A Skyros-i kislovak (Τα Σκυριανά αλογάκια)

Evia szigetünk önkormányzatához tartozik egy kisebb sziget, melynek földrajzi sajátosságai nagyon hasonlóak nagy testvére, Evia földrajzi sajátosságaihoz. Míg Evia 3 részre tagolódik, Skyros két részre osztható. E két különböző táj-jelleg nagyon jól kivehető a hajóból, mely  Eviának a Kymi nevezetű városkájából indul és 2 órát utazik, míg Skyrosra érkezik. Az Eviai kikötőből való távolodáskor majdnem rögtön, szép időben, ki lehet venni az egyre közeledő Skyrost.

Skyros szigetén él mióta világ a világ, vagy legalábbis mióta nekünk, írott történelemíróknak világ a világ, egy kis termetű félvad lovacska, a Skyros-i ló.

Egyetlen hasonlóság közte és a póni között a kis méret. Máskülönben semmiben sem hasonlítanak. A Skyros-i ló jellegzetességei: vékony csontozat, nagy fej, okos szemek, vastag és erős nyak a felsőtesthez képest, hosszú és dús sörény, mely mindig sötétebb színű a bőr színénél és ezüstös szálakkal keveredik. A lovacska teste négyszögletes, lábai vékonyak testéhez képest, de erősek, nagyon erős ízületekkel. Elég nagy a hasa, a háta befelé, has felé ívelő, hajlottak a combjai, mint a teheneké. A farok alacsonyan helyezkedik el, mint a szamárnál, nagyon dús és majdnem földig ér. A lovacskák színe változó, leggyakrabban a barna minden változata, de ritkán fehér és szürkésfehér.

A Skyros-i kisló, mint az általunk ismert ló is, az Eqvus Caballus lófajhoz tartozik, de kis mérete és egyedülálló faji jellegzetessége miatt egy alfajhoz csoportosítják, melynek neve: Eqvus Caballus Skyriano.

Skyros szigete az Égei tengerben található, ez a legdélibb sziget, melyet az észak Szporádok hegyvonulatai képeznek (Skiathos-Skopelos-Hallonisos-Skyros). Ahogy már említettem, akár szabad szemmel is kivehető a sziget két része, melyek természeti adottságaik miatt különülnek el egymástól.

Az északi rész nagyon zöld, sok folyóvíz öntözi földjét, míg a déli rész szikár, hegyes, nehezen megközelíthető hegyi csapások és fennsíkok kavalkádja. Ezen a nehezen megközelíthető részen él szabadon a Skyros-i kis ló. Ezt a részt adottságai miatt egy gyűjtőnévvel becézik a  helyiek, neve: a Hegy. A hegyet az alacsonyabban fekvő lakott területektől egy átjáró jellegű rész választja el, az átjáró előtt található a Nifi nevezetű forrás, ahová az állatok jártak inni régen, mikor a fennsíkon nem volt víz.

Itt ittak a lovak ősszel, mielőtt az átjárón keresztül felmentek a Hegyre és itt ittak kora nyáron, mikor a Hegyen már nem találtak maguknak elegendő ivóvizet. A lakosok ezt jól tudták, így ellenőrzésük alatt tartották a forrást, egyben a lovak mozgását. Mi több, kihasználták a lehetőséget. Az átjárót télire lezárták és csak akkor nyitották meg, mikor a Hegyen már szárazság volt. Ekkor a lovak lejöttek a forráshoz inni, ahol aztán könnyű volt őket befogni.

A hegyen eltöltött hónapok alatt a  kislovak különféle füvekkel és növényekkel táplálkoztak és táplálkoznak, mint: kakukkfű, bokrok levelei, vadolívafák levelei és vékony ágai, makk. Nehéz időszakokban, hideg teleken azzal táplálkoznak, ami akad: száraz faágakkal, tüskékkel. Amikor a hegyen lehavazik és lefagy, patáikkal feltörik a jeget és alóla próbálnak ennivalót kihalászni, ha már végleg semmit nem találnak, saját sörényüket és farkukat is rágják. Nehéz teleken sok ló elpusztult, mert az elgyengült lovak, abban való igyekezetükben, hogy alacsonyabb vidékekre meneküljenek, sokszor estek be szakadékokba vagy pusztultak el összeesve a hideg hóban. A lovacskák kisebb csordákban élnek. Minden csordának megvan a saját helye, apró, eldugott hegyi tavak közelében, melyek kiszáradás előtt biztosítják számukra az ivóvizet, de természetesen az egész hegyen szabadon közlekednek.

Amikor a tavasz már alaposan ráült a szigetre, a kis hegyi tavak kiszáradtak, így az állatok ivóvíz nélkül maradtak. Ez az időszak egybeesett a cséplés idejével. Minden parasztnak megvolt a saját lova és jól ismerte azt. A lovacskát télen felengedték a hegyre, tavasszal várták a forrásnál. Az átjáró megnyitása után mindenki befogta a maga lovát és segítségével elkezdte a cséplést. A kislovak komoly munkára voltak fogva, nagyon hasznosak voltak a lakosság számára. A lovakat a kalászok letaposására használták. Ez úgy történt, hogy egy ember beállt egy képzeletbeli kör közepébe, és hosszú kötélre fogta a lovat. A körben, ahol a ló taposott, le voltak terítve a kalászok.  Ahogy a lovak patáikkal folyamatosan taposták ezeket, a mag elvált a hüvelyétől. Ezt a munkát hajnaltól sötétedésig végezték, folyton új és új kalászkötegeket terítve az állat elé.  Este az állatot nagyon jól ellátták, jól megetették, védett helyen hálatták, mert másnap megint egész nap dolgoznia kellett. Így a 40-50 napig tartó kemény munka ellenére, a lovak őszire kikerekedtek és feltöltődtek energiával a jó étel hatására, készen álltak arra, hogy egy új tél kihívásaival szembe nézzenek. Voltak olyan parasztok, akik télen is szívükön viselték lovaik sorsát és fel fel mentek a Hegyre, utánanézni mi van vele és megetetni őt alkalomadtán, vagy lehozni a lovat nagyon rossz időjárási viszonyok esetében. Mindezek a  körülmények a mezőgazdaság mechanizálásáig tartottak.

A cséplés bevégeztét mindig lóversenyekkel ünnepelték. Ezek nagyon egyszerűen megszervezett események voltak, melyeken a lovacskákat mindig tizenévesek lovagolták nyereg nélkül. Az elsők pénzbeli jutalmat nyertek és ha nem ők voltak a lovacska tulajdonosai, akkor a pénzbeli jutalmat meg kellett osztaniuk a ló tulajdonosával. A verseny befejezte után mindig falubulit tartottak, ezzel lezárva az év lovacskákkal kapcsolatos munkasorozatát.

Egy másik ünnep, melyen a lovak is részt vettek a június 29-i Szent Apostolok ünnepe volt. A főfalutól 2 órányira lévő Szent Apostolok templomához lovagoltak a lovasok, hogy ott a  többi falubelivel részt vegyenek a búcsún majd a hagyományos mulatságon.

A Skyros-i kislovak eredete körül sok elképzelés van, bizonyosat nem tudni. A leghihetőbb változat az, hogy a kislovak már az ókorban is léteztek Görögország területén. Ezt a tényt látszanak igazolni a Parthenon frízei is, ahol a lovas menetben a lovak, úgy tűnik, ilyen kis méretűek, mint a Skyros-i kisló. A frízeken nehéz meghatározni a ló és ember nagyságának viszonyát álló állapotban. De azokon a  részeken, ahol a lovas lovon ül, jól látszik, hogy lábai lelógnak a ló hasa mellett kb. olyan távolságra a földtől, mint egy Skyros-i kislovat megülő lovas esetében. Ha valóban a Parthenon-i fríz lovai a mai Skyros-i lovak fajtájához tartoztak, akkor felmerül a kérdés, mit keresnek ezek a lovak ma Skyros-on és csak Skyros-on? Az V. sz-ban, amikor a fríz készült, Skyros Athénhoz tartozó tartomány volt, sokan települtek akkor a szigetre egy, a Marathonhoz közel eső vidékről, Rammuntából.

A szigeten ugyanakkor több Mükéné-korabeli maradványra leltek. Maratonhoz közel pedig találtak egy sírt, amelyben két kisméretű ló csontváza volt, melyeket – úgy vélik a szakértők – a temetkezési rituálék során áldoztak fel.

Kutatók egy tábora úgy véli, a Skyros-i ló rokonságban áll a Tarpán lóval, az eurázsiai vadlóval. Ez a feltételezés elég valószínűtlennek látszik a jelentős test-szerkezetbeli különbségek miatt.
A Skyros-i ló kapcsán a görög lovak eredete körül is kérdések merülnek föl, ugyanis úgy vélik, hogy a ló valamikor i.e. 2000 körül került a mai Görögország területére, keletről. Viszont a Pelloponézoszi Megalopolinál talált maradványok alig különböznek a  mai lovak testszerkezetétől.

Egyes kutatók kitartanak azon nézeteik mellett, miszerint a ló autochton őslakos a görög földön és nem keletről telepítették be. Nemrégen felfedeztek egy kőkorszakbeli leletet a Pindosz hegységben, ott, ahol a Mitológia szerint a Kentaurok földje volt. Találtak egy nyílvesszőt, melynek hegyére egy vadló képe van vésve. Ugyancsak a   Pindosz hegységben  fedezték fel Görögország első barlangfestményeit is, melyeken a többi állat mellett lovak is vannak ábrázolva.

Egy másik teória szerint a Skyros-i kisló egy 3 patájú ló leszármazottja, mely zebra nagyságú volt és Ipparion-nak nevezték. Ma róla nevezik a Csikó csillagképet a görög nyelvben, ő volt a görög mitológiában a gyors Csikó, az utóda vagy testvére Pégaszosznak. A 3 patájú ló létezésére több kövület is utal, melyeknek alapján a kutatók úgy vélik, a ló csordákban élt és földünk egész területét bejárta. Rá utaló leleteteket találtak Pikermiben, Evián, Samos-on és Rodoszon. Ezen teóriák szerint lehetséges, hogy geológiai katasztrófák nyomán csak Skyros-on maradt meg a kisló, végülis Skyros Égei tengerbeli sziget, mint Samos és Rodosz, Pikermitől és Eviától sincsen messze. Sok sok teória, találgatás, bizonyos azonban csak egy: a faj kihalófélben van!

Pusztulás fenyegeti

Sajnos a Skyros-i kisló eltűnőfélben van. Ennek több oka is van. Az első a nehéz időjárási viszonyok, melyekkel a lovaknak télen meg kell küzdeniük. Egy másik, ami szorosan kapcsolódik az előbbihez is, a mezőgazdasági munkálatok gépesítése. Mióta a cséplést gépekkel végzik, a Skyros-i kisló már nem olyan fontos a lakosok számára, mint azelőtt. Nem törődnek vele, nem gondozzák, nem gondoskodnak arról, nyáron jóllakjon, hogy a telet át tudja vészelni. A ló szerepe a lakosok számára másodrendűvé vált, legtöbbjük szemében a kisló egy haszontalan állat, hisz etetni kéne, de cserébe semmit nem ad. Az állam igen kevés juttatással próbálta eddig ösztönözni a lakosságot, hogy a kislovat felkarolják és védjék. A legtöbb paraszt, akinek volt lova, már nem tudta fenntartani azt és szabadjára engedte a hegyen, nem törődve többé vele nyáron sem, télen sem. A sorsukra hagyott lovak közül nagyon sok elpusztult a téli időszakban, hisz nem voltak tartalékaik azt átvészelni. Több ló még mindig megtalálja az útját nyáron hazafelé, de a legtöbb tulajdonos cölöphöz köti, mint egy kecskét, nem éppen megfelelő módszer egy félig vad ló tartására.
Egy másik óriási probléma a szigeten jelen lévő túllegeltetés.  Ez a probléma több helyen jelen van Görögországban, a Samothrakiról írt kiruccanásom után keletkezett több beírásomban írok róla. Skyros eleve állattenyésztő sziget. körülbelül 50.000 juh legel rajta szabadon. Bármennyire hihetetlen, de a juhok nagy veszélyt jelentenek a kislóra nézve, hisz fellegelnek előle mindent. A legtöbb állat ugyanazon a területeken legel, mint a lovak. A Skyros-i öregek mesélik, emlékeznek még arra az időre, amikor tavasszal a hegy kizöldült. Most már nincs ideje rá, lelegelnek mindent, még csírájában. A lovaknak nem jut elég eledel a bőséges termőperiódusban sem. Mivel nem is etetik őket, a télnek eleve úgy mennek neki, hogy szervezetük nincs ellátva elég tartalékkal. Az állam, a felelős szerv, a Mezőgazdasági minisztérium nem igazán foglalkozik a  problémával. Megmaradnak az ígérgetésnél, miközben  lovak száma egyre csak csökken.

Ma körülbelül 220 Skyros-i ló van Görögországban, ezekből a 10% egy Larissa melletti farmon, ahol tenyésztik őket. Van még pár egy Korfu-i farmon, pár példány az Arisztotelész Egyetem tulajdonában, a többi pedig Skyros-on.

Fajjelleg

A Skyros-i ló A, B és C kategóriába van sorolva. Az A kategóriájú az a ló, melyen minden jellegzetesség teljesen megfelel a Skyros-i lófajta jellegzetességeinek. A B és C kategóriába tartoznak azok a lovak, melyek kereszteződés eredményeként születtek. Valamikor régen fel akarták erősíteni a fajtát, illetve felmagasítani a lovat, ezért hoztak a  szárazföldről nagy méretű lovakat és azokkal párosították a Skyros-i lovakat. 3-4 generáció után úgy nézett ki, sikerült egy közepes méretű lófajtát létrehozni, azonban újabb 3-4 generáció után bebizonyosodott, hogy az eredeti Skyros-i jellegzetesség kiüt és erősebbnek bizonyul.
Az 1921-s forradalom idején 5.00-7.000 lovat vittek el a szigetről, nem lehet a pontos számukat tudni. 1970-ben az A kategóriába tartozó lovak száma 30 volt. 1992-ben mindhárom kategóriába tartozó lovak száma 220. 1957 után újabb versenyek rendezésével és kiállításokkal próbálták a közvélemény és az állam figyelmét megint a kislovak felé terelni.

A Skyros-i kisló megmentése csak akkor lesz lehetséges, ha a figyelem még jobban feléjük fordul. Az utóbbi években állami segítséggel sikerült lovardát létesíteni, melynek célja a lovak védelme, szaporítása és a közvéleménnyel való megismertetése. Elkezdődött a lovak összeírása is, valamint arra is megoldást keresnek, hogyan lehetne a lovakról még kiscsikó korukban megállapítani, egyszerű vértesztből való kimutatással, melyik kategóriába tartoznak, ugyanis ez csak 3 éves korukban látszik. Jövőbeni tervekben szerepel a lovak természetes közegben való felügyelete, ellenőrzése, vagyis nagy kiterjedésű természeti parkok kialakítása a hegyi zónában. A hegyre felvezetett víz is többet rontott a problémán, mint javított, hisz az állatok nem jönnek le a hegyről a nyári időszakban sem, míg ott nincs elegendő eledel a szárazság ideje alatt. Megoldást kéne találni arra is, hogyan tudna a lakosság megint a lovakból bevételt is kovácsolni magának, így az érdeklődésük is újból a lovak felé fordulna.
Törvény védi a lovak exportálását is a szigetről, azonban jól megindokolt esetekben megtörtént, hogy más vidékre is került belőlük. A Skyros-i ló védett állatfaj Görögországban, pontosan úgy mint a Caretta Caretta teknős vagy a Monachus Monachus mediterrán barátfóka.