Édes túrós batyu

A címben nem adom meg a görög nevet, mivel ez nem görög sütemény. A görögök világába az utóbbi években kezd begyűrűzni az édes túró süteményekbe való felhasználása, ez egyáltalán nem jellemző a hagyományos görög konyhára, kivéve bizonyos specifikus tájjellegű ételek, édességek esetében (pl. „skáltszunijá”, stb..). A jelen recept tehát nem görög specialitás, de mivel a magyarok  többsége különösen szereti az édes túrós dolgokat, ez alól én sem vagyok kivétel. Az édes túró neve görögül „glikjá mizithra” és Éviára nem jellemző, hogy könnyen hozzá lehessen jutni. A beszerzéshez általában Athénba kell mennem. Az ebben a kalácsban felhasznált túró az Athéni moldovai-román üzletből származik, de egyáltalán nem volt olyan finom magában, mint a görög „glikjá mizithrá” amit legutóbb a Carrefour bevásárlóközpontban vettem, anélkül, hogy ezt az intézményt reklámozni akarnám. Viszont ez a román túró hihetetlenül olcsó volt, 800 gr-ért 1 eurót fizettem. A mai görög világban 1 euró nem elég még a levegővételhez sem!

Nekem pontosan ezeket a mennyiségeket vette fel a tészta. Odateszem a szárított élesztőt kevés meleg (nem forró!) tejbe – amibe előzőleg belekavartam a cukrot – egy melegebb helyre és hagyom kicsit dolgozni, habosodni. Ez különben elhagyható művelet, mert a manapság kapható száraz élesztők akkor is feldagasztják a tésztát, ha csak úgy hidegen belekeverjük a lisztbe. Viszont mindennek szoba-hőmérsékletűnek kell lennie!

A liszt közepébe egy kis mélyedést csinálok a kezemmel és egyenként minden hozzávalót beleteszek, majd szépen beledolgozom a lisztbe. Eleinte kanállal, villával dolgozom, de mikor minden összekeveredett neki fogok és összegyúrom a tésztát. Eleinte ragacsos, de nem teszek túl sok lisztet hozzá, ne legyen kemény a tészta. A kalácstésztáknál jó ha puha, ruganyos. Miután alaposan összegyúrtam mindent, annyira, hogy egy feszes, rugalmas, teljesen sima labdám van, félreteszem pihenni egy melegebb helyre, letakarva nem konyharuhával, hanem vagy fóliával vagy valami más edénnyel, úgy, hogy az bent tartsa a tészta saját maga által keletkezett meleget, így gyorsabban felnő. Így hagyom addig, amíg duplájára nő.

A két utolsó helyett lehet pl. rumesszencet  használni. A túrót villával szétnyomkodom, de akinek van botmixere, azzal jobban simára lehet keverni. Kicsit felverem a tojást, majd mindent összekeverek. A keményítőből nem kell sok, mert a sütés közben még keményedik, csak éppen annyi, ami segít abban, hogy ne legyen folyós a krém és lehessen tölteni! Ha túl sok keményítőt teszünk, olyan lesz a töltelék a megsült batyuban, mint a puskagolyó:)

Miután a tészta duplájára nőtt, 18 labdácskát formázok belőle. Egyenként kinyújtom őket – minél kevesebb liszten, hogy a tetejüket össze tudjam ragasztani- majd muffin-sütőbe helyezem a kis lepényeket, megtöltöm és a tetejüket összeragasztom.

A kis batyukat letakarom és hagyom őket duplájára nőni. A tetejüket egyenként megkenem 1 tojássárgája és kevés tej keverékével. jelen esetben én csak tejjel kentem meg őket, emiatt nem fényesek, hanem kissé matt színűek. Villanysütőben 180 fokon pirosra sütöm őket. Általában mikor intenzíven kezd jönni az illatuk, készen vannak.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/