Éjjeli műszak anyukáknak

Éjjeli műszak anyukáknak

Ebben a cikkben az anyukák által jól ismert éjjeli műszakról lesz szó. Vannak szerencsések, akiknek éjjel úgy alszik a gyerekük, mint a bunda – ők most görgessenek tovább az oldalon:) De aki ismeri azt az érzést, amikor nagy nehezen sikerül visszaaltatni a kicsit, és visszalopóztunk csendben az ágyunkba, majd amikor már épp kimerülten a párnára hajtjuk a fejünket, a gyerek újra felsír; vagy éppen: nem sír fel, azonban az álom már kiment a szemünkből, ezért ébren forgolódunk… egészen a baba következő ébredéséig… Nos, aki már átélt ilyesmit akár csak egyszer is (vagy minden éjjel), az kattintson a folytatásért.

Minden szülő túloz azzal kapcsolatban, hogy mennyit alszik a gyereke..

Reggel felkelünk, és első gondolatunk a kicsi körül forog, indulnak a napi rutinfeladatok, tisztába tétel, etetés, öltöztetés, játék, majd újra elölről: etetés, altatás, játék… Az anyai figyelem egész nap nem lankad, de estére elfáradunk, és ha a baba elszenderedett végre, kicsit szusszanunk…. és jöhetne az édes pihenés, a feltöltekezés… igen ám, de ekkor indul a második műszak, az éjjeli! Ami ráadásul kiszámíthatatlan. Mert ki tudja, ma éppen hogyan alszik majd a kicsi, hányszor kell kelni hozzá?

Már írtunk róla korábban, hogy Dr. Wiliam Sears szerint, aki gyermekorvos, és nem mellesleg nyolc gyermekes apuka, a szülők általában túloznak, amikor arról kérdezik őket, hogy mennyit alszik a gyerekük (az állandó kérdés ugye: „Átalussza az éjszakát?”), mintha szégyellnivaló lenne, hogy a baba éjjel többször is ébred. Pedig az alvási szokások nagy mértékben a baba temperamentumából is erednek, és egyáltalán nem az a „jó szülőség” fokmérője, hogy átalussza-e az éjszakát a kicsi.

Első életéveikben a gyerekek többsége akár többször is ébred éjjelente (az újszülöttek és a pici babák biztosan, és a fogzás, az intenzív mozgásfejlődés időszaka is bezavarhat), ez teljesen normális; és arról is írtunk már, hogy az éjszakai gondoskodás ugyanúgy kijár a piciknek, mint a nappali (miért lenne különbség?); most nem is ez a kérdés, hanem az: mit tegyünk, mi anyukák, hogy bírjuk a strapát?

Hiszen a kialvatlanság könnyen vezethet ingerlékenységhez, márpedig az anyukaság kőkemény meló nappal is, és teljes embert kíván.

Mi segíthet?

Mindenekelőtt a pozitív hozzáállás, azaz eleve nem arra kell számítani, hogy letesszük a kisbabát este 8-kor, mire ő reggel 8-ig szépen illedelmesen aludni fog. Azt is tisztázni kell magunkban, hogy a gyermek nem bosszantásból ébred éjjel, hanem oka van rá. Végezetül, az éjjeli ébredéseknél nem érdemes elkezdeni járatni az agyunkat semmin… (sem azon, hogy miért kellett már megint ugranom, sem máson..) hanem lehetőleg félálomban, nyugodtan cselekedjünk – így könnyebb lesz a visszaalvás. (Míg ha az ember elkezd agyalni, akkor könnyen előfordulhat, hogy éberen fog hánykolódni a következő riadóig.)

Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy minden anyuka teremtse meg az időt saját magára, saját pihenésére, feltöltődésére is. Néha elég egy-két órácska, amikor kiszakadhatunk a hétköznapi rutinból, vagy egyszerűen csak aludhatunk egy jót, és máris jobb a közérzetünk. De az az igazi, ha erre rendszeresen van módunk.

A kulcsszó: rendszeresség és következetesség

Hogy az édesanyának pontosan milyen is az éjjeli műszak, az teljesen babafüggő. Van, amelyik baba kiszámítható időközönként, rendszeresen ébred, és követeli a magáét, és vannak szeszélyesebb apróságok, akiknél csak az a biztos, hogy felsírnak, de az nem, hogy mikor, hányszor. Egyeseknek elég egy „hát-simi”, másokat alig lehet megnyugtatni és visszaaltatni. Életkor szerint is vannak korszakok, amikor rosszabb a helyzet (pl. fogzás) de van úgy, hogy egyszerűen csak „valamiért” rosszabb éjszakája van a babának.

Amit tanácsolhatunk az az, hogy tartsuk meg a rendszerességet az alváshoz, altatáshoz fűződő rituálékban, és legyünk következetesek abban, hogyan reagálunk akkor, ha felébred a kicsi. (Utóbbit annál nehezebb betartani, minél kimerültebbek vagyunk – hiszen van az a pont, ami után már csakis az számít, hogy csend és nyugalom legyen, bármi áron… Ide kapcsolódik a mondás, miszerint: „Eddig elveim voltak, most már gyerekem van”)

Nálatok mi a „bevált módszer”? Írd le nekünk, hátha másoknak hasznos lesz!! Te hogyan bírod az éjszakai műszakot?? Szólj hozzá itt!

Kezdő anyukák oldala