Hamburgerzsemle (Ψωμάκια για χάμπουργκερ)

Kezdjem azzal, hogy ez sem kimondottan görög konyha, mondhatnám, univerzális. Melyik konyha nem ismeri a zsemlét, legalábbis melyik Európai és Amerikai konyha nem ismeri a zsemlét? Itt így mondják, amott úgy, de ugyanarról a kerekded, édes pofa és nagyon finom kenyérkéről beszélünk.

Bármilyen hihetetlen, de nekem, a konyháról blogoló anyának a gyereke egészségtelenül étkezik. Teszi azt azért mert finnyás. Elsősorban. Másodsorban komplex ételallergiája van. De ez azért csak másodsorban, mert majdnem MINDENT el tudok neki készíteni a neki való alapanyagokból, ez alól csak pár dolog kivetél. Mindezek ellenére ragaszkodik pár olyan dologhoz, melyben egy halom tartósítószer van, mint a toast kenyér vagy hamburgerkenyér és a sonkák és felvágottak. Már régóta mocorog bennem, hogy ennyi főzés mellett első dolgom az kellett volna legyen, ezeket a dolgokat helyettesítsem itthon készültekkel. Volt jó pár kísérletem kenyér terén, hisz évek óta itthon sütöm. Csak most, jó pár évvel a kenyérsütésem kezdete után sikerült olyan kenyeret találnom, amit szívesen eszik. Csak most, ennyi évvel a gasztro-próbálkozásaim után sikerült olyan zsemlét készítenem, amivel helyettesítem a napi toastkenyeret, amiből naponta átlagosan 12 szeletet fogyaszt! Nagyon boldog vagyok, arról nem is beszélve, ennek a zsemlének az íze többszörösen üti a bolti hamburgerkenyerek ízét!

2 dl langyos tej (1,5%-s volt itthon, azt használtam)
2 ek. cukor
1 tk. só
40 g olaj (nem használtam olívaolajat)
1 tojás
100 g joghurt (juh-joghurtat tettem bele)
60 dkg finom-liszt
2 dkg élesztő (vagy 1,5 tasak élesztő ami tk. 75 dkg lisztre elég)
+ 1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

Mindent összegyúrtam, a tejet melegen tettem bele. Annyira lehet meleg, hogy az ujjunkat bele tudjuk tenni és benne is tudjuk hagyni, ne égessen. A legbiztosabb ha langyos, a forró tej „elégeti” az élesztőt. Vigyáztam arra, a tésztának olyan állaga legyen, ami a ragacsosság utáni stádium, tehát legyen puha. A sárga színét fokoztam pár kanál kukoricaliszt hozzáadásával. Miután simára összedolgoztam, a tetejét olajjal megkentem, letakartam, és védett helyre félretettem kelni.

Miután megkelt, 9 egyenlő súlyú darabra osztottam (mérlegen lemértem a darabokat), majd egyenként cipókat formáztam belőlük, úgy, hogy folyamatosan lehúztam a tésztát a szélek felé, majd begyúrtam az ujjaimmal a labda aljába. Limara oldalán láthattok egy kis videót erről a műveletről.

Megint megkelesztettem, majd utána 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem. Ma is pont olyan puha és finom, mint azon melegében!