A tavaly valamikor feldobtam a témát a tánccsoportunkban, mi lenne, ha nyélbe ütnénk egy csereakciót Magyarországi vagy Erdélyi, vagy akár román tánccsoporttal? Az ötlet tetszett, így elkezdtem érdeklődni itt ott, interneten, ismerősöknél. Eleinte volt több érdeklődés, ajánlat, aztán valahogy mind lemorzsolódott és maradt egy konkrét ajánlat, mely nagyon megfelelőnek tűnt. Egy Budapesti néptánccsoportra találtam családtagon keresztül, így ez volt a legjobb választás amúgy is, hisz tudtam pontosan kikről van szó, nem volt zsákbamacska, megbízható emberekkel volt dolgom, nem kellett attól félnem, valamit ígérnek és azt nem tartják be, vagy mást mutatnak a gyakorlatban.
Azért az, hogy valóban létrejött a dolog első fele, a Budapesti csoport ideutazása és szereplése, nagyban az ő érdemük is. Ezt úgy értem, hogy a görögökre jellemző tologatós módon utolsó percben lett volna meg minden hivatalos OK, amikor már késő lett volna kedvezményes repülőjegyeket találni. Mivel az időpont adva volt és a többi megígérve, ezért a csoport nagyon korán lefoglalta a jegyét, olyan korán, hogy attól féltem ezek az én mostani hazámfiai fognak valamit elszúrni..
Én 1 nappal előttük érkeztem vissza Budapestről. Eleinte úgy gondoltam, jó lenne velük utazni, azért is, mert az én szállításom a szigetre is meg lett volna oldva, de a repjegy 1 nap eltolással már 100 euróval lett volna több, így maradt az eredeti képlet, én jövök hamarabb, ők 1 napra rá. Végül kiderült, nagyon jó volt ez így, mert én nagyon későre és fáradtan érkeztem haza csütörtökön. Reggel 1/2 9-kor léptem ki a Szentendrei szigeten lévő lakásajtón és este 1/2 9-re értem az itteni lakásajtóm elé, akár kocsival is utazhattam volna! Sok időveszteségem volt, a Bpesti reptéren is hamar ott voltam, de az nem volt baj, viszont Athénban kellett 2 órát pluszban eltöltsek, amíg a kocsimat kézhez kaptam egy baráttól. Mikor hazaértem akkor a lakásban 10 fok várt és a 2 nagy hűtő leolvadva, lezuhant a biztosíték legalább 4 nappal azelőtt..ha nem többel.. Még úgy utazóruhában neki kellett essek a hűtők kipakolásához és a mélyhűtőkben lévő kaja kidobásához, meg feldolgozásához a kutyáknak. Kb. 1 óra alatt végeztem a sürgősebbjével, aztán meg a csomagok, stb.. végül éjjel későn kerültem ágyba. Nem lett volna jó, hogy a csoporttal jöjjek, mert a gyerekemmel mit csináltam volna, amíg nekik segítek becsekkolni, meg hogyan jöttem volna haza kocsi nélkül onnan, ahol a magyar táncosok laknak, 7 km távolságból?
A személyes kitérő után rátérek a magyar táncosokra. Ők tehát péntek éjjel 12-kor indultak és 2:15-kor Athénben voltak. Még az éjjeli üres utakkal számolva sem gondoltam, hogy 6 előtt ideérnek. 5:30-ra felhúztam az órát és beájultam az ágyba egy nap rendezés, mosás, pakolás után. Reggel félálomban hallottam a telefonom csörgését és még álmomban rájöttem, hogy ez bizony nem az ébresztője, hanem a csengője. Be is ugrott mi lehet: a buszsofőr. Gondoltam szól, hogy 1/2 óra múlva itt lesznek. A csodát, azért csergett, mert már megérkeztek és álltak a tengerparton a csomagokkal, senki nem várta őket. Őrült rohanásba kezdtem, de egyszerűen estem át saját magamon, nem találtam semmit, pedig reggel mindent kikészítettem. A fogmosáson kívül semmire nem jutott idő. Mire leloholtam, már a görög csoportból a felelős kolléganő elrendezte őket és csak egy emberre találtam a parton. Felvettem és elindultam a hotelhez a szűk utcácskákon, de még mindig félig aludtam és egyszerűen nem ismertem fel a hotel parkolóját hátulról és visszafordultam a kis utcákon, nagy kerülőt téve és a kerekeimet alaposan felforrósítva egy kis emelkedőn, mire visszakanyarogtam ugyanoda, csak elölről megközelítve az épületet..grrrr. Mire bementünk a többiek már le is feküdtek, nem találkoztam, csak pár emberrel. Csodálkoztam, mert tudtam, hogy a szobák egy részét nem tudják átadni csak 10 után, aztán később kiderült, hogy Sofia, a görög kolléganő és a szállásadó, bepakoltak mindenhová annyi pótágyat, hogy mindenki tudjon egyet pihenni. Aztán meg elkezdett cseregni a telefonom, kiderült, a sofőr, aki közölte, hogy bent maradt egy táska. A busz már alaposan eltávolodott Limnitől, kb. 7 km-re állt meg, pont a falunk bejáratánál, vissza kellett gyorsan menjek ugyanoda, ahonnan indultam. A buszsofőr nagyon pipa volt már rám, lassan haladgatott is a busszal, előbbre találtam rá, mint ahogy mondta. Ugye nem voltam ott, mikor érkeztek, aztán a táska, szóval nem kezdődött a dolog valami jól. Jött velem a táncos akit felvettem a parton, kiderült, az ő laptopos táskája. Vissza megint a szállásra. Mire mindezt lejártam és hazamentem 6:30 lett. Gondoltam egyet még alszom, le is feküdtem. Forgolódtam, gondolkodtam, nem nagyon akart menni, aztán mire elaludtam volna végre megint szólt a telefonom. A csoportvezetőnk volt, csak érdeklődni akart negyed 8-kor:) mi a helyzet. Na akkor már felkeltem és elkészítettem a reggeli kávém.
11 körül fiammal lementünk megint a tengerparti Limni-be, ahol rátaláltam a magyar táncosok csoportjára a reggelizős kafeteriában. Hozzájuk csapódtam egy kávéra, ismerkedésre, beszélgetésre. A nap végre kisütött, mindenki szedte le magáról a rétegeket, alaposan lesült az orrom, este vettem észre. Déli 1-kor a görög csoport ifi-jeinek volt próbája, most csak ők táncoltak az esti ünnepélyen. A próba után, 2-kor megjöttek Sofia vezetésével a magyar táncosok egy próbára. 2:30-kor már nem várhattam tovább, haza kellett mennem, hogy mi is átöltözzünk, ebédeljünk. Gyors ebéd és tollászkodás után fiam felvette a kikészített kosztümöt, majd 4:30-re lementünk a próbatermünkhöz. Ott az alapítónk és tánctanárunk mindenkinek a kosztümjét leellenőrizte, majd az épület előtt összegyűlt minden tánccsoport, aki az ünnepélyen részt vett: a mi csoportunk ifi-jei, a Budapesti „Tébláb” művészeti iskola „Koccintós” csoportja, egy Kalamata-i csoport (Pelloponéz félsziget) és egy Lampszakosz-i csoport.
Az ünnepély színpada egy tenger fölé nyúló kocka alakú, deszkával borított mólószerűség, amit erre a célra szoktak használni. A próbaterem és a csoportunk székhelye kb. 500 m-re van innen. A távot a csoportok énekelve tették meg, lassan vonulva. A görög ifjak egy csónakon érkeztek, először sokáig incselkedve a lányokkal a tengerről, nagyon aranyosak voltak. Az ünnepély természetesen a polgármester beszédével kezdődött, hiszen az Önkormányzat fedezte a költségek oroszlánrészét. Utána a csoportvezetőnk felolvasta a magyar csoport által nekem átküldött bemutató és bevezetőszöveget, valamint a táncok ismertetőjét. Sajnos a legtöbben nem is figyeltek oda, annyi ismeretlen hely és elnevezés volt bennük, hogy képtelenek voltak megjegyezni. Gondolom azért akit érdekelt, az odafigyelt, a szöveg nagyon jó volt, lényegre-törő és egyáltalán nem hosszú vagy fárasztó. Az ünnepélyt a mi fiataljaink kezdték, a Limnibeliek, 20 percet letáncoltak egyben. Utánuk jött a magyar csoport, az első résszel, ami Mérai csárdás és Kalotaszegi szapora volt. Ez egy olyan 7 perces műsor volt, ami után elmentek átöltözni. Mire a Lampszakosziak bevégezték a 20 perces műsorukat, megjöttek a magyarok és szatmári táncokkal valamint verbunkkal folytatták. Ez is olyan 6-7 perc lehetett, utána megint átöltözés, harmadszorra. Az időközben fellépő Kalamataiak nagyon virtuóz férfitánca még jobban felkorbácsolta a hangulatot. A magyarok műsorának harmadik része Vajdaszentiványi sebes forduló és csárdás, valamint Sajó menti táncokat hozott. Mire befejeződött az 1 és fél órás műsor, olyan hideg lett, hogy majd megfagytunk a tavaszi felöltőkkel. A táncosok jobb időt nem is kívánhattak volna, hisz nem izzadtak be a vastag ruhákba. Nagyon sokan összegyűltek és nagyon tetszett mindenkinek, nagyon nagy benyomást tettek a közönségre, én nagyon büszke voltam:)
Az előadás után volt egy röpke óra, átöltözni, mosakodni, stb. majd utána vacsora. Én úgy számítottam, nem megyek már harmadszor haza (14 km oda-vissza), de az ide oda futkosástól megfájdult a lábam a cipőben és haza kellett mennem cipőt cserélni, meg valami vastagabbat is felvenni mert nagyon hideg lett. Már nagyon elhúztam ezt a beszámolót, de azt még muszáj elmesélnem, hogy a vacsorán részt vett minden tánccsoport. Akkora tánc kerekedett, hogy egyszerűen hiába akartunk többen táncolni, nem fértünk. És nem akármilyen tánc, hanem igazi táncház! Először görög majd utána moldvai táncházas zenére. 12-ig bírtam én is, meg a magyar táncosok, akkor muszáj volt hazamennünk pihenni.
A képek ezen első nap felvételei. Rengeteg videó van, azokat majd később feldolgozom és felteszem a netre.
A görög leányok
A „Koccintós” tánccsoport
A görög ifjúk incselkednek a parton maradt lányokkal
