Görögország-őszi kép

Próbálom magam az írásba lendíteni, de nem akaródzik..nincs is nagyon téma. Illetve van, hogyne, de a téma ugyanaz. Ez uralja az emberek mindennapjait, elnyomva minden mást.

A nyár végeztével még nagyobb erővel zúdultak ránk az ország problémái, annyira, hogy minden mást háttérbe látszanak szorítani. Egyre kevesebben vannak, akiket ilyen vagy olyan módon nem érint és talán mi még a szerencsésebbek közé tartozunk, mert a fedél a fejünk fölött nem remeg (még..).

Az ország továbbra is esik darabjaira. Bármennyire is kerüli valaki a közélettel való foglalkozást, a katasztrofálisan rossz politikai döntések eredményei a görög népet pár év alatt évtizedekkel ezelőtti helyzetbe sodorták. Minden újabb kölcsönrészlet előtt újabb kemény adókkal sújtanak, mindig azokat, akik nem tudják bevételeiket eltitkolni: a fizetés ellenében dolgozó hivatalnokokat és a nyugdíjasokat.

A legszomorúbb azonban az, hogy elvették az emberektől a reményt, hisz minden alkalommal eddig, biztosítottak arról, hogy ezek lesznek az utolsó megszorítások. A két év alatt mióta ez folyik, megtizedelték  köznépet és eltüntették a középosztályt, mely ma csak a meglévő státuszszimbólumok következtében látható még egy ideig..Kifosztották a nyugdíjasokat. A váltást képtelenség elviselni ép ésszel, hisz az rendben lenne, hogy másképpen kéne élni, kevesebből, no de egy ilyen változást nem lehet egyik napról a másikra véghez vinni. Az azelőtti életeink tartozékával így mit tegyünk? A kocsit, a lakást fent kell tartani, a bankkölcsönöket fizetni, a gyerek tanulását finanszírozni, ezekből mi ne legyen, ahhoz, hogy meg lehessen élni? A bankot nem érdekli az, hogy a kliens a maga hibáján kívül lett fizetésképtelen, az sem érdekli, hogy az ingatlanpiac teljesen leült. Neki ez a  jó, hisz azok akik mindezen csak tovább híznak a bankok!

Ülnek az emberek a szép lakásaikban, nézik a leparkolt autóikat és számolgatják a centeket, amikből el kell jutni a hónap végéig és állni kell a fizetnivalókat, amiket azelőtt most már majdnem ennek a duplájából álltak. Munkahelyek ezrei szűntek meg és még több fog megszűnni. Új munkahelyre bekerülni kész művészet, mindig túl sok a jelentkező, túl sok a fiatal, munkabíró, akik nem tudnak elhelyezkedni. A munkahelyeiket elveszítő középkorúak helyzete meg egyenesen drámai. A fiatal diplomások ezrei hagyják el az országot, egy jobb élet reményében, így elvéve az itthon maradottatoktól a reményt arra nézve, hogy valamikor normálisabb emberek kerülnek az ország élére. A nyugdíjkorhatárt fel akarják emelni 70 évre! Ezen már csak akaratlanul is röhögnöm kell.

Ha ez ember napokig nem informálódik és közben nem kell elmennie vásárolni, ügyet intézni, orvoshoz, stb.. vagy ha a megélhetése valamilyen ok miatt teljesen be van biztosítva, akkor olyan mintha az élet nem változott volna semmit az utóbbi években. De ahogy kilépsz a házból és nem szórakozni mész, hanem valamilyen ügyedet elintézni vagy dolgozni, úgy találod magad szemben a rémisztő jövőképpel.

Athénban sztrájkok rengetik folyamatosan az aszfaltdzsungelt, közlekedni sem lehet rendesen – hiányzik az oxigén!

Ez a mostani, őszi arca az országnak, a turistahad elvonulása után..