki nem mellesleg megtanítja őket a gondoskodásra, a tiszteletre.

Babamóka