2. Anya számol

Eleinte azt számolta, hogy mikor érdemes „akciózni” ahhoz, hogy A Baba – vagyis én – összejöjjön, és ha lehet, akkor lány legyek (de egyébként Anya és Apa is úgy vannak, mint a legtöbb szülő, hogy mindegy, csak egészséges legyen).

Anya bejelölte a naptárában azokat a napokat, amelyeken esélyes a fogantatás. Tudtad, hogy egy normál ciklus mellett erre havonta kb. 3 napod van elméletileg? Persze a gyakorlat mindent cáfol.

Szóval, anya rákészült, bejelölte, majd adtak Apával az élvezeteknek. Napokon keresztül. J (Már elnézést, én még nem szocializálódtam, tehát prűd sem vagyok… Ha valakit zavar, hogy a gyerekek általában szex közben keletkeznek, az ilyenkor csukja be a szemét. A tény attól még tény marad J)

Igen kellemes bő egy hét volt ez, bár az utolsó napokban Anya fején átfutott néha ez a gondolat: – Öreg vagyok én már ehhez.

De a szent célért mindent ugyebár, ezért még hulla fáradtan is belecsaptak esténként a lecsóba, legalább jobban aludtak. Legalábbis Anya biztos. Érdekes módon, a nem aktuális napokon azért egyiküknek sem hiányzott a szex J.

Eltelt pár nap, és Anya egy reggel arra ébredt, hogy nagyon feszül a melle. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, lehet, hogy csak több vizet tart vissza a szervezete – gondolta.

Aztán másnap meg azt vette észre, hogy finom, pici szurkálásokat érez az alhasa tájékán. Olyan érzése volt, mintha odament volna minden vér, és történne ott valami.

Újabb reggel jött el, és Anya rádöbbent, hogy rosszul van a hűtő szagától.
Anya már kezdett örülni. Úgy érezte, hogy terhes.

Elsőre összejött! – kuncogott magában.
Este mondta is Apának: – Te, szerintem sikerült…
Mire Apa: – Nem lennék meglepve, neked mindig minden elsőre sikerül.

Bő egy hét múlva anya vett egy terhességi tesztet, bár a menstruációig volt még néhány napja. De úgy érezte, hogy terhes, gondolta, érdemes gyorsan megbizonyosodni erről, elvégre az első időszakban nagyon oda kell ám figyelnie a várandós anyukának, hiszen az első harmad – és ezen belül is az első hetek – a legkritikusabbak a szakemberek – és portálok – szerint.

A teszt negatív lett.

Anya ledöbbent.
Ilyen erős koraterhességi tünetek, a teszt meg negatív? Na, jött a lázas böngészés a neten. Anya rájött, hogy valószínűleg túl korán tesztelt, hiszen a terhességi – HCG – hormon csak a beágyazódás környékén kezd el termelődni, a beágyazódás meg pont akkorra várható, amikor éppen meg kellene jönnie a következő menstruációnak.

Anya megnyugtatta magát, hogy van még 4-5 nap a következő pirosbetűs „ünnepig”, csak türelem, még kiderülhet, hogy kiderülök…

De megjött… Napra pontosan, egyértelműen, ahogy a nagy, szokások könyvében meg van írva.

Anya kicsit mérges lett. Apa nyugtatgatta, hogy „Majd sikerül legközelebb!”, de Anya bizonyos dolgokban maximalista, és ebből nem enged. Például az az elve, hogy a fogantatástól élő egyénnek kell tekinteni a babát, és már úgy kell rá gondolni, mint az 5, vagy akár 18 éves gyerekekre. Felelősséggel, őszinte szeretettel.

Anya rájött, hogy most egy-két hétig csak az üres – egyébként egészséges – méhére gondolhat felelősséggel és szeretettel, és ez elkeserítette.

Aztán Anya újra számolni kezdett. Visszamenőleg is, hátha valamit elnézett a naptárban… De nem. Aztán visszaszámolt az elmúlt egy évre, hogy volt-e néhány napos eltérés vagy csúszás a mensijében, hátha nem 28 napot kell számolni, hanem esetleg várható mostanában egy 29-30 napos ciklus… Komplett statisztikai kimutatást végzett, de csak arról bizonyosodhatott meg, hogy mindent jól számolt.

Újra közeledtek AZOK a napok. Anya kijelölte a kritikus 3 napot, és közölte Apával, hogy ezeken a napokon semmi sem jöhet közbe. Sem az évezred focimeccse, sem ügyfél, sem fejfájás, semmi.

Persze az egyiken közbejött: a kritikus 3. napon (ami a következő menstruáció első napjától visszaszámolva a 16. nap egy 28 napos ciklus esetében, legalábbis Anya számításai szerint), Anya egyszerűen elaludt a babagyártás előtt. Ólmos fáradtság tört rá meditáció után – merthogy Anya naponta kétszer meditál, és ha jól sejtem, ennek lesz még szerepe a jövőben -, hogy ki sem nyitotta szemét, az oldalára fordult, és aludt békésen.

Apa másnap röhögve hányta a szemére: – Nesze neked babaprojekt. Készülök, odabújok, várom, hogy mikor végzel a meditációval, te meg pikk-pakk horkolni kezdesz.

Anya ezt nem találta viccesnek, de azzal nyugtatta magát, hogy másoknak a kritikus 3 napot totál kihagyva is simán összejött a baba.

Aztán Anya a következő napokban azon agyalt, vajon miért veszi ennyire véresen komolyan ezt a fogantatás dolgot, elvégre ő maga a megtestesült lazaság egyéb kérdésekben. De aztán mosogatás közben bevillant: Anya 37 éves. Nem akar évekig csak úgy próbálkozni, és egyébként sem bíz semmit a véletlenre. Az az elve, hogy ha csinálunk valamit, azt csináljuk jól, és teljes átéléssel.

Hát ezért tapadt rá a babaprojekt témára ilyen intenzitással.

Anya megfogadta, hogy a következő esedékes menstruáció megérkezésének első napjáig egy árva hangot sem fog szólni és gondolni rám. Nem fog tesztet venni, és nem fog mindenféle kora terhességi jelekre odafigyelni, és számolni a napokat, legalábbis nem nyilvánosan. Apa sem fog tudni semmiről, csak elé áll majd a pozitív teszttel, amikor már biztosan késik a vérzése, és nagy lesz az öröm!

Persze Anya tervez, Anyatermészet pedig végez: ismét olyan erős kora terhességi jeleket tapasztalt magán, hogy nem tudta elkerülni az odafigyelést. Reggelente, sőt, egész nap émelygés, szagokra érzékenykedés, mellfeszülés, apró szurkálások a hasban, állandó pisilési inger, ólmos fáradtság, enyhe deréktáji fájdalom, és így tovább.

Aztán jött a döbbenet: megint megjött! Időre, rendesen, egyértelműen.

Anya majdnem lefordult a WC-ről, szinte rosszul lett a tudattól: nem terhes.

Aztán Anya már másnap stratégiát váltott, aminek meg is lett a következménye egy hónap múlva: ÉN.

De erről majd legközelebb!