Hogyan kell helyesen szeretni?

„Kérdésemre elfogadható és bölcs tanácsot egyetlen könyv adott. Egyetlen könyv mondta el, hogyan kell helyesen szeretni. A könyvben ez a szó, hogy „szeretet”, tudomásom szerint egyszer sem fordul elő.

Mégis minden sora tele van vele.

Ez a Ji-King……

A nagy kérdésre – most már a saját szavaimmal mondom – lényegében a következő választ adja:

Mindenkinek van egy mélymagja.

Egy középpontja.

Egy centruma.

Ez minden teremtett lény szíve.

Itt rejlik lényünk belső igazsága.

Kínai jele egy búgócsigaszerű ábra: egy függőleges tengely körül forog a négyzet.

Bennem is van Csung – benned is van Csung. Minden gyerekben, minden emberben, de még egy atomban is van. Vagyis titkos középpontja van mindennek. Ha gondolkodni szeretsz, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a sok Csung valahol az EGYETLEN NAGY CSUNG-nak a végtelen számú vetülete.

Mindenkinek „külön” szíve van. De ezek a külön szívek EGYETLEN NAGY SZÍVNEK a gyermekei, nemcsak belőle születtek, de szüntelenül kapcsolatban is vannak vele.

Metafizikailag ez a szeretet értelme.

A szívek láthatatlan összekötöttsége.

Ugyanis hiába vagy TE egy egészen más világ, mint ÉN – hiába más a magánvilágunk -, a szívünk mégis rokon, és egy. Ahhoz, hogy szeress – így mondják a Jin-King bölcsei -, először meg kell találnod a saját középpontodat.

Nem az enyémet – a tiédet.

A saját „szívedet”. Ott van benned. Legbelül………………………….

A függőleges vonal a tengelyed. A négyzet pedig a megvalósult világod, mely most forog forog.

Ez így néz ki:

Lényed középpontjából sugárzik ki a világod. S mint látod, ennek a sugárnak van egy hatóköre.

És minden országnak van határa. Testednek-lelkednek is.

Eddig tartasz. Eddig a tiéd. Eddig ér a te világod.

Onnan kezdve már egy másik világ kezdődik, de az már nem a tiéd.

Az már az én világom. Mert az én lelkemnek is van egy „királya”. s körülötte terül el az én országom, az én magánbirodalmam, amelynek szintén van egy határa.

Mindkettőnknek vannak határai.

Most jön a lényeg.

S ott – a határon – megfogjuk egymás kezét.

Belefűzöm az ujjamat az ujjaidba, és azt mondom: Szervusz! Isten hozott!

Te is azt mondod: Szervusz! Isten hozott!

És ha te visszalépsz a középpontod felé, nem gázolok utánad, megvárlak, míg újra kijössz.

S fordítva: te sem akarod elfoglalni az én országomat és az én középpontomat. Megvárod, míg újra eljövök hozzád, és a határon, a kerítésnél újra megöleljük egymást.

És tisztelve szeretjük egymás „királyát” – a középpontunkat. Ez a szeretet.

Két Csung egymás–érzése, egymás-tudata, egymás-vonzása, egymás-ismerése.
És egymás világának mélységes tisztelete. Néha egy kicsit beljebb merészkedhetünk, nagy fölfedezőutakat tehetünk egymásban-felfedező, de nem hódító utat! – de ha vége az utazásnak, azonnal vissza kell jönni.

Az igazi találkozás csakis a határon van.

A kerítésnél.

Sem beljebb, sem túl rajta.

Éppen a határon.

Ha nem jössz elém, nem mehetek érted a határodon túlra. S te sem jöhetsz át az enyémen.

Ez így néz ki, látod az igazi szeretetet: mintha két Csung karonfogná egymást…………………

..Minden másféle találkozás csak karambol, önzés, ráncigálás, hódító hadjárat vagy gyáva önfeladás.