És ezt meg is ígérem. Avagy az én jóslatom 2010-re.
Olvasd vissza majd ezt az írásomat nyáron, ha most még nem vagy képes a magadévá tenni ezt a gondolatsort. Figyelem, ez az első politikát és közéletet figyelembe vevő írás a HősNőkön, de évente egyszer erre is szükség van.
Nézzük csak meg gyorsan, mi van mögöttünk: 2009 egy iszonyatosan érdekes év volt. Tele válsággal, válságkommunikációval, és aztán meg betegséggel, H1N1-től való félelemmel. Év vége felé azt vettem észre, hogy az emberek egyszerűen már nem beszéltek sem válságról, sem sertésinfluenzáról, csak próbálták fejüket a válluk közé húzva megélni a mindennapjaikat.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Akik így tettek, azok tették jól.
A tavalyi év tanulságait mindenkinek magának kell levonnia, a legsüketebb füleket, és leghályogosabb szemeket is eléri idén a tanulság fehér, mennydörgő villanása: ha a tavalyi évből sem tanult valaki semmit, akkor arra én már bambán tudok bámulni. Aki nem vont le tanulságokat, az valahol máshol kell, hogy éljen, leginkább valamilyen másik bolygón, vagy ilyesmi…
Mit tanulhatunk meg a tavalyi évből?
Elsősorban azt, hogy a média uralja az emberek gondolkodásmódját. A média uralja az emberek világlátását, világnézetét. A média uralja – persze leginkább úgy kellene mondanom, hogy a médián keresztül bizonyos csoportok – az érzéseket: gerjesztik a félelmet, folyamatosan magas szinten tartva a stressz szintet. Kinek jó ez? Kinek jó az, ha beteg leszel attól, amit a tévében látsz? Költői kérdés, válaszold meg magadnak!
De mi lesz idén? Miért lehetne jobb minden 2010-ben, egy ilyen év után, mint amilyennek 2009-et lefestették nekünk? Máris kulcsgondolat a kérdésben: amilyennek lefestették nekünk. Akár hiszed, akár nem, egyetlen ismerősöm sem betegedett meg sertésinfluenzában. Akárhogy sugallta a média. Akár hiszed, akár nem, sem azok, akik nem oltattak, sem azok, akik oltattak, nem lettek sem jobbak, sem egészségesebbek a másik csoportnál. Volt, aki így döntött, volt aki úgy, aztán mindenki élte a saját életét tovább. Mert ez a lényeg: a döntés felszabadít. Akárhogyan is döntesz. Csak dönts!
Ne a sajtótól, ne a tévétől várd, hogy megmondják neked, hogyan kell érezned magad! Dönts el magadnak, az lesz a helyes! Oltatsz? Hurrá! Nem oltatsz? Hurrá! Téma lezárva. Ehhez képest mi ömlött ránk a netről, a híradóból, a tényekből, az akárhonnan? Halál-halál-halál.
Évente több ezren halnak meg hirtelen szívmegállásban Magyarországon. Évente több ezren halnak meg cukorbetegség és magas vérnyomás szövődményei miatt. Úgy általánosságban a magyarok érrendszere egy időzített bomba. Velük már nem sikk foglalkozni, igaz? Holott kérdezz meg egy frissen cukorbeteggé vált fiatalt: hány perc alatt tájékoztatnak a hátralévő életedre vonatkozó nagyon szigorú étrendről és életmódról, és a veszélyekről? Mert kb. 20 perc alatt közlik a rossz hírt, és tájékoztatnak a továbbiakról. Egyetlen H1N1-es esettel meg napokig foglalkozott minden sajtóorgánum (naná, egy helyről szerzi be – vagyis veszi – az összes az infót…). Valóban ez a legfontosabb? Valóban ez a téma a te életedben a legfontosabb? Ettől leszel boldogabb? Ettől leszel anyagilag jobb helyzetben?
Nem???
Hát akkor miért nem azzal foglalkozol, ami valóban előreviszi az életedet? Miért rabolod a saját drága idődet és a szervezeted összes tartalék energiáját, hogy ilyen dolgokkal foglalkozz? Hogy ilyen felfújt lufik miatt érezd rosszul magad?
Szóval akkor mi lesz jobb 2010-ben?
A sertésinfluenza tanulságai: az emberek jóval tájékozottabbak – tudnak lenni -, mint azt gondolni lehetett volna. Az óriási csapások után – válság, influenza – két dolog lehetséges vagy megerősödve kerülünk ki 2009-ből – hőssé válunk – vagy elbukunk – áldozattá válunk.
Minden rajtad múlik. Melyiket választod? HősNő akarsz lenni, vagy áldozat?
Itt és most kell választani, ha eddig még nem tetted volna meg. De ha már nem először olvasod ezt az oldalt, akkor jó hírem van: tényleg HősNő vagy, aki a csapásoktól nem elbukik, hanem szupererőssé válik, és másokat is meg tud védeni a csapásoktól (gyerekeink, szeretteink).
A válság tanulságai: nagyon ráfér erre az országra a megfontoltság. Eddig hogyan éltünk? Mindent ráhagyományoztunk a mindenkori kormányra, vegye le vállunkról a gondoskodás terhét, mi meg éltük életünket, mint Marcsi Hevesen. Nem én, nem te, hanem mi. Mindenki.
A válság rányitotta a sok, eddig csukva tartott szemet a valóságra: nincs gondoskodás, csakis öngondoskodás lehet. Ez megint nem körülmények kérdése, hanem akarat kérdése: akarok magamról gondoskodni, vagy magatehetetlenül hagyom, hogy valaki más uralkodjon az életem fölött, ráadásul ROSSZUL?
Ez egy szemlélet. Életbe vágóan fontos szemlélet, amit MA kell a magadévá tenned, mert mindenki, aki fiatalabb nálad a környezetedben, az tőled tanul! Mit akarsz megtanítani másoknak? Hogy dugják homokba – hóba – a fejüket? Nem kifizetődő hosszú távon sajnos…
A kormánynak az az elsődleges feladata, hogy gondoskodjon az ország lakóinak jólétéről. Ezt idén szinte minden kormány a világon, csak nyögte. Nehogy azt hidd, hogy csak itt rossz! Mindenhol rossz, ahol az emberek másokra mutogatnak.
Tegnap azt olvastam, hogy Frabato, leghíresebb boszorkánymester – pff – erre az évre is rosszat jósolt, vagyis, hogy még idén sem lesz jobb…
Drága HősNőim… Maradok inkább nőies, és finoman közlöm: egyáltalán nem értek egyet Frabatoval. Először is, ha számmisztikáról meg jóslásról van szó, akkor sokkal inkább hiszek Mátyás Anitának, a HősNők titkos, névmágiával foglalkozó számmisztika szakértőjének>>. Ez az egyik. Tőlem viszonylag távol állnak ezek a dolgok, de ha választani lehet – mindig lehet -, akkor köszönöm, Anita sokkal pozitívabb hozzáállású, valóban használható tudását kérem! 🙂
A másik: az lesz idén, amit akarunk! Most egy nagy fegyvert adok a kezedbe (eddig is ott volt, a kezedben): ha mi nem tanítjuk meg az utánunk jövőknek, hogy csakis általunk, egyének által lehet jobb a saját életünk, akkor ugyan ki fogja? Frabato? A tévé? Na, hát azt nézhetnénk napestig…
Könyörgöm! Miféle felelősség ez? Ez hárítás. „Érdemes a rosszra számítani, mert akkor maximum kellemesen csalódunk.”. Titokban lehet így élni, de egy olyan felelősséget vállaló személyiség, akinek a véleményét újságok kérik ki, az hogy merészel ROSSZAT sugallni?
Mondtad valaha a gyerekednek, hogy ne tanulj fiam, úgyse lesz munkahelyed?
Vagy mondtad azt a lányodnak, hogy ne akarj okos és szép lenni lányom, úgyis egy idiótát fogsz majd ki férjnek…
Sugalltál már valaha rosszat azoknak, akikért felelősséget érzel? Ugye, hogy nonszensz már maga a felvetés is? Holott amit az idei évre jósolnak egyesek – akár jósok, akár szakértők – az tény! Ha a felvetés nonszensz, akkor a tény maga micsoda?
Figyelj! Én azt mondom, jobb lesz minden idén, mint tavaly volt.
Először is: a válsággal riogatni már nem lehet senkit, végre. Több, mint 15 hónapja tudjuk, látjuk, érezzük, hogy valóban, változtak a dolgok, de a változás egyben lehetőséget is hordoz. Van, akiket felkészületlenül ért a rossz, de őket a jó is felkészületlenül érné… Ez kétségkívül szomorú dolog. De vannak, akiket nem lehet segíteni, mert süketek és vakok szeretnek lenni…
Aztán: a nyitottabb szeműek a H1N1 hisztéria teljes forgatókönyvét már május-június magasságában előre tudták. Nem tudom, kell-e ecsetelnem, micsoda erőt ad az, ha előre fel tudsz készülni egy mindent elsöprő hurrikánra… 2009-ben sokan megtanulták: fel lehet készülni előre. Tudással, tájékozottsággal (ablakok bedeszkázásával, vagyis a felesleges és félelmet keltő információk kizárásával), előre gondolkodással, a dolgok mögé látással. Ezek ugyanis segítenek elkerülni a pánikhelyzetet. És segítenek higgadtnak maradni, vagyis megfontoltabb döntést hozni, ami által végre letehetjük a problémát, vagyis megszabadulhatunk tőle. A neten minden ehhez szükséges információ ingyen volt. (Ha már úgyis az ingyenesség a vonzó az internetezésben a felhasználók számára, akkor legalább kihasználnák az emberek…) Tavaly sokan rádöbbentek erre, idén megint csak nagyon sokan lesznek tudatosabb információ fogyasztók. Helyes!
Magyar specialitás a jelenlegi, választások előtti helyzet. Most figyelj, ez az én jóslatom: választások után minden jobb lesz. Nem azért, mert jobb lesz. Dehogy! De nem is kell jobbnak lennie. Ugyanis bőven elég, hogy ha az emberek ÚGY ÉRZIK, hogy jobb. Csak az számít.
Teljesen mindegy, hogy a kisnyugdíjas Marinéninek egy forinttal sem lesz több a nyugdíja, ő jobban fogja érezni magát. Lehet, hogy azért, mert örülni fog a választás eredményének, de lehet, hogy azért, mert végre megszűnik az a belpolitikai megosztottság, ami már évek óta jellemzi a közéletet. Persze, majd lesz helyette más megosztottság, más arányú, más természetű, de MÁS lesz, ez a fontos.
Ebből is következik, hogy változás üdvös. Persze, minden relatív. Nem vagyok a hurráoptimizmus híve, ezt azt hiszem már párszor elmondtam magamról. Minden egyénnek felelőssége, hogy önmaga körül ne a mocskot sugározza szét, hanem a jót. A pozitívumot. Mert minek boldogtalanul élni, ha lehet boldogan is? Nem nehéz! Csak érezni kell.
A választásokat óriási várakozás előzi meg. A választások éppen ezért beteljesülést fognak hozni. Várunk valamire, bekövetkezik, akárhogyan is sül el, az jó lesz: ugyanis arra vártunk, hogy történjen már meg. Az, hogy mi lesz UTÁNA hosszú távon, az más kérdés. Egyáltalán nem lényeg. Az a lényeg, hogy mit érzünk, de egyáltalán nem mellékes, hogy hogyan akarunk érezni. Ha valakit utálni akarok, akkor biztos nem fogom szeretni.
Ha valakit szeretni akarok, akkor biztos nem fogom észrevenni az ordító hibáit sem.
Ha azt akarom, hogy jobb legyen, akkor csakis jobb lehet. Most nagyon sokan akarják, hogy jobb legyen. Törvényszerű, hogy jobb is lesz. Ez ennyire egyszerű.
(Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem érdekel a politika, és a közélet. Kizárólag az érdekel, hogy az emberekre, az érzelmeikre milyen hatással vannak a közéleti események, a politikai kommunikáció, és úgy általában maga a – főként kereskedelmi – média.)
Na, ehhez mit szólsz?
Kapcsolódó cikkek:
19 thoughts on “2010-ben minden jobb lesz”
Comments are closed.
Kedves Rita!
A politikusokkal kapcsolatban nagy mondásom (büszke vagyok a szerénységemre! 🙂
Politikusról vagy jót, vagy igazat!
A hangulat fontosságában is egyetértünk!
Az öngondoskodásban is, de ha állambácsi hangoztatja, vegye már ki a mocskos mancsát a zsebemből!
Csupa legjobbat!
Géza
Kedves Rita!
Haaaaat van mit szolnom! A mediaval kapcsolatban: Sajnos, a jo hir nem hir, nem senzacio es abban nincs penz, nincs olvasottsag. A botrany, a felelemkelto hirt sokan szivjak magukba es kovetik nap-nap utan es aztan csodalkoznak, miert rossz a kozerzetuk. Sokszor kijelentem, hogy nem erdekelnek a hirek, de nyomjak az emberek, mert azt hiszik annelkul tudatlan vagyok. A fontosabbakat meghallom ha akarom, ha nem, de nem vagyok kivancsi minden apro reszletere. Inkabb olyan dolgokra forditom az idomet es figyelmemet, amitol jobban erzem magam.
Jott a gazdasagi valsag, sokan rettegtek. En nem doltem be a hireknek, sot tobb penzem volt, mint elotte es jobb kliensekre es munkakra tettem szert.
Meg vannak a rossz napjaim, de nem dolok be a remhireknek es allitom, hogy amig kepes vagyok sajat energiaszintem, sajat vibraciom, sajat eletem gazdagitasara, addig maset is jo iranyba tudom segiteni. Hala istennek egyre tobb olyan csoportot latok, ahol a megerosites a cel, nem a megfelemlites. Egy ilyen filmet es csoportot fogok hamarosan letrehozni, mert az ilyen dolgok nyomjak a vilagot elore es teszik a foldi eletet nem csak elviselhetove, de boldogga.
Kedves Rita!
Nagyon örülök a bejegyzésnek. 2009. valóban megváltoztatta a szemléletmódomat. Nem, vagy csak ritkán nézek híradót. Nem okolok másokat a kialakult helyzetemért,rájöttem, hogy csakis én vagyok a felelős, de a megoldás is csak rajtam múlik. A pánikkeltésnek nem dőlünk be, ezt megbeszéltük családilag is. A gyermekeimet az előbbiekben leírtak szellemében nevelem, meg kell tanulniuk, hogy csak magukra számíthatnak.
Sokat tanultam Csapó Ida, D. Bikfalvi Móni, Kéner Eszter és nem utolsó sorban a Te hírleveleidből. Nagy szükség van az ilyen pozitív gondolkodású egyéniségekre mint ti vagytok.
További sok sikert, jó egészséget kívánok nektek 2010-re is.
Géza! :)) Nagyon viccesen hangzik, amit írtál, de tényleg komolyan igaz (vegye ki a mancsát). De erről majd máskor, máshol 🙂
Teri, teljesen egyetértek. Rossz napok jönnek-mennek néha, olyankor én próbálok teljesen elvonulni, mert ezek azok a napok, amik UTÁN valami új fog megszületni bennem :). Valami új felismerés, új ötlet, új rádöbbenés valamire. Nem törvényszerűen csak jó dolgok ezek, de szükségesek mindenképp.
Erzsébet, köszönöm, hogy megosztottad ezt! Te ugyanolyan pozitív gondolkodású személyiség vagy 🙂
…és Erzsébet, nekünk is szükségünk van a Hozzád hasonló nagyszerű emberek pozitív visszajelzéseire! Köszönöm! 🙂
A tavalyi évre nekem a Felelősségvállalás témája jött ki mindenféle jóslásból (inkább csak a móka kedvéért, nem hiszek benne igazán, de nem is utasítom el teljesen – annyi minden van, amiben nem lehetünk biztosak!), és ez be is igazolódott. Valóban arról szólt a tavalyi évem, hogy az életem minden területén vállalnom kell a felelősséget, nem háríthatom másra. Úgy látom, más is ezt húzta! 🙂
Viszont idénre valami egészen más jött ki – majd jövő ilyenkor megosztom Veletek is! 🙂
Most pedig írjunk együtt regényt!…
Kedves Rita!
Nem igazán tudok mit szólni ehhez a cikkhez. Ebben minden benne van, egyszerűen szuper. :-)Én ugyanezt vallom, amit Te! Én már évek óta kizártam magam a médiából, gyűlölöm. Sajnos a párom még nem ilyen nézetek vall, és nap mint nap megnézi a TV-ben a drága jó kis híradót és többi hasznavehetetlen műsort. De én nem tudom Őt megváltoztatni, sajnos, bármennyire is szeretném. Ami jó hír viszont, hogy egyre több ember számára válik világossá, hogy Ő maga tudja az életét irányítani, és én mostanában sok ilyen embert ismertem meg, ami nem véletlen ezt tudjuk. Öröm volt olvasni ezt a cikket.
A cikkel én is messzemenőkig egyetértek.Annyit azért hozzátennék, hogy nem az én hibám volt, hogy 23 ledolgozott év után lapátra tettek a „betegségügyből”! Ha valaki úgy gondolja ezt rosszul látom, kérem magyarázza meg, miért az én hibám?
Menjünk tovább.Én is látom az öngondoskodás szükségességét, meg is tenném, ha az én zsebemben maradna az, amit most tb-ellátásra kell fizetnem. Ha rám lenne bízva, az a pénz biztos és jó helyre menne és gyarapodna öregségemig, de így? Így már nem marad miből gondoskodni.Új szakmát tanulok, idén államvizsgázok.Nagyon szeretem és nagyon bízok benne, hogy a saját lábamon állva végre a magam ura lehetek és a megkeresett pénzem fölött, legalábbis javarészt én rendelkezhetek.
Geszti, nem a te hibád!
Nagyon vigyázzatok, mert a felelősség felvállalásának túloldala az, amikor már mindenért önmagunkat hibáztatjuk. Ezt nem szabad.
Nem kell magadra vállalnod azt, ami nem a te „sarad”. Úgy látom, te megerősödve jöttél ki a helyzetből, és ez a legfontosabb! Nem követtél el hibát, mégis tanultál belőle 🙂 Ez az, amit a nagy többség fel sem tud fogni. Ügyes vagy! Mindig az a lényeg, hogy tanuljunk mindenből, és minden cselekedetünkkel előre haladjunk, ne hátrafelé. (Vannak, akik mások és önmaguk hibáztatásában rekednek évekre, az konkrétan hátrafelé haladásnak minősül.)
Egyetlen okból nézem meg a híradó kb. 5 percét, amikor felvezetik a napi eseményeket – mi az, ami várhatóan befolyásolja majd az emberek gondolkodásmódját, azokét, akikkel nap, mint nap kapcsolatba kerülök személyesen, vagy online.
Ugyanis így rá tudok készülni az ellenszerrel, megmutatni a VILÁGOSABB oldalt.
Vannak reménytelen esetek, akik szajkózzák a rosszat. Velük a kapcsolatot igyekszem szűkre fogni.
Az egyetlen, amit tehetünk, hogy ELŐRE nézünk, stratégiát építünk önmagunk, családunk és vállalkozásunk, munkánk számára.
Kedves Rita!
Köszönöm a cikket! Nagyon egyet értek Veled abban, amiket leírtál! Úgy gondolom, hogy a hozzáállásunktól függ, milyennek látjuk a körülményeinket, tudunk-e azokon felülemelkedve továbbmenni, a nehézségekből, problémákból tanulni. Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de én valóban hiszem azt, hogy a probléma csupán lehetőség a kreatív megoldásra. Igyekszem így élni a mindennapjaimat és látom a fejlődést az életemben, valamint azt, hogy a nehézségek és a problémák, ha nem hagyom, hogy eltemessenek, hanem átmegyek rajtuk, akkor erősebbé tesznek. Azt kívánom mindannyiunknak 2010-re, hogy legyen egy jó évünk, amikor a körülmények ellenére jobban élünk, mint tavaly!
Gabica, én ugyanezen okból, az infórádió nyitóoldalán szoktam végigfuttatni a szemem, naponta egyszer 🙂
Sziasztok!
Remek a cikk!
Teljesen igazad adok neked, bár meg kell jegyezzem, nekem 2009 volt életem eddigi leges-legjobb éve!
Nem azért mert válság van, nem azért mert nyertem a lottón, vagy mert örököltem, hanem, mert olyan dolgokat taníott meg, melyek alapjaiban átformálták eddigi gondolkodásmódomat. Nem lett több pénzem, még mindig csóró vagyok, és a mellékállásom sem akar beindulni. Három hónapig dolgoztam külföldön, egy nagyon luxus helyen, és rájöttem, hogy ha ott élnék, luxus körülmények között, tele milliókkal (mert ott ilyen emberek között mozogtam), akkor sem lennék boldogabb, ha a szemléletem negatív. Szeretek mindent, és mindenkit, még abban is megpróbálok pozitívumot találni, aki elviselhetetlen, mert így elviselhetővé válik. Ráadásul idén megtalált a szerelem is, ez csak fokozta boldogságomat. Szóval, amennyiben azt mondod, az idei év jobb lesz, úgy én biztosan felhőtlenül boldog leszek.:-)
Még1x köszönöm a cikket.
Itthon pont mostanában volt téma, hogy milyen pénzügyi örökséget hoztunk magunkkal a házasságunkba, és mit fogunk a sarjunknak továbbadni. (örökség alatt nem az összeget értem, hanem a magatartást/tudatosságot a pénzzel kapcsolatban) Elég siralmas, hogy mivel jöttünk mindketten. Nem kaptunk jó példát, és ebből nagyon nehéz kivakarnia magát az embernek.
Az viszont jó, hogy ezt felismertük, és oda tudunk figyelni arra, hogy egy pénzügyi gondolkodásában és az élethez való hozzáállásában egészségesebb felnőttet tudunk majdan útnak indítani, mint amilyenek mi voltunk anno.
Igen, ez megint egy nagyon kiváló cikk. Köszönöm!
Az jutott eszembe, hogy az egyik családtagom (milyen csúnya vagyok, hogy kibeszélem… :-)) most hezitál kétféle lehetőség között – már ami a munkáját illeti. Visszamenjen egy melóba? Ne menjen és inkább tanuljon? És olvasgatta a horoszkópját, de még az sem ad neki tanácsot. Mondtam neki, hogy nem a jósgömb és a horoszkóp fogja elárulni, hogy mit tegyen, hanem fogjon két papírlapot, mindkettő döntési lehetőséget írja le, sorolja fel az előnyeiket-hátrányaikat, és majd úgy közelebb jut a megoldáshoz. Erre azt válaszolta, hogy „Tudom.”
Nahát, hogy ezt is megértem. 😀
Brávó, brávó, brávó! Rita, mintha csak én írtam volna! Komolyan! :))) (Na jó, mondjuk 70%-ban, mert a politikát annyiba sem veszem, hogy egyátalán kósza gondolatokat megengedjek magamnak vele kapcsolatban 🙂 )
Remek írás!
Vera, azt mondod, nem kaptatok jó példát. Viszont akkor helyette kaptatok ROSSZ példát, ami egy magadfajta tudatos nő számára egy kiváló viszonyítási pontot jelenthet.
A rossznak is lehet örülni ilyen szemszögből 🙂
Én láttam már olyan fiatalokat, akik a szülői jó példa ellenére – pénzügyek terén – borzalmas hibákat követtek el. Később persze észhez tértek – szülői nyomásra is.
A kiindulási pont nem mutatja meg egyenes irányban az utat. Arról az érintett bármikor és bárhol letérhet. A jóról is, a rosszról is.
Az a szenzációs, hogy ti észrevettétek, hogy rossz példákat kaptatok. Hurrá! Észrevettétek! Innen már csak felfelé vihet az utatok 🙂
Titi, csak válaszolta, hogy Tudom, vagy meg is csinálta, amit javasoltál?
Annyi ember van, aki azt hiszi, hogy tudja, de közben a valóságban meg az ellenkezőjét teszi.. Na, nekik hívd fel a figyelmüket a hibáikra… Falrahányt borsó 😉
Hú, ezt igazán jó volt elolvasni. Összeszedve, leírva látni a bennem is felgyűlt gondolatokat. Mindig feldobnak a cikkeid! És megnyugtató, hogy nem egyedül vagyok, aki így gondolkodik. Sőt, jó látni, hogy sokan vagyunk. Ez a jövőre nézve azért reményt keltő. Nincs még veszve minden! 🙂
Bocsánat, nem hangulatromboló szeretnék lenni, de azért csak elmondanám én is a véleményemet.
Látom, hogy a környezetemben élőknek herótjuk van a politikától. Lassan már szégyenszámba megy, ha valaki foglalkozik a politikával. Van egy ismerősöm, akivel a napokban beszélgettem. Azt mondta, hogy megfogadta, hogy 20 évig nem fog szavazni.
Megértem én azt, ha az emberek többsége elkeseredett és csak azt látja, hogy az egyik kutya, a másik eb. Hogy nem lát választási lehetőséget ebben a mai magyar politikai életben.
De azt ne mondja nekem senki, hogy erre az a megoldás, hogy nem foglalkozunk a politikával. És még a közélettel sem!
A politika NEM a parlamenti pártok hatalmi harcát jelenti. A politika a mi életünk.
Miért mondtok le arról, hogy legyen beleszólásotok a saját sorsotokba?
Szép dolog azt hangoztatni, hogy a saját életemért kizárólag én vagyok a felelős. Én is szoktam ezt mondogatni, leginkább saját magamnak. De ez nem jelentheti azt, hogy te csak a saját – vagy mondjuk a szűk családod – életével foglalkozhatsz.
Te is egy faluban, vagy városban élsz. Vannak szomszédaid, vannak kollégáid… Közösségben élsz és nem vonhatod ki magad belőle. (Persze, elvonulhatsz valahova remetének, de azért ezt elég kevesen teszik meg.)
Pont az a fő gond a mai politikával, hogy nem a közösségi érdekek mentén működik. De ezt csak a közösség változtathatja meg!
Nem igaz, hogy nincs választási lehetőséged. Rengeteg ember van, aki változást szeretne, de nem tesz semmit, mert azt hiszi, hogy ha belelépne ebbe a posványba, maga is besározódna.
De nem kell belelépni. Vannak, sokan vannak, akik a posványban remekül érzik magukat. Nekik való hely. A posvány mellett meg ott van a szép, virágos mező.
És akkor legyünk egy kicsit feministák: a férfiak tették ilyenné a politikát. Ha mi is ugyanezt a „férfias” játszmát folytatnánk, nagy valószínűséggel mi is a posványban végezhetnénk. De vannak nekünk olyan női erényeink, mint empátia, együttműködés, családban, közösségben való gondolkodás, társadalmi felelősségvállalás… Használjuk ki! És csináljunk olyan politikát, amiben nem szégyen részt venni.