Édes kenyerek egyházi szertartásra

Az ortodox vallásban nagy szerepet kap a halottkultusz. Ennek keretében több nap van az évben, ami alatt a templomban tartott gyászszertartás, liturgia után felolvassák azon halottak neveit, akiknek rokonai ezt a szertartást előre megrendelik, lebeszélik a pappal. Ezek a halotti megemlékezések közvetlen a halál után pontos időpontokban történnek, az első a 9 napos, utána a 40 napos, majd 6 hónapos és 1 éves. Az 1 év után olyan napokon lehet ezt a megemlékezést megtartani, mely napok az ortodox egyház által a halottak megemlékezésére vannak előírva, vagy a halál évfordulóján.
A halotti megemlékezésre Görögországban jellegzetes étkeket készítenek, melyeket a liturgia alatt a pap megszentel, majd ezekkel a templomajtóban, a mise végeztével,  a rokonok megvendégelik a „szegényeket”, illetve manapság mindenkit aki jelen van a misén. Egy ilyen halotti szertartást lehet csak egy elhunyt emlékére tartani, vagy lehet többet összevonni, például akár 2 vagy több személy nevét is egymás után olvassák fel a mise után és mondanak a lelkükért szent beszédet a papok. Ilyenkor több megvendégelésre való dolog összegyűl és a miséről kijövőknek bő csipegetésben van részük. Régen szokás volt a „felajánlás” is, amikor az elkészített ételeket felajánlották a templomnak, a kolostornak ahol a misét tartották. A halál utáni első évben a megvendégelés mindig csak a „koliva” nak nevezett édes búzából és különböző magokból összeálított szentelménnyel törénik, de az egy év elteltével a megvendégelésre szolgáló menü-be már más dolgok is kerülnek: zsemle nagyságú édes kalácsok, egyházi pecséttel lenyomott nagy, kerek „liturgia” kenyerek, édes kekszek, a „kuluraki”-k és természetesen a nagyon finom „koliva”. Szokás az is, ha a szertartást olyan kolostorban tartják, ahol tudvalevőleg problémák vannak – hol nincsenek manapság, hisz kevesen lakják már ezeket az intézményeket – akkor a „koliva”-t tőlük rendelik. Az ára jóval magasabb mint amennyit megér (100-150 eur egy tál) de ez tulajdonképpen a kolostor támogatására szolgál, hisz a szertartásokért nem kell fizetni máskülönben.
Az idén május végén tartottuk tavaly elhunyt anyósomnak az egy éves megemlékezését, és a Galataki kolostorban lett megrendezve.
Így sógórnőm kívánságára a „koliva”-t ott készítették, pedig én szívesen megcsináltam volna, főleg mert nagyon szeretem, viszont én magamra vállaltam az édes kenyérkék elkészítését. Nem kalácstésztából készítettem, hanem édes kenyeret sütötttem, olyan tésztából, amiből a „proszforákat” készítik, vagyis a liturgiákon megszentelt édes kenyereket. Sokat kutatgattam a neten, mert nem voltam biztos benne, milyen kell legyen és szeretem a szokásokat, hagyományokat betartani, ha másért nem, hát hogy megtapasztaljam mindet. Végül egy krétai proszfora receptet találtam és az alapján készítettem a kenyérkéimet. Ezeket miután kihűltek egyenként nylonfóliáztam és egy kosárban elvittük a szertartásra. A szértartás után szétosztottuk a jelenlévők között a többivel együtt, a „koliva” és kulurákikkal egyetemben. Még két megemlékezés volt a mienkkel együtt, a kolostor gyönyörű koliva tálakat készített, de nem akartam a mise alatt fényképezkedni, pedig a kísértés nagy volt.
Hozzávalók 16 kenyérkéhez:
kb. 1.160 gr liszt (14% fehérjetartalmú kalácsliszt)
330 gr cukor
1/3 csésze olívaolaj
1/3 csésze rose bor
2 zacskó élesztő (lehet kicsivel több ha a 2 zacskó 1 kg liszthez való)
csapott mokkáskanál só
1 nagy darab fahéjág
1 babérlevél
csapott mokkáskanál szegfűszeg
1 kiskanál masztix
kb. 600 ml víz
Elkészítés:
A fahéjat, szegfűszeget, babérlevelet pár perc alatt összefőzöm egy csésze vízben, amit az eredetileg bele szánt 600 ml-ből veszek el. Hagyom kicsit állni, majd összekeverem a többi vízzel. A folyadéknak langyosnak kell lennie mikor a többihez kavarom, mint minden kelt tészta esetében.
Mindent összegyúrok. Ha nagyon ragad, teszek még pici lisztet, de inkább csak olajos kézzel gyúrom össze amíg összeáll, hogy ne legyen kemény a tésztám, mert akkor száraz lesz a kenyér. Hagyom duplájára nőni letakarva, meleg helyen. Utána 18 zsemle nagyságú kenyeret formázok, sütőpapíros tepsire helyezem és megint hagyom duplájára kelni. 180 fokos elektromos sütőben pirosra sütöm. Nagyon finom és akár reggelihez is kíváló kiskalács pl. tejallergiás gyermekeknek.
Ha kihűlés után fagyasztjuk, majd fogyasztás előtt közvetlen mikroban kifagyasztjuk, olyan mintha akkor sült volna.
És pár „koliva” kép:

 

 

 

 

Ágni görög konyhája