A „TO LYMNI” Magyarországon – 6, indulás vissza

Ez a beírás már valóban kalandjaink végét tartalmazza. Nagyon hamar eltelt a 4 nap Magyarországon.. A program is annyira sűrű volt, hogy csak úgy illantak a percek a fejünk fölött. A gálaest után már valóban az összeesés határán kerültem ágyba. Lezuhanyoztam, majd az ágyon feküdve próbáltam először leengedni, elalvás előtt. Tudtam, több napot ebben az iramban nehezen viselnék el.

Másnap reggelre azt terveztük, hogy bemegyünk csomagostól a busszal a Mátyás Pincéhez megint, ott leparkolunk és megint egyet vásárolgatunk, sétálunk, stb. amíg Stavrula elmegy a görög konzulátusra elintézni az utazópapírjait.

Természetesen ez egyszerűnek hangzik, de sokat idegeskedtünk: Stavrula és én, mindenki a maga verzióján, elképzelésein. Ugyanis attól féltünk, nem tudja aznap elintézni a dolgokat, illetve a helyettesítő dokumentumokkal nem tud átutazni Szerbián és FYROM-n, emiatt maradnia kell és repülővel kell majd utaznia. Mivel rettenetesen sírt, hogy ő egyedül ott mit fog csinálni, stb.. elhatároztam, hogy vele maradok ha kell, de persze ez rettenetes gyomorideget jelentett nekem, mert ugye nem olyan egyszerű az, hogy hopp na most maradok még egy-két napot. Valahol szerettem volna, valahol meg nem. Stavrula folyamatosan bőgött mikor nem láttuk, egyfolytában kisírt szemekkel láttam, nagyon szégyellte azt is, hogy a többieknek gondot okoz. Mikor azonban a csoportvezetőnk azt mondta, ne menjek velük a konzulátusra, eleget csináltam a 4 nap alatt, ott úgyis lehet majd görögül beszélni.. megkönnyebbültem.

A Váci utcán le és fel gyalogoltunk, elmentünk persze a csarnokba megint, ahol én egy tejfölös-sajtos lángossal ajándékoztam meg magam, férjemnek meg egy akkora palacsintát rendeltem, hogy sztem legalább fél kilót nyomott és tele volt magokkal meg édességgel. Nem egy diétás falat volt, az biztos:)

Eleinte úgy volt, hogy 2-kor indulunk, emiatt nem is akartam már felmenni a pótanyámhoz az egyetemre, ne bolygassam meg a dolgot, hisz már a gálaest után elbúcsúztunk. Aztán végül 3-kor indultunk. Kigyalogoltuk magunkat a Váci utcában, beültünk a Gerbaud-ba is a többiekkel, aminek a hangulata azért szerintem megkopott, mióta utoljára ott jártam.

Nem volt nehéz megfáradt magamat becsalogatni egy kellemes arckezelésre a Holt tenger termékek üzletébe. Eszméletlen drága áron adják a dolgokat, persze ahogy megmaradsz a NEM-nél, úgy kerül egyre több termék a 300 eurós csomagba, míg végül majd 40-50 euróba jön ki egy, de persze ha mindet veszed. A nő nagyon ügyesen próbált meggyőzni, bizonyosan sokat sikerül is. Az viszont egészen igazságtalan, hogy csak a fél arcodat, szemedet kezelik – így akarván a különbséget rögtön felszínre hozni (micsoda baromság..) Én kértem tőle, ha már egyiket bekente, kenje már be a másik pofámat is, nem örült neki, de megtette:) És nem is vásároltam semmit. Viszont Stavrula mondta, hogy itt látta utoljára a pénztárcáját. Nem tudjuk bizonyosan, de ugye mikor az arcod kezelik, felfele emelik a fejed. Stavrula a táskáját maga mellé tette a földre, a képen látszik, hogy én szorosan magamnál tartottam. Ismétlem nem tudjuk biztosan, de megtörténhet, hogy itt emelték ki a pénztárcáját. Mindenesetre jó vigyázni ilyen esetekben, ilyen helyeken.

Az út hazafele teljesen sima volt. Nem volt már ugrabugrálós kedv, táncolás, nem kellett ránk szólni. Nagyon sokan majdnem egész éjszaka letargiás félálomban voltak, behúzódva az üléseikbe. Az idő jó volt, a déli 2-s kompot elcsíptük, így du 3 után már Limniben voltunk.

Az igazság az, hogy több nap kellett amíg visszarázódtam. A lábamra végleg nem ügyeltem hazafelé, de nem is lehetett, már így is úgy is dagadt, a megérkezés után 3-4 nap kellett, amíg teljesen visszaállt normális állapotába. Én mondhatom, hogy ma, egy hét után érzem magam megint teljesen önmagam. Nemcsak az utazás maga, hanem a hazaérkezés utáni váltás is megviselt, hisz nyári szezonban mentem el, vendégek mellett nyüzsögtem utolsó napig, most meg visszaérkezésem után egy őszi Evia fogadott, az idegeneknek hűlt helye, megkezdődött az iskola, a délutáni órák, rohanások, ráadásul megjöttek az első őszi esők, 2 napja folyamatosan esik és lehűlt a levegő.

Lesz mire majd télen a kandalló előtt emlékezni és amin utólag nevetni!

Nagyon remélem lesz még ennek folytatása!