A „TO LYMNI” Magyarországon – 3

Ott hagytam abba az elbeszélésem, hogy a megérkezésünk utáni nap kimentünk Csemőre, a virágos faluba, ahol egy szüreti fesztiválon vettünk részt. Az előbbi beírásom a falu vendéglőjében végződött:)

Az ebédet kényelmesen, de mégis magyar iramban, tehát nem 3 órás görög ebédelési stílusban:) kellett lebonyolítani, ugyanis pontos időben kellett megjelenni a templom előtti kis téren, ahol szekerekre ültünk. A magunkkal vitt népviseleteinket a Községháza szép nagy termében tudtuk felölteni, majd ki gyalog, ki magyar kollégáink kocsiján a nagyon közel lévő terecskére vonult. Ekkor pechünkre a reggeli borongós, hűvös idő hirtelen mediterrán nyárrá változott és mi elkezdtünk a népviselet alatt lassan de biztosan izzadni.

A téren vártak ránk a szekerek, a falu népe, akik rajtunk kívül szekereztek, már türelmesen üldögélt a néhol egy, néhol két ló által húzott, különféle stílusú szekereken. Volt itt sétaszekértől virágokkal kidíszített hagyományos falusi munkaszekérig minden! Mi szétszóródtunk és mindenki felült valamelyik szekérre. A legtöbb görög vegyesen magyarokkal utazott, csak a mi „lányos” szekerünk volt teljesen görög, illetve vigyázott ránk a férjem, mint egyetlen görög férfi szekerező a lányszekéren:)

Nem sok várakozás után elindultunk. Déli 1/2 3 lehetett, a nap teljes erejéből tűzött, rajtunk fejkendő, vastag népviselet, semmi napszemüveg, szerencse én egy legyezőt lenyúltam az egyik kísérőhölgytől. Megtudtuk azt is, hogy ez a vonulás abból áll, a szekerek többször megkerülik a falut és olyan házaknál állnak meg, melyek vállalták a vendéglátást.

Összesen 7 háznál fogunk megállni-közölték velünk magyar kollégáink. Hát mi már nagyon kíváncsian vártuk, mit jelent ez az egész. Én magam sem voltam soha ilyenen, nem is tudtam, hogyan fog ez lebonyolódni vagy mit jelent. Érdeklődésünkre megtudtuk azt, hogy ez egy kellemes de hasznos szokás is. Ugyanis azok a házak, akik vállalják a vendéglátást, természetesen a borukat is megkóstoltatják a vendéggel és így közvetlenül reklámozhatják a saját termésüket, borukat, pálinkájukat.

Végre egy porta, ahol árnyékban lehettünk, ezt nagy tánccal meg is ünnepeltük:)

Átlagban fél órát álltunk minden háznál. Ilyenkor lemásztunk a szekérről, ettünk, ittunk, táncoltunk, visszamásztunk a szekérre és folytattuk:) Persze ez nem volt ilyen egyszerű. Sehol nem volt pontosan ugyanaz a vendéglátás, árnyalatokban különbözött egymástól. Mindenhol volt víz, bor, néhol pálinka és még pezsgő is. Mindenhol volt pogácsa és zsíros-kenyérre készített szendvics, tömöttebb vagy gyérebb formában, lehetőségektől függően ezenkívül meg még aminek az elkészítésére volt idő/energia/pénz, például sütemény is. Mindenhol szépen megterített asztal volt kitéve a porta kapuja elé, mely fölé sátorponyvát feszítettek és mindenhol többen a háziakból és rokonaikból kiszolgáltak. Minden háznál először a falu sámánja:) a nagy horgas botját ég felé emelve elmondta a vicces házi áldást, melynek szövegét sajnos nem kértem el, de ott helyben lefordítottam görög társaimnak. Amit furcsálltunk, hogy szőlő alig alig fordult elő, inkább a boron volt a hangsúly. A hangulat végig fergeteges volt:)
Tánctanárunk, az idős Andreas bácsi egy adott pillanatban „kidőlt”, visszavitték magyar kollégák a templom előtti térre. Szegény nagyon idegeskedett a viseleteink miatt is, hisz porban, cementen, fel, le a szekérről, félt, nehogy elszakadjanak. Szerencse a portól eltekintve csak egy pár cipőt sirathatunk, a többi viselet jól bírta, gazdáik figyelmesen lépegettek és egyiknek sem lett baja.
6 órakor kezdődött volna a téren a táncműsor, de ez egy órát csúszott a szekerezés kitolódása miatt. 7-kor kezdődött a program a térre felállított színpadon. A műsort a Koccintós csoport nyitotta, majd következtünk mi.

20 perces műsor keretén belül mutattunk be kör-, férfi- és női Lymni-beli táncokat, jellegzetes és hagyományos Lymni-beli népviseletben. Mi úgy szerettük volna és úgy gondoltuk, hogy a bejelentett görög-magyar táncház úgy kezdődne, hogy az utolsó táncunkba, melyet a színpad előtti szabad téren roptunk, bevonnánk a közönséget, de erre nem volt lehetőség. A műsor és emlékezők kiosztása után volt még pár beprogramozott műsorszám és mivel az egész program tolódott, a táncház olyan 11 óra körül kezdődhetett volna.

Így hát a nagyon finom babgulyás, bor és sütemények elfogyasztása után a TO LYMNI csoportunk úgy döntött, visszaindulunk Budapestre, hisz mire odaérünk éjfél lesz és másnap a sűrű program folytatódott.

Ebben a beírásban külön ki kell emelnem a csikósokat🙂 4-5 csikós-fiú teljes felszerelésben és díszben követték a 20 szekeres felvonulást és természetesen sokat legyeskedtek a lányos kocsi körül, annak ellenére, hogy itt igaziból érett:) asszonyok ültek. Egyik szebb és ügyesebb volt mint a másik, lila és fehér viseleteikben, bőr ostoraikkal, melyekkel nagyokat rittyentgettek a szekeret húzó lovak és a görög hölgyek rémületére. Külön akrobata mutatványokat is produkáltak és úgy általában nagyon feldobták a (női:))) hangulatot. Sajnos nincs egyetlen képem sem róluk, de tudom ki készített és majd igyekszem beszerezni mert nem szabad kihagyni. Azóta repülőige lett a TO LYMNI nőtagjai között, ha valakit rossz kedvűnek láttunk, már jött az együttes felkiáltás: Áhhh csikósok, merre vagytok?:) vagy..tarts ki, megyek hozom a csikóst!:))

folyt. köv.