3 nappal ezelőtt írtam, hogy végre valami konkrét dolog. Leírták az adósság 50%-t (nem mintha a maradékot lenne miből kifizetni..) és valami történt. Nem telt el pár nap és a nemzetközi piac, Sárközy és Merkel tiszta ideg a görög államfőtől, de a nép is. Miután megegyezett okt. 26-n a kölcsön „megnyirbálásáról” és az ezzel járó újabb megszorításokat is megígérte és aláírta azt a bizonyos 1.000 oldalas újabb válságkezelési szerződést, hazajött Brüsszelből és felébredt.
Édes álma lehetett Brüsszelben, hisz a végleges döntést úgy hozta meg a francia államfő és a német kancellár, hogy ez a mi híres férfink bent sem volt a szobában! Szóval visszajött és felébredt és kitalálta, hogy OK, hogy beleegyezett a kölcsön leírásába és az ezzel járó újabb népellenes megszorítások bevezetésbe, de azért mégsem lenne jó dolog, ha miután romba dőlünk, illetve a drachmába, a történelem ezt az ő számlájára írná. Emiatt úgy döntött, népszavazást indít, szavazza meg a nép ha akarja azt, amit ő már aláírt. Persze erről azelőtt nem konzultált európai kollégáival (végülis minek, az övé vagy nem az övé az ország?) – aminek az lett az eredménye, amivel a postot indítottam: Sárközy és Merkel szedi a nyugtatókat, a nemzetközi piac meg mélyrepülésben.
Miután a 2 év alatt, amióta kezeli a válságot, szétrombolta a görög társadalmat, az azt tartó cölöpöket, kifosztotta a népet és érintetlenül hagyott mindenkit, aki hibás ezért az egész helyzetért, most ugyanahhoz a módszerhez folyamodik. Odadobja a labdát a türelme végén lévő, tartalékait már felélt görög népnek. Majdnem biztosnak látszik a nemleges szavazat és ezzel megint a fizetésképtelenség, a drachmához való visszatérés, minden ami ezzel jár, az európai unió dőlése is talán. Ráadásul januárra (!) tervezi a népszavazást! Tolja az idő kerekét, miben bízik?
Közben eljött november 1 és elindult az újabb megszorító-hullám. Otthon lévő családtagjaim, ismerőseim ma világítani voltak, mi másra sem tudunk gondolni, mint az újabb fejleményekre, teljesen megőrjítettek bennünket. Rettegve nyitottuk ki ma a férjem bevételét értesítő bank-cetlit, majdnem ujjongva kiáltottam fel: érintetlen! Ami azt jelenti, megmaradtunk még legalábbis erre a hónapra, annál, ami az első csökkentés után van. Szerencsések vagyunk: „csak” 140 euróval kap kevesebbet, mint tavaly ilyenkor. Az én bevételem csökkenéséről jobb ha nem írok, maradjunk abban, hogy a 2 év alatt pontosan a felére csökkent. Időközben rejtett és jól látható adóemelések, áremelések történtek és furcsa kis adók bevezetése. Az egyik ilyen adó, amiről csak úgy beszélnek „haratsi DEI”, a DEI rablás, egy olyan adó, melyet annak alapján számoltak ki, kinek mekkora lakás van a tulajdonában és a DEI, illetve az áramszolgáltató októberi számláján kaptuk meg. Ez a plusz kis édes adó, amit sok más mellett kitaláltak, mondjuk úgy 500 eur-nál kezdődik egy normál 2-3 szobás, közepes térségben lévő lakás esetében és nagyon magas is lehet a luxuslakások esetében. Aki nem fizeti ki 30 napon belül (mondjuk van olyan akinek éppen nincs 500-1.000 eurója félretéve), annál levágják az áramot. Tiszta demokrata eljárás. Mivel tk. törvénybe ütköző módon erőltetik ránk, ezért sokan nem fizetnek, vállalván a következményeket. Igazi „nem fizetek” mozgalom alakult, mint annak idején a fizetős-kapuk esetében.
Megyünk a DEI számlával fizetni, legyen már legalább a népszavazásig áram, amíg lehet, legyen internet. A fűtést megoldanánk a kandallóval egy ideig, meg beszereztünk egy gázpalackos kis-kályhát is, büdös kicsit, de olcsó megoldás és egészen csini darab. A legtöbb ismerősünk itt a vidéken fával fűthető, kis vaskályhát szereltetett be. Én is szívesen betettem volna, hisz ma már vannak nagyon csinos darabok és az idén sokkal jobban megéri fával fűteni, mint fűtőolajjal, de sajnos mi sehogy sem tudjuk valahová beilleszteni, meg nem szívesen vágnánk új lyukat egy újabb kéménynek. Úgyhogy maradunk ahogy vagyunk és kifizetjük a „haratsi”-t.. Közben jó lenne kivágni a tévét az ablakon, de ugye most már mindenhol ez folyik, blogokban, rádióban, stb.. végül is elkerülni nem lehet. Megtanulunk ezzel együtt élni, csőd vagy nem csőd, csőd vagy nem csőd, csőd …
