Tonhalas káposztasaláta (Λαχανοσαλάτα με τόνο)

Ma az egyik kedvenc túlélő kajámat akarom leírni, igaz ennek lassan lejár az ideje. A káposztát mindig ősztől tavaszig fogyasztjuk, akkor a legjobb. Már ez az utolsó káposzta is olyan volt, aminek a levelei nem tapadtak elég szorosan egymáshoz, így inkább töltött-káposztának való volt, mint friss salátának. Töltött káposztának mindig a puhább káposztát választom, mert annak a leveleit majd főzés után könnyebben el lehet egymástól különíteni, mint a kemény, feszes káposztafej leveleit. Ez utóbbiból készül ez a remek saláta, amit annyiféleképpen lehet variálni, amennyiféleképpen akarjuk, illetve annak függvényében, éppen mi van otthon.

Ez nálunk mindig olyan étel, amit egy-egy jó nagy tállal, friss kenyérrel, magára eszünk, olyan napokon, mikor más dolgaim vannak. Különösen a tavaszi napok olyanok, hogy gyorsan elkészíthető ételekről kell gondoskodnom, mert ilyenkor egyéb fontos dolgok vannak: ágyások rendezése, szekrények rendezése és régi eltett holmik kiszellőztetése, pince és garázs lomtalanítása és festés is kéne, de bizonytalan, hogy lesz-e belőle valami.