Főzni bárki tud

Főzni bárki tud

Úgy tűnik, manapság mindenki főz: divat lett finomakat enni, recepteket böngészni, cserélni és közzétenni, gombamód szaporodnak a kifinomult ételválasztékot kínáló éttermek, a szakácskönyvek, a főzős tévéműsorok, és a gasztroblogok.
Utóbbiak sorából a Rita konyhája kiemelkedik, hiszen nem csak igényes, tartalmas és változatos, hanem – és mi legfőképpen ezért zártuk a szívünkbe – példát ad a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásra. Méghozzá hiteles példát.

Valljuk, hogy a mai modern anyukáknak tisztában kell lenniük a felelősséggel: rajtuk múlik családjuk egészsége, az egészség pedig a konyhában kezdődik. A mindennapi kérdés: „Mit főzzek?” elsősorban nem azért okozhat fejtörést, hogy milyen recepthez nyúljunk, hanem azért, hogy egyáltalán milyen elvek mentén haladjunk. Ebben Rita konyhája napi segítséget nyújt, hiszen nála kicsiknek-nagyoknak egyaránt talál recepteket az egészségtudatos családanya. Rita elmesélte, milyen út vezetett idáig.

– Sok ma az ismert gasztroblog. Te mikor kezdtél főzni, a Rita konyháját vezetni, és mik a céljaid?
– A főzés iránti érdeklődésem egészen kislány koromig nyúlik vissza. A családunkban minden nő „jól főz”. Bár szerettem sertepertélni anyukám körül, valahogy ő olyan típus volt, aki nem szerette, ha belekontárkodnak a munkájába. Így hát sokáig csak szemlélője voltam a konyhai tevékenységeknek. Egy bizonyos kor felett, lehettem vagy 12 éves, viszont nem akadályozott meg abban, hogy önállóan készítsek ezt-azt a konyhában. Az általános iskolában csörögefánkot sütöttem barátnőimmel a nagyobb rendezvényeken, így gyűjtöttünk kirándulásra, vagy ajándékra.
20 éves koromban elvállaltam egy néni felügyeletét Svájcban, akinek végül is elkezdtem főzni, mert akkor erre nem gondolt senki. Anyukám telefonon adta a gyorstalpalót, és néztem a francia nyelvű főzős adókat.
Ezt követően, amikor belekerültem a nagybetűs életbe, és dolgozni kezdtem, valahogy ez abbamaradt. Egyáltalán nem törődtem a táplálkozással: ettem, hogy bírjam a napi 10-12 óra munkát. Ennek akkor lett meg a negatív eredménye, amikor megszületett első fiam. Meghíztam, pedig „alig ettem”, és 1-2 nehéz évet tudhattam magam mögött. Évekig nem aludtam, kimerültem, szó szerint lenulláztam az energiaszintemet. Az orvosok nem tudtak segíteni, illetve egy számomra nagyon fontos dologban elfogadhatatlan lehetőségeket vázoltak fel. Akkor döntöttem el, hogy kezembe veszem a dolgokat, és utánajárok annak, mit tehetek ÉN az egészségemért.
Elég önfejű vagyok. Amit a fejembe veszek, azt szeretem végigvinni. Bár meghallgatom, sőt kikérem mások tanácsát, az eredeti csapásvonalaktól nehéz eltéríteni.
Tudtam, hogy nagyon sok mindenben változni, változtatni kell, és azt is tudtam, hogy ez nem lesz mindig egyszerű. De az a tapasztalatom, hogy szinte minden fejben dől el. Én akkor döntöttem. És jól tettem.

– Az egészséges táplálkozás híveként nem ütköztél-e bizonyos ellenállásba kezdetekben (családodban, barátok közt), és hogyan kezelted, ha netán csodabogárnak néztek amiatt, hogy annyira ügyelsz az étkezésre?
– A férjem nem szólt bele a dolgaimba, eleinte nem értett mindent, de nem hátráltatott. A családban persze tudják, hogy mivel töltöm szabad perceim, de nincs ebből olyan nagy ügy kerekítve. A szülőknél azt esszük, amit kapunk. Én sohasem kritizálok, javasolgatok, inkább elfogadom az ő életmódjukat. Egyébként is a saját családjában a legnehezebb gyógyítania még az orvosnak is. Egyszóval én nem szeretném senkire sem ráerőltetni a nézeteimet.
A barátok folyamatosan bátorítottak. Némi szerénységgel mondhatom, imádják a főztömet. Pedig nem egy alkalom volt, amikor a menüterv, vagy a hozzávalók felett mélázva megkérdezték, hogy: akkor most mivel fogunk jól lakni? Szerencsémre respektálják azt, ahogyan gondolkodom, és még inkább tisztelnek azért, amiért ilyen határozott vagyok. Az a változás viszont, amin a szemük láttára keresztülmentem, mindennél többet mondhat. Nem hiszem, hogy csodabogárnak tartanának, csak lehet, hogy nem jött el még az az idő, vagy helyzet, hogy kövessenek.
Nem tartom egyébként magam szélsőségesnek, és vaskalaposnak. Időnként én is elcsábulok, és a gyerekektől sem tiltok el mindent mindenáron. Ugyanakkor azt vallom, hogy ha rend van a hétköznapokban, akkor nagy baj nem érhet.

Az utóbbi években valóban megszaporodtak a gasztroblogok, a receptgyűjtő oldalak, amik együttesen divattá tették a táplálkozást. Most nagyon sok figyelem irányul arra, mit együnk, kit kövessünk, kiért rajongjunk. Az igazán komoly, hatékony marketingeszközöket felsorakoztató kezdeményezések viszont, úgy látom, hogy inkább a gourmand-, az éttermi-, és cukrász vonalat erősítik. Ami nem rossz, sőt szerintem is fejleszti az általános igényszintet. De a kérdés akkor is ott lóg a levegőben: hazamegyek, és főzni kell valamit – de mit? A www.ritakonyhaja.hu receptoldalon (pár receptversenyes anyagot leszámítva) valóban az követhető nyomon, hogy mit eszik a család napról napra. Bizonyos alapanyagokat nem találni meg az oldalon, ez nem véletlen, másokat, újakat viszont igen, és ennek is oka van.

Ez a fajta gondolkodás rövid távon nem rentábilis, de csak olyan dolgok mellé tudom a nevem adni, amiben valóban hiszek, sőt, amit tapasztalatból tudok. Időm pedig van.

Az elmúlt években arra jöttem rá, hogy hatalmas felelősség van mindazok kezében, akik tömegekhez szólnak ilyen, vagy olyan formában. A blogolás, a közösségi média ereje nagyobb, mint gondolnánk. Éppen ezért olyan recepteket, és olyan tanácsokat szeretnék másoknak átadni, amikben nem csak örömüket (lásd: ízek), de egészségüket is lelik. Egyszerűen nem lehet lehunyt szemmel elmenni amellett, hogy az emberek döntő többsége egy vagy akár több betegséggel küszködik, hogy kisgyerekek túlsúlyosak, allergiásak, hogy mindenkinek fáj a feje, depressziósak már a fiatalok is, és sorolhatnám. Pedig az életmódunkkal, és egy tudatos táplálkozással határozottan tudunk pozitív változásokat elérni.

Rita konyhája

– Eredetileg mi a szakmád?
– Külkert végeztem és egy francia főiskola itteni kihelyezését. Sajnos az élet úgy hozta, hogy sohasem tudtam elhelyezkedni francia cégnél, viszont belecseppentem helyette a lapkiadásba. Dolgoztam amerikai kiadónál a főiskola alatt, ahol a legalsó szintről indultam, mint telemarketinges. Aztán építészeti témában adtunk ki lapokat, szerveztünk kiállításokat.
Mivel szinte mindig kicsi cégnél dolgoztam, sok mindent kitanulhattam. Egyszerre voltam marketinges, újságíró, hirdetésszervező, stratéga, háziasszony. Szerencsére eléggé terhelhető vagyok, ami valószínűleg a maximalizmusomnak, és a hihetetlen energiáimnak köszönhető. Nem nagyon pihenek, mert úgy érzem, tenni, élni kell minden percben.
Egyébként vállalkozó vagyok, így a jövőbeli terveimet a saját cégemen belül szeretném megvalósítani. Eddig hobbi volt a Rita konyhája, de ősztől szeretném már valóban komolyan venni.

– Milyen terveid vannak?
– Főzőtanfolyamokat szervezek (http://fozotanfolyam.com), a receptoldalt is szeretném még jobban felfuttatni, és persze vannak olyan terveim, amikről egyelőre nem szeretnék beszélni. De lehetőségek szerencsére vannak. Sok emberi, és szakmai támogatást kaptam az utóbbi hónapokban, amik bátorítanak a folytatásra.
Ősztől indulnak a főzőtanfolyamok, amiket hosszú távon szeretnék majd kiterjeszteni akár más nagyobb városokba is. Egy cég felkérésére videós tanfolyamokat is adok majd hamarosan. Ősszel lesz egy nagyobb jótékonysági akcióm, amihez nagyon sok támogatást kaptam, és amivel a gyerekek táplálkozására szeretném majd a figyelmet felhívni. Tárgyalásban vagyok pár céggel, hogy képviseljem termékeiket, egy szlovák kiadó most naptárt, a jövőben receptkönyvet szeretne kiadni a receptjeimből. Persze számomra az lenne az egyik legnagyobb kihívás, ha itthon adhatnék ki olyan könyvet, ami nem csak recepteket mutatna be, hanem mindazt, ami azok mögött is van. A terv a fejemben készen áll, a kivitelezéshez lenne jó találni egy olyan kiadót, ahol szintén látnak fantáziát az emberek egészségtudatos nevelésében.

– Szerencsés vagy, hogy a hobbid lehet a munkád. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot a vállalkozásoddal?
– Ez a fajta munka, amiben ráadásul örömemet lelem, lehetőséget ad számomra, hogy magam osszam be az időm, és annyi időt tölthessek a gyerekeimmel, amennyi csak jó nekünk. Szerencsére a család sokat segít a gyerekek felügyeletében is, így nyugodtam tudok szervezkedni, tervezni. Amikor meg leteszem a tollat, jobban mondva a billentyűt, akkor csak a gyerekeké vagyok.

– Két ajándék receptet is kapnak most tőled az olvasók. Mindkettő ékes bizonyítéka annak, hogy lehet egészségesebb is az, ami finom. Az egyik a gyerekek nagy kedvence, a túrógombóc – ám ezúttal egészen újragondolva.
– Igen, ez egy gluténmentes, jóval egészségesebb verzió. Sajnos a gluténallergia egyre több ember számára okoz problémát. Sőt mi több, a felnőtt lakosság körében gyakori a rejtett allergia, amikor nem hasi tünetei vannak a betegségnek, hanem csak gyakran fáj a fejünk, energiahiányosak vagyunk, vagy akár a nők indokolatlanul nem esnek teherbe. Ilyenkor akár évekbe is telhet, hogy kiderüljön a tünetek valódi oka. Éppen ezért tartom fontosnak a preventív gondolkodást, és ebbe az is beletartozik, hogy amikor csak lehet, lecserélem a gluténtartalmú hozzávalót valami másra. Szerencsére sok lehetőség van, melyek közül szerintem mindenki megtalálja a maga számára legfinomabb megoldást. A túrógombócot elkészíthetjük például kukoricadarából is, ami ráadásul gyorsabban elkészíthető, szebben formázható a hagyományosnál. Sőt még tojás sem kell bele.

Mákos túrógombóc eperlekvárral

Hozzávalók: 12 db közepes méretű gombóchoz: 10 dkg kukoricadara, csipet só, 1 csomag vaníliás cukor, 1-2 ek nádcukor vagy xilit, 2,5 dl víz, kb. 1 dl tej, 25 dkg túró
A tálaláshoz: darált cukros mák, málna, vagy eperlekvár
Elkészítés: Kattints ide a videós recepthez >>>>

Nézd meg az alábbi videót arról, hogyan készül a nektarinos bazsalikomos sütemény:

Kezdő anyukák oldala