A tegnapi kritikáról szóló cikk jó alap volt a mai témához: a kritikával általában változtatni szeretnénk másokon, helyzeteken, csak épp ritkán vagyunk tudatában annak, hogy ehhez a kritika a legrosszabb módszer.
Ugyanakkor nagyon sok levelet kapok olyan kérdésekkel, hogy: „Rita, hogyan vehetném rá a páromat, hogy megváltozzon, hogy úgy gondolkodjon, mint én, hogy ne lássa olyan sötéten a világot?”
Nagyon rossz hírem van: megváltoztatni senkit nem lehet. Támogatni, segíteni a változásban lehet, de megváltoztatni, furmányos és kevésbé furmányos módszerekkel arra rávenni, hogy megváltozzon a világnézete, az alapvető gondolkodásmódja, az kizárt!
Apró pici változásokat el lehet érni, hiszen mindannyian változunk, formálódunk életünk során. De alapvető értékrendet és látásmódot csak drasztikusan lehetne elérni, de az meg nem a te dolgod!
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Érdemes mindig – vagy legalábbis sokszor – emlékeztetnünk magunkat arra, hogy elsődlegesen saját életutunkért vagyunk felelősek, ezzel közel egyenrangú a gyerekeink boldogulásának szem előtt tartása – de semmiképp sem túlzott áldozatvállalás formájában – és ezek után következik a párunk. Már ha egyáltalán lehet és érdemes rangsort felállítani. Ha az életutunkon az előre haladásban vannak társaink, az a hab a tortán! Az a dupla élvezet :).
Nem tudom, kell-e még hangoztatnom, hogy azzal, hogy a saját magadra odafigyelésre és saját magad előre sorolására biztatlak, azt nem azért teszem, mert fújok valakire, valakikre, akik hozzád közel állnak. Sokkal inkább arról van szó, hogy nőként könnyen esünk vissza statiszta szerepbe, csak éppen a statiszták a történet folyására olyan nagyon nem szoktak hatással lenni, ha jól belegondolsz. Ezért fogalmazhatnék úgy is, hogy neked kutya kötelességed HősNővé válni 🙂
Tehát, bármennyire is tisztán látjuk a hozzánk közelállók hibáit és az azon való javítási lehetőséget, közvetlenül semmiképp nem lehetünk rájuk hatással. Közvetlenül nem, de közvetve sokat tehetünk.
-
Példamutatás, mártírkodás nélkül. (Egyértelmű ugye, hogy ha valamit elvársz, akkor annak neked is meg kell felelned, de önként és dalolva, és szemrebbenés nélkül.)
-
A terelés (Utálatos szokása van? Tereld el a figyelmét, hogy ne tudja csinálni… :))
-
A kérés. (Manipuláció helyett kérni is lehet: figyelj, nagyon szépen megkérlek, szokj le erről vagy arról, mert aggódom érted, és természetesen segítelek ebben! – pl. dohányzásnál)
-
Okok felkutatása (Ha valaki megrögzött pesszimista, valószínűleg számtalan oka van erre. Mik ezek az okok? Ha változtatni szeretnél, javítani szeretnél, akkor a gyökerekig kell lehatolnod, mert csak úgy tudsz segíteni.)
-
Elfogadás (Bár ez egyáltalán nem megváltoztatás, de az elfogadás még okozhat változást. Csökken a nyomás, szűnik a stressz, és az alany önkéntelen ellenállása megszűnik :))
-
Ha semmi sem „segít”, akkor csak a távolságtartás marad.
Az utolsó pontot megmagyarázom. Gondolj bele: változtatni szeretnél valamin, amin a célszemély nem akar, nem hajlandó, nem képes rá, hogy változzon (Sőt, akár még lehetetlen is lehet a változás!). Ha benned igény lép fel a változás iránt, akkor valami nem stimmel. Lehet, hogy egyszerűen csak nem passzoltok egymáshoz, időszakosan.
Ez a helyzet azért veszélyes, mert elégedetlenséget, nyugtalanságot, feszültséget szülhet, és ez senki számára nem lehet hasznos.
Már csak azért is érdemes ilyenkor pici távolságot tartani, hogy a nyugtalanságból eredő energiavámpírkodást ne egymáson éljétek ki, mert az tovább ront egy egyébként stagnáló helyzeten is.
Hogyan lehet elhidegülés nélkül távolságot tartani?
Úgy, hogy nem konkrétan a személytől kell távolságot tartani, hanem a személyhez kötődő konfliktustól, ugyanis, mint említettem, lehetséges, hogy időlegesen nem passzolsz az illetővel össze, és a vágyad, hogy változzon, szintén időleges is lehet akár.
Hogyan lehet konfliktustól távolságot tartani?
A legegyszerűbb, ha csak a jó dolgokra koncentrálsz az illetővel kapcsolatban. Például, ha a férjedről, párodról van szó, akkor fókuszálj az imádnivaló dolgaira, tulajdonságaira. Hiszen jórészt csak ilyenek vannak ugye?
(Bocsánat, de ide kívánkozik: ha nincsenek imádnivaló tulajdonságai, dolgai, illetve te már keresve sem találsz benne ilyesmit, akkor nem a konfliktust kell kerülni, hanem az embert…)
A belső konfliktusodat, változásra, változtatásra irányuló vágyadat pedig tedd időszakosan egy rejtett kispolcra magadban, mert még az is lehet, hogy elmúlik.
Utaltam a tegnapi bejegyzésre, ideje, hogy megmagyarázzam az összefüggést: a kritikusok soha az életben nem fognak változni. A destruktívok nem fognak egyszeriben – és egy rövid folyamat végén sem – konstruktívvá válni, a téged feltételekkel elfogadók nem fognak átcsapni feltétel nélküliségbe, önzetlenségbe. Néha úgy tűnhet, hogy változott valami, de aztán mindig kiderül, hogy nem.
Nyitva hagyom a kérdést, hogy vajon szükséged van-e egyáltalán ilyen emberekre, hiszen mi szüksége lehet az ember lányának a környezetében egy vérszívó koloncra? 🙂
Van olyan személy a környezetedben, akinél szívesen látnál egy kis változást?
13 thoughts on “Hogyan változtathatunk meg másokat?”
Comments are closed.
Holnapi cikkem arról fog szólni, hogy: Hogyan változtathatjuk meg jó irányba mások hozzánk való viszonyát?
Ez különösen munkahelyen életbevágóan fontos tud lenni néha, mert ha egyszer muszáj emberekkel egy levegőt szívni, akkor muszáj, hogy az ellenszenves emberek ne ellenszenveskedjenek egész álló nap…
Erre van egy gyors módszer, amit én egyszerűen csak „sokkolós” módszernek hívok :)))
Miért kellene bárkit is megváltoztatni?
Rita kíváncsi vagyok a sokkolós módszerre és más okos és ügyes ötletre
Legfőképp a férjemnél szeretném a változást, mert Ő még mindig egy szófogadó nagy gyermek a szüleivel szemben. Ez leginkább akkor válik zavaróvá amikor konfliktus helyzetben rendszeresen a szülei véleményét támogatja – természetesen a jelenlétükben is – nem pedig a közvetlen vele együtt élő családját és azok véleményét. Számára a szüleinél fontosabb emberek nem léteznek, és ennek megfelelően próbál továbbra is kedvükben járni ügyelve arra, nehogy ezt a körülményt bárki vagy bármi befolyásolhassa.
Sziasztok!
Amit Kitty írt férjéről, megéltem. Csak a házasságunk nem élte túl. A származási család mindig fontosabb volt nálunk, akik ráadásul a második házasság voltunk.
Valószínű, mindketten sokat tanultunk az el nem fogadásból.Jelenlegi fázisunkban a tisztes távolság a jó, így képesek vagyunk együttműködni a gyermekek érdekében.
Én a volt lakótársamat szívesen megváltoztattam volna, állandóan kritizált. 🙂 Szóban, írásban, minden nap. Így inkább elkerültem. Most már nem is állunk szóba, jól összevesztünk, amikor elvesztettem a munkahelyemet és nem tudtam annyiszor elkerülni… Pedig 3 évig padtársak voltunk gimiben…
Holnap megyek konfliktuskezelő tréningre! 🙂 Szerintem kezelni jobb lehet, mint kerülni.
Ha nem tetszik valami az életedben, akkor változtass rajta.
Ha lehetetlen, akkor változtasd meg a gondolkodásodat, hozzáállásodat. Az tutira menni fog.
A legtöbb házasság azért megy tönkre, mert a feleség azt akarja, hogy a férje megváltozzon, a férj pedig azt, hogy a felesége ne változzon meg. :-)A saját hozzáállásunkat sokkal könnyebb megváltoztatni, mint a másik embert.
A problémához való hozzáállást értem ezalatt. A társunkhoz mindig szeretettel kell, hisz azért vagyunk együtt, h boldogok legyünk (ezt tartsd szem előtt mindig), nem problémamegoldás miatt. Ami idővel átcsap problémagenerálásba…
A körülményeink, a dolgok körülöttünk mindig változnak, és a rossz dolog után mindig jó jön, néha csak ki kell várni.
Viszont a társunk állandó, vigyázzunk rá, hogy az is maradjon.
Ha megváltozik a hozzáállásod, az őbenne is változást fog generálni.
A változtatást magunkon kell kezdeni, hiszen csak ott lehetséges, de ezzel akár az egész világot megváltoztathatjuk, mert mi döntjük el, honnan nézzük. És ez tökjó móka.
Szerintem.
🙂
Hú, ez jó lesz megint, érzem! 🙂
Rita, a téma folyományaként írj majd lécci a kéretlen jótanácsokról is. Mostanság egy csomó önjelölt megmondóemberrel találkoztam.
Hát igen, én is szoktam azon kapni magamat, hogy másokat akarok megváltoztatni…
Holott nem is az zavar, ahogyan ők viselkednek, hanem a kisördög pusmogása a fejemben, hogy például nekem ugyanazt kell csinálnom, mint ők.
A kéretlen jótanácsokra ugyanez vonatkozik szerintem. Lehet kényszert érezni, hogy megfogadjuk őket (természetesen ez ellen tiltakozik az igazságérzetünk), és lehet rajtuk jókat mulatni. 🙂
„a kritikusok soha az életben nem fognak változni. A destruktívok nem fognak egyszeriben – és egy rövid folyamat végén sem – konstruktívvá válni, a téged feltételekkel elfogadók nem fognak átcsapni feltétel nélküliségbe, önzetlenségbe. Néha úgy tűnhet, hogy változott valami, de aztán mindig kiderül, hogy nem.”
Drága Rita, hová lett az optimizmusod?
Én magam iszonyúan kritikus, elégedetlen, és talán destruktív is voltam valamikor régen. Azután elkezdtem dolgozni magamon, és ez teljesen megváltozott.
Talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a változás igényének belülről kell fakadnia.
Ida, nagyon jó szemed van :).
Valóban nem az optimizmus süt ezekből a szavakból, és másképp kellett volna fogalmaznom, úgy, ahogy te is írtad: a kritikusok is megváltozhatnak, ha a változás igénye BELŐLÜK fakad 🙂
köszönöm a helyreigazítást!
Szevasz Rita!
Nagyon aranyos és okos dolgokat irtál le a szokásokról. Ezek ha végig gondoljuk őket, részben megváltoztathatóak, de vannak valóban olyan önakaratú emberek,akik csak a saját csökönyös, megrögzött elméjükben hisznek. Az
ilyen embert iszonyatosan nehéz elmozditani kicsit is a jobb belátásra. Van nekem is családon belűl olyan emberke akinek már-már én
is szinte a könyörgésig rojtosra beszéltem a számat,és ime az én jó indulatom és segitségem ,egy fa batkát nem ért, csak egyszerüen lepergett, mintha nem is mondtam volna,és minden folytatódott ,mint azelőtt/ennyi/ Ha az illető maga nem látja át a helyzetet, akkor én ilyen esetben semmiképpen sem tudok rá hatással lenni.
Ezt csak azért irtam le,hogy igen vannak sajnos olyan emberek akikre a másik abszolút nincsen jó hatással.
Változtatásról az én véleményem.
Egy zavaró tényező hosszabb ideig fenn áll, akkor valamilyen szokást kell elengednem, és teljesen más nézőpontból megvizsgálni mint egy kivülálló az adott helyzetet.
Változást mindig önmagammal kell kezdeni .
Nekem bevált !!!