Elkényeztetem, ha mindig felveszem?

Azt teljesen természetesnek vesszük, hogy ha egy kisbaba éhes, megetetjük. Ha álmos, megteremtjük számára az alváshoz szükséges környezetet, elaltatjuk, ringatjuk. És mit csinálunk, ha „csak” azért sír, mert a karunkban szeretne lenni, és hozzánk bújni?

A testközelségre való igény pontosan ugyanolyan rangú és fajsúlyú igény, mint az éhség, szomjúság vagy fáradtság. Megismétlem, mert ez nagyon-nagyon fontos: valóban ugyanolyan igény, mint bármely más fizikai-biológiai szükséglet. Ebből következik, hogy a testközelség kielégítetlensége ugyanolyan hiányérzetet és fájdalmat képes okozni egy kisgyermekben, mint a gyötrő szomjúság vagy a mardosó éhség.
Miért gondoljuk hát, hogy egy kisbaba csak hisztizik, amikor a kezünkben szeretne lenni vagy hozzánk szeretne bújni, és mindezt sírásával adja tudtunkra, mert diszkomfort érzet esetén ez a kommunikációs csatornája? Egy pár hónapos kisbaba nem tud hisztizni. Csak akkor sír, ha problémája van vagy fáj valamije. Higgyük el végre, hogy az anyja és a testközelség utáni vágy számára legalább annyira fontos, mint a biológiai szükségletek kielégítése.

Sokszor látok anyukákat az utcán: a baba az édesanya egyik kezében, a másikkal pedig tolja az üres babakocsit. Ismerős a kép számodra is? Netán te is sétáltál már így a kisbabáddal? Akkor ez a bejegyzés neked szól, kattints ide és olvasd tovább: Babák, akik nem szeretik a babakocsit >>>

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/