Update: Garnélarák paradicsomos szószban (Γαρίδες σαγανάκι)

Szóval nem eszek húst, de főzni főzök, mert a többiek viszont esznek. Sok különlegességre nem került sor, mind olyasmire, amik már blogban vannak, de most kiegészíteném ezt a postot új képekkel és pár megjegyzéssel.

A garnélaráktól és egyéb herkentyűtől eléggé féltem eleinte, illetve eléggé félve főztem, mert nem voltam biztos a dolgomban. Hiába a receptek, azért mégis más, ha az embernek saját tapasztalata gyűlik össze. Az olyan receptes-oldalakat is szeretem, ahol sokat dumálnak, mint néha én:), és alaposan elmagyaráznak mindent, van egy ilyen kedvenc görög oldalam, ahol mindent teljesen szájbarágósan szoktak elmagyarázni. Annak ellenére, hogy nekem már erre nemigen van szükségem, mindig szívesen olvasok egy-egy részletesebb post-ot, mert mindig találok egy olyan pontot, ahol valami újat is tanulhatok.

Ezt az ételt úgy mélyhűtött, mint friss garnélarákból lehet készíteni. Ugyan a mirelit dolgok remekek és megtartják a tápértéküket, ha helyesen főzzük meg őket, azért az ízük nem összehasonlítható a friss ételével. Ha mirelit rákokból készítem, akkor olyan kiszerelésben veszem a rákot, melyben tisztítottan árulják, látszanak a kis rózsaszín testecskét a zacskóban, olyanok mint nagyobb hernyócskák. Gondolom ilyen fagyasztott rákot lehet kapni Magyarországon a nagyobb bevásárlóközpontokban, lehet, hogy nem görög rákot, hanem svédet vagy norvégot, de azok talán még jobbak. A rákokat lobogó sós vízbe dobva, 5 percet előfőzöm és leszűröm.
Én jobban szeretem frissből készíteni. A friss garnéla még mozog mikor az ember megveszi, még sajnálom is megfőzni őket, de nekem is enni kell, így a lobogó vízbe zutty az egészet. A vizet kicsit megsózom, mondjuk úgy 2 l vízbe teszek 1 kiskanálnyi sót. Nem kell több 5 perc főzésnél, már látszik is rajtuk, hogy kissé kinyílnak a páncéljaik, a húsuk mintha kibújna a réseken. Kiveszem és megvárom amíg szobahőmérsékletre hűlnek, hogy meg tudjam tisztítani őket. A tisztítás egyszerű, a hasánál szépen a körmömmel kinyitom a páncélt és leveszem a húsról, a farkánál lévő részből finoman kihúzom a húsos részt, a fejénél is vigyázva kihúzom még ami fehér hús. A garnélák hátán van egy fekete csík, ez a bélrendszerük, ezt jó ha leszedjük, habár legtöbbször a főzés majd a pucolás hatására le is jön, nem kell külön vakargatni. Ha véletlenül ott marad sem lesz semmi bajunk, nem mérgező.

Ezután kevés olívaolajat felhevítek, mikor forró belezúdítom a felmixelt paradicsomokat vagy a kész paradicsomlevet, fűszerezem ízlés szerint, és addig rotyogtatom amíg kicsit besűrűsödik. Van olyan amikor hagymával készítem, van olyan amikor hagymát nem teszek bele, csak fokhagymát. De én mindig teszek 3-4 szegfűborsot mert nagyon szeretjük a kissé keleties ízt, amit ad. Sőt általában egy kis darabka fahéjt is teszek bele. Mivel a rákokat előfőztem, elég ha pár percet csak összefőzöm a szósszal. Ha a mártás túl hígnak tűnik, akkor egy kiskanálnyi kukoricakeményítőt keverek bele, még pár percet hagyom rotyogni és kész is van.

A fenti képen ráktisztító mütyürt láthattok a cookshop-tól. Az ilyen mütyürökkel egy bajom van, hogy elmosni meg tárolni kell őket, mondjuk akinek van mosogatógépe, ezt be lehet tenni a felső polcra, de utána kell neki egy mütyürös fiók, ahová be lehet pakolni. A modern konyhákban meg már annyi a szirim-sz@rom, hogy külön kisraktár kéne a konyha mellé, a tároláshoz.