Dunakavics…mert a Csöppek még ösztönösen tudják, hogy mitől fejlődik a finommotorika

Dunakavics…mert a Csöppek még ösztönösen tudják, hogy mitől fejlődik a finommotorika

Dunakavics…tudom, ismered…szinte magam előtt látom, ahogy most legyintesz egyet a kezeddel, hogy ez már régen lejárt lemez. Neked is mindig feltörte az ínyedet? Mert nekem igen…De most nem erről a Dunakavicsról lesz szó, nem a cukorkáról aminek mogyoró van a közepében…

Azokról a dunakavicsokról szeretnék írni, amik a Duna partján sétálva gurulnak a talpaid alá, és amiket az apró gyermekujjacskák izgatott örömmel és  lelkesen kapkodnak felfelé.

A kavicsszedegetést – ezt a látszólag értelmetlennek és haszontalannak tűnő foglalatosságot – nem minden anyuka nézi jó szemmel. / Az aprócska kövek nem a legtisztábbak, már jópáran átgyalogoltak rajtuk, és a gyermek bármikor a szájába veheti. Igencsak ébernek kell lenni az ilyen játék közben…/

Ám ha a mama mégis rábólint, hogy „üsse kő”, szedjed csak Csöppem azokat a kavicsokat, akkor tudtán kívül is optimális, támogató környezetet teremt a finommotorika fejlődésének! A tevékenység során a gyermek kézizmai erősödnek, fejlődik az ujjak mozgékonysága és ügyessége, tökéletesedik a kéz és a szem összehangolt munkája.
És éppen ez lenne a fejlesztés lényege: a spontán érési folyamatokhoz biztosítunk ideális, támogató környezeti feltételeket.

Pontosan úgy,ahogyan azt az egyik Dunakeszin élő anyuka tette Csöppjével a parton sétálva, és ahogyan azt a Babamóka című blogjában lejegyzett:

babamoka.blog.hu/2010/06/26/duna_parti_kavics_dobalas

…pár hónap múlva nagynéni leszek /talán még „tündérkeresztanya” is /…a kis jövevényt tőlem kilométerekkel távolabbra, éppen Dunakeszire  teszi majd le a gólya 🙂 Nemsokára Jázmin/vagy Leon szedegetheti  ugyanígy a „dunakavicsokat” a parton…és azt hiszem akkor majd „kő kövön nem marad” 🙂

TündérTanoda