Hogy van az, hogy egyesek alig indulnak el a vállalkozásukkal, máris tarolnak, mások meg évekig kínlódnak, és lényegében sehova sem jutnak?
A minap az egyik FB hirdetésem alatt nagyon érdekes hozzászólást tett egy úr, aki megírta azt, hogy hiába is tett le bármit az asztalra eddig, mivel mindig valaki máson is múlt a sikere és a bevétele, ezért sosem lett sok pénze, sőt, egyre inkább csökkent a lelkesedése az alkotás iránt. Pedig fantasztikus dolgokat csinált, és világhírű emberekkel dolgozott együtt.
Régebben is volt rá példa, hogy ki-ki a maga tapasztalata alapján szólt hozzá például az Író születik (jobb agyféltekés kreatív írás tréning) hirdetéséhez, és fejtették ki így többen is, hogy szerintük az átverés, hogy ha írni tanítjuk az embereket, mert a KIADÓK sosem fognak szóba állni az írókkal, csak esetleg akkor, ha előzőleg vagy közben ide-oda dörgölőznek, vagy valami más módon állnak közel valamilyen mézesbödönyhöz…
És átverés szerintük arra biztatni bárkit, hogy alkosson maradandót, mert senki nem fog segíteni eladni a terméket vagy az alkotót, mindenhol csak a lehúzás van…
Ebben óriási igazságok vannak!
DE!
Hány szereplős az üzleti modelled?
Egyetlen dolgot ajánlok mindenkinek figyelmébe, aki kitalálta valami szuper jót, de nem tudta sikerre vinni: el kell dönteni, hogy hány szereplős üzleti modellel dolgozol!
A klasszikus kiadói szegmensben – könyvírásnál maradva – 3-4-5 szereplős az üzleti modell, méghozzá valahogy így néz ki:
(1) Író megírja a kéziratot
(2) jön valaki, aki úgymond felkarolja
(3) a felkaroló beviszi a kiadóhoz
(4) kiadó kiadja, majd terjeszti a hálózatokba
(5) ezen a hosszú folyamaton keresztül elkerül az OLVASÓHOZ a könyv.
Ebben nemcsak ma, de régen is óriási csapdák voltak, csak régen nem volt más!
Ma már, az Internet ilyen mértékű elterjedésével 2 szereplősre redukálható az üzleti modell:
Író megírja (1) -> eladja az OLVASÓKNAK a könyvet (2)
Az 5 szereplős üzleti modellben is vannak még további alvállalkozók, például a NYOMDA, ahol előállítják a könyvet, meg például a szállítócégek, akik ide-oda furikáznak velük.
Így a 2 szereplős ÜZLETI MODELLben is lehetnek még alvállalkozók, de a hiányzó köztes három lépés az ún. klasszikus üzleti modellhez képest rögtön azt eredményezi, hogy MAJDNEM AZ ÖSSZES PÉNZ AZ ÍRÓNÁL MARAD.
Író helyett nyugodtan gondolhatsz feltalálót, művészt, tanácsadót, szakértőt, gyártócéget, és így tovább.
Annak illúziója, hogy a 4-5 szereplős üzleti modellel több emberhez lehet eljutni, már a múlté. Semmi sem garantált akkor sem, ha nagynevű cégek „segítenek” a kiadásban, terjesztésben, vevőkhöz való eljutásban!
Azért mert a sok szereplős üzleti modellben gyakorlatilag már akkor jól jár mindenki – az első ponton (ami te vagy) és a vevőn kívül -, ha csak EGYETLEN LÉPÉST halad előre a folyamat.
Gyorsabb, könnyebb, hatékonyabb, és profitosabb, ha egyetlen lépéssel próbálunk eljutni a vevőhöz, mi, vállalkozók, alkotók, szakértők, gondolkodók.
Nincs szükség közvetítőkre, fékekre, nyerészkedőkre a folyamatban!
Szóval, ha valaha úgy éreznéd, hogy neked nem jött be a biznisz, akkor gondold át, hogy mégis hány lépcsőfokon és köztes ponton ment végig az ötlet, mire eljutott a vevőkhöz?
Iktass ki minden sallangot, vedd kezedbe az irányítást, és söpörd be egyedül a profitot!
Annyi mindenkinek sikerült már, neked is fog!
Vidi Rita
RitArt Academy