Betonfejek

„Mindenkit arra bíztatok, hogy tartsa nyitottan az elméjét, miközben a munka jelentőségét boncolgatjuk. Mint valószínűleg tudjuk, egyes emberek elméje olyan, akár a beton – minden összekeverve, és végleg megkötve. Pedig tudjuk, hogy az elme olyan, mint az ejtőernyő, csak akkor működik, ha kinyílik. Azt is tudjuk, hogy egy üzenetet egy pillanat alatt elküldhetünk a világ másik felére, ugyanakkor gyakran évekbe telik, míg áthatol az agyunkat körülvevő koponya fél centiméteres falán.

Sokszor látok őszintén motivált embereket olyan elméletekért lelkesedni, amely többet ígér nekik az élet színpadán. Éberen figyelnek a szépségre, boldogságra, örömökre és előnyökre, amelyek együtt járnak a helyes lelki hozzáállással, az egészséges énképpel, a célok kitűzésével és az elmélet összes pozitív vonatkozásával. Sajnos sokszor az elvek gyakorlati alkalmazása mégis elmarad. Szeretném hangsúlyozni a tényt, hogy a világ legpraktikusabb, leggyönyörűbb, leghasználhatóbb elmélete sem használ – ha nem dolgozunk vele.

Sajnálatosan sokan csak addig keresnek munkát, amíg állást nem találnak. Olyanok, mint az egyszeri ember, akit megkérdeztek, mióta dolgozik a vállalatnál, mire azt felelte: „Hát amióta megfenyegettek, hogy elbocsátanak.”

Egy cégtulajdonost megkérdeztek, hányan dolgoznak neki. Válasza így hangzott: „Nagyjából az embereim fele.”

Elképesztően sokan vannak, akik munkára jelentkeznek, de aztán kerülik, mint a pestist!„